A homokozó veszélyei

Ré­gó­ta is­mert az em­be­ri or­só­gi­lisz­ta (As­ca­ris) ál­tal oko­zott fé­reg­be­teg­ség. Ez a ma is gya­ko­ri gyer­mek­be­teg­ség a szék­let­ben ta­lál­ha­tó fé­reg­pe­ték ál­tal könnyen fe­lis­mer­hető. Csak az utób­bi évek­ben de­rült ki azon­ban, hogy a ku­tya, il­let­ve a macs­ka or­só­gi­lisz­tái is ké­pe­sek meg­fertőzni az em­bert.

 Mi­vel ezen or­só­fér­gek tu­do­má­nyos ne­ve a To­xa­ca­ra, az ál­ta­luk előidé­zett be­teg­ség a to­xo­ka­ró­zis el­ne­ve­zést kap­ta. Az em­ber azon­ban nem va­ló­di „gaz­dá­ja” a To­xa­ca­ra-fér­gek­nek, ezért az em­be­ri test­ben meg­ma­rad­nak a pe­te és a fé­reg köz­ti ún. lár­va ál­la­pot­ban. A lár­va pe­dig nyug­ta­lan „te­remt­mény”, és ezért ván­do­rút­ra in­dul. E ván­dor­lás, mig­rá­lás so­rán a vér- és a nyi­ro­ke­re­ken át el­jut­hat­nak a lár­vák a máj­ba, s ott a fertőző sár­ga­ság­ra em­lé­kez­tető gyul­la­dást okoz­nak. Vagy pél­dá­ul a tüdőbe, ahol tüdőgyul­la­dást okoz­hat­nak. Fe­lis­me­ré­sét is ép­pen a lár­va­ál­la­pot ne­he­zí­ti meg: mi­vel nem jut el a felnőtt ál­la­po­tig, pe­té­ket sem ter­mel, s így a szék­let­ben nem is ta­lál­ha­tók fé­reg­pe­ték.


A to­xo­ka­ró­zis gya­nú­ját azon­ban már a vér­ke­net meg­te­kin­té­se is fel­kelt­he­ti: to­xo­ka­ró­zis­ban is meg­sza­po­ro­dik az úgy­ne­ve­zett eo­zi­no­fil sej­tek szá­ma. To­váb­bi ún. sze­ro­ló­gi­ai vizs­gá­la­tok me­gerősít­he­tik a fé­reg­be­teg­ség meg­lé­tét. Ha si­ke­rül a to­xo­ka­ró­zis di­ag­nó­zi­sát fe­lál­lí­ta­ni, egy tíz-ti­zen­négy na­pos fé­re­gölő gyógy­szer­rel vég­zett kú­ra tel­je­sen meg­sza­ba­dít­hat­ja a „gaz­dát” kel­le­met­len ván­do­ra­i­tól.
Per­sze ele­ve jobb el­ke­rül­ni a fertőzést: ügyel­ni ku­tyánk, macs­kánk fé­reg­te­le­ní­té­sé­re és ke­rül­ni a kö­ze­li, tes­ti kon­tak­tust ve­lük. A gyer­me­kek gyak­ran az ál­la­ti ürü­lék­kel szennye­zett ho­mo­ko­zó­ban fertőződnek meg.
Dr. Kiss Lász­ló