Hol fog kikötni Kiska?

Andrej Kiskát két irányból bombázzák a honi megmondóemberek, hogy hol ünnepelje meg a második világháború befejezésének évfordulóját: Kijevben vagy Moszkvában?

Akár rövidre is zárhatnánk az államfői dilemma eldöntését, hiszen segítségünkre van Ján Čarnogurský Moszkva melletti kardoskodása. Rossz pénzként ismerjük a túlbuzgó kereszténydemokrata veteránt, ha ő "A"-t mond, akkor minden bizonnyal "B" a helyes megoldás. Ergo, Kiskának Kijevben a helye. Persze nem csupán azért, mert a Putyinba bolondulásig belehabarodott ex-KDH-s Moszkvába csábítja az elnököt. Szlovákia elnökének és a demokratikus világ vezetőinek egyszerűen ki kell állniuk Ukrajna függetlensége mellett, fityiszt mutatva az orosz erőpolitikának. Ezt követeli meg a világégés emléke. Nem pedig a kelet-ukrajnai trükkös agresszió legitimálását. Čarnogurskýék az államfőnek címzett nyílt levele pofátlan képmutatástól sem mentes. Azt írják benne, a szovjet felszabadító hadsereg áldozatvállalásának üzenete: soha ne engedjük, hogy a nemzetek közti gyűlölet győzedelmeskedjen.  A donbaszi tragédia tükrében ez a kitétel már szinte monthy python-i abszurditás. Mintha egy esztendeje nem is az oroszok nyúlták volna le az ukránoktól a Krím-félszigetet, hogy aztán katonáikkal és fegyvereikkel "szilárdítsák" meg a két nemzet közötti viszonyt.

A mai Szlovákia területén harcoló szovjet katonák közt szép számmal akadtak ukránok is, tehát egy kijevi világháborús megemlékezés nem sértheti az elesettek emlékét. Ugyanakkor rávilágíthat,  a demokratikus világ kit tart felelősnek azért, hogy kelet-ukrajnában nem nyugszanak a kedélyek.

A tavalyi elnökválasztáson 0,6 százalékot bezsebelő ruszofil prófétának egy ideje már nem terem babér. Mostani akciója remélhetőleg hasonló "sikert" arat. Nem lenne kóser, ha rávenné Kiskát arra, hogy a Vörös téren együtt parádézzon a köztörvényes agresszorral, illetve a kötöznivaló Kim Dzsong Unnal.