HÍD: Hasmenés a pártistállóban

„Az érzékelhető, hogy feszültség van, aminek az eredménye a függetlenedés“ – reagálta le fifikus nagypolitikusi mérséklettel és viszonylag érthetetlen távolságtartással Bugár Béla, a Híd elnöke, hogy Nagy József, pártja EP-képviselője és Csicsai Gábor parlamenti képviselő, egyszersmind a Híd dunaszerdahelyi polgármesterjelöltje úgy szétbarmolták a dunaszerdahelyi párttagságot, mintha politikai ellenfeleik fizettek volna nekik ezért. Pedig Bugár azt is mondhatta volna, húzzatok a búsba a pártomból gecik, ha egymással sem vagytok képesek együttműködésre, de még szimpla polgári viselkedésre sem... Dehát, így megy ez, a pártelnök úr tudja – vagy nem –, hogy mit és miért csinál. Legfeljebb majd megszívja megint, mint anno a Magyar Koalíció Pártjában, ahol annak idején azok szartak a fejére, akikben a leginkább megbízott...

A kocka azonban el van vetve, illetve a balhé most már megtörtént: alig pár órával az önkormányzati választások jelöltállítási határideje előtt Nagy József kézi irányításával, és a Csicsai Gábor cinkos asszisztálásával sikerült kigolyózni a Híd jelöltlistájáról azokat a legaktívabb helyi politikusokat – Bachman Lászlót, Benkóczki Vendelt és Ravasz Mariánt (utóbbi az elmúlt négy évben a Híd és a függetlenek frakcióvezetőjeként dolgozott) –, akiknek jószerével egyenként is több gógyijuk van, mint amennyi Nagy Józsefnek, Csicsai Gábornak együtt. Meg azoknak a seggnyaló mamelukoknak, gátlástalan karrieristáknak, esetleg megvezetett naiv párthíveknek, akikkel, ha akarják, akár a saját fölakaszttatásukat meg tudják szavaztatni egy-egy alkalmi pártösszeröffenésen... Arról nem is beszélve, hogy Ravaszék a Híd párt színeiben bizonyíthatóan többet tettek a Dunaszerdahely polgáraiért, vagyis választóikért, mint amennyire valaha is képesek lesznek önző ellenfeleik valamennyien. De, ha egyébként ebben bárki kételkedne, elég csak lehívnia itt a Paraméteren azokat a beszámolókat, amelyek az elmúlt négy évben dokumentálták a dunaszerdahelyi önkormányzat, s benne a Híd-frakció működését.

És akkor jön ez a Csicsai, aki talán azt sem tudja, hogyan került föl az uborkafára, illetve hogyan lett belőle „politikus“, konkrétan parlamenti képviselő (is), és a következőket bírja mondani Híd-robbantó tettestársként: „Ilyenkor mutatkozik meg, hogy ki kíván a párt érdekeiben politizálni, és ki az, aki ezen keresztül akarja érvényesíteni saját érdekeit.” Nem semmi, de tovább is van: „Ha valaki letett valamit az asztalra, akkor a választók azt bizonyára értékelni fogják” – így Csicsai, senkihelyettes úr. Ugye nem igazán kell ezek után ahhoz utálni szegény embert, netán az általa kigolyózott Ravaszékkal szimpatizálni, hogy csont nélkül kijelenthető legyen: erre a fickóra nemhogy egy város irányítását, de egy pincsi sétáltatását sem szabadna rábízni. Holott diplomás állatorvos ő… Nyilvánvaló ugyanis, hogy messziről sem ugatja az önkormányzatiság ábécéjét. Vagy talán egy önkormányzati politikusnak pártja érdekeit kell szolgálnia? A választói meg az érdekeikkel együtt ott vannak leszarva, ahol vannak? Ejnye, édes úr...! És ön vajon a saját érdekein kívül hol, mikor és mit tett a szerencsétlen választóiért? Azon kívül, hogy a választási kampánygyűlések végén, Lajcsi zenész kulturális betétjei után bárgyú vigyorral az ajakán és a nagy semmibe révedő tekintettel besorakozott a színpadon sorfalat álló politikusok és politikusinasok közé? Ugyan már! De hagyjuk is ezt az izét, még mielőtt a nyálas pártkatonákon vagy az egyszerűen csak alattomosan megvezetett párthíveken kívül elhányná magát minden nyájas olvasó…

Hm, hát nem egy szuper végszó lehetne ez utóbbi mondat ebben a Hogyan képzeli magát a polcra rakott szar befőttnek című gusztustalan jelenetben? Kár lenne viszont kihagyni azt az igencsak fontos infót, hogy ezt a Csicsait bizony az a politikai mutatványos varázsolta elő a cilinderjéből, aki nem más, mint Nagy József. Ugye megvan, kicsoda ő?

Nagynak a Híd párt megalakulásától kezdve nyílegyenes volt a politikai karrierje. Annak ellenére, avagy épp azért, mert kb. annyit tudhattak róla az egyszerű választók tömegei, mint Einstein apó relativitás-elméletéről meg a szitakötők nemi életéről… De hát, ugye vélhetően jól bevásárolta magát a Híd parlamenti listájára. Aztán ezen kívül is beletett apait-anyait a kampányba, így lett belőle cserebogár… Nevezetesen parlamenti képviselő, sőt miniszter. Később pedig, miután a Híd kikerült a kormánypozícióból, előbb megyei képviselő, majd EP-képviselő. És mivel van az úgy, hogy evés közben jön meg az étvágy, most még a dunaszerdahelyi önkormányzati képviselőségre is megfájdult a foga. Miután persze – el kell ismerni, a lehető leggátlástalanabb profizmussal – nagy sunyin kipuccsolta, hogy a dunaszerdahelyi Híd-klubban ő mondhassa tollba a tutit. Innét pedig már automatikusan jött, hogy ki legyenek nyírva, álszent politikai zsargonnal szólva, ki legyenek iktatva a környékéről is azok, akikről feltételezte, ha még jobban elszaladnának vele a lovak, esetleg beszólhatnak neki, hogy álljon meg a menet, mert fasza van a mennyasszonynak…!

Így megy ez bizony jelenleg Bugáréknál. Illetve a Híd párt egyik vidéki hátsó udvarában. Még pontosabban, egyik istállójában. És ha már Bugár Bélát tiszteltem meg ennek a helyenként kénytelen-kelletlen keresetlen szövegnek az elején, itt a végén is a figyelmébe ajánlom az „eszmei mondanivalót“. Méghozzá egyáltalán nem egyéni érdekből, kurvára ingyen, de még holmi párthívőségből sem! (Semmilyen módon nem függök ugyanis semmilyen politikustól!) Csakis azért, mert egyértelmű, hogy miként kezdett el belülről rothadni az a jobb sorsra érdemes politikai formáció, amelynek létrejötte paradox módon épp egy másik párt (ha valakinek nem esne le, a Magyar Koalíció Pártjáról van szó) teljes rothadásának volt köszönhető anno. Nagyon sok múlik azon, hogy észre veszi-e az elnök úr, mi történik, és képes-e mielőbb kiganézni ezt a szájszélig telefosott dunaszerdahelyi pártistállót. Már ha nem késő…

Ennyi. Egyelőre.