Nagy József és David Copperfield, avagy hová vezet a telhetetlenség?

Tudja-e vajon a kedves olvasó, hogy mi a különbség a világhírű hivatásos szemfényvesztő, David Copperfield és vicinális kollégája, a hozzá képest egyelőre csak amatőr bűvészinas, Nagy József között?

Azon túl, hogy mindkét személyiség trükközésből él – egyik persze nagyságrenddel jobban, mint a másik – számos különbség van köztük. A jelen pillanatban legidőszerűbbnek tűnő talán az, hogy David Copperfield, bár számtalanszor keltett olyan illúziót a színpadon, hogy elfűrészeli magát, minden esetben egészben maradt. Nagy József (Híd), volt miniszter, jelenleg a Híd EP-parlamenti, egyszersmind megyei képviselője pedig saját pártján belüli vélt ellenfeleinek elfűrészelésével próbálkozott suttyomban a minap, és bizony sajna, önmagát fűrészelte el. Politikai karrierjét legalábbis…

Ha valakinek esetleg nem esett volna le, a fenti példa azt a szerencsétlen, vagy inkább gyormorforgatóan sunyi helyzetet illusztrálja, amely azután alakult ki Dunaszerdahelyen, hogy Nagy József, a Híd párt városi klubjának elnöke egy átlátszó trükkel kitúratta feltétlen híveivel pártja önkormányzati választási listájáról azokat az embereket, akikről azt hitte – okkal vagy ok nélkül, egyre megy –, hogy nem fognak úgy táncolni, ahogyan ő a furulyáját fújja. Ennek tetejébe pedig, miután az elbaltázott mutatványt követően kiborult a bili, illetve kénytelen-kelletlen rájött, hogy tulajdonképpen elfűrészelte magát, azt bírta nyilatkozni az Új Szónak, hogy az áldozatai trükköznek(sic!). Hát nem ilyen snassz esetekben szokta volt bemondani Gálvölgyi János, hogy „én kérek elnézést“...?

Egyébként személy szerint én, miután ITT MEGÍRTAM, hogy mit gondolok a szemfényvesztő „politikusokról“, tényleg lezártnak tekintettem a vonatkozó dossziét. Leginkább azért, mert a Nagy Józseffel foglalkozó írásom megjelenését követően lezajlott, általa kezdeményezett másfél órás(!) telefonbeszégetés után naiv módon azt hittem, hogy belátta dilettáns tévedését, illetve szégyenteljes viselkedését, és legalább a november 15-én esedékes önkormányzati választásokig mély hallgatásba burkolózik. Hogy a továbbiakban sem önmagának, sem pedig az általa félrevezetett embereknek ne ártson! De hát be kell látni, akivel annyira elszaladtak a lovak, ahogy Nagy Józseffel, vagyis olyan hazugságspirálba keveredik, mint amilyenbe ő, annak igencsak nehéz leállnia, illetve kiszállnia… Főként, ha eddig szinte kizárólag az önmaga gerjesztette propagandának köszönhetően – amit egyébként a marketingszakma szimpla parasztvakításnak nevez – tulajdonképpen minden sikerült neki, amit megálmodott. Csak a miheztartás végett közölöm itt, hogy röpke öt év alatt mi minden lett ő:

  1. parlamenti képviselő
  2. miniszter
  3. megyei képviselő
  4. EP-képviselő
  5. a Híd országos elnökségének tagja
  6. a Híd dunaszerdahelyi klubjának elnöke
  7. közben mindvégig sikeres vállalkozó

Legújabban pedig, mivel Dunaszerdahely polgármesteri posztját nem merte megpályázni, legalább önkormányzati képviselő akar lenni. Saját bevallása szerint azért, hogy választói közelében maradhasson. Nekem pedig erről az a véleményem – helyette is elnézést kérve –, hogy Nagy József sokkal inkább a vályú, mintsem a választói közelében akar maradni…!

Tegye föl a kezét, akinek egyéb – nem kampánylózung ízű, hanem józanul átgondolt – magyarázata van az efféle mérhetetlen telhetetlenségre utaló funkcióhalmozásra.