1
Fotó: cas.sk
Megosztás
Nem politikai szándékú az alábbi gondolatsor, mert a nemzeti identitás nem politikai kategória, ahogy a kozmopolitizmus sem az, hanem öntudati. És nem azért írok róla, mert elítélnék valakit bármilyen döntéséért is, hanem azért, mert egy olyan valós helyzetre szeretném felhívni a figyelmet, amely minden Szlovákiában élő magyar embert érint; közvetve, vagy közvetlenül.
A napokban az egyik szlovák televíziós hírcsatornán Bugár Béla pártelnök és Robert Fico szlovák miniszterelnök feszült egymásnak az Európát megbénító menekült kérdés kapcsán.
A valóságban nem történt egymásnak való feszülés, mert egy ember csak nagy nehézségek árán tud magának feszülni. Igaz, hogy Bugár fizikailag jelen volt, de csak fizikailag, mert értéket, értékrendet nem képviselt. Sem jót, sem rosszat. Sem szellemiséget nem képviselt, sem morált. Egy fikcióról beszélt zaklatottan, melynek ismérve a szolidaritás, kapaszkodók, érvek nélkül.
Fico, a maga populista nemzettudatától hergelve a magyarokat dicsérte, azt a helytállást, amelyet példaként kell állítani Európa minden állama elé, mert, hogy a magyarok azok, akik betartják az európai törvényeket, védik a schengeni határokat, nem úgy, mint az olaszok, vagy a görögök.
Bugár bólogatott, integetett, szót kért, szót kapott, de nem volt talaj a lába alatt. Lebegett a kozmoszban politikusi és emberi tartás nélkül a legtudathasadásosabb helyzetben: egy öntudattól duzzadó szlovák politikus sátáni mosollyal kérdezte: mi vagy te elnök úr?
Először láttam Bugár Bélát tanácstalannak, elesettnek és kiszolgáltatottnak, egykori önmaga árnyékának; szuverenitása a béka feneke alá költözött, s ott lapult az adás végéig. Kínosan hosszúra nyúló percek.
Az ok? A sehova való tartozás és a marionettelét. Mert e skizofrén pillanatban senkit nem képviselt: sem magyarokat, sem szlovákokat. Keresztényként egy elvbe próbált görcsösen kapaszkodni, de a semmiben egyre kevesebb a kapaszkodó.
Robert Fico elemében volt, sziporkázott, tényeket sorakoztatott egymás mellé, Bugár pedig, mint az egykori magyar ökölvívó, Badari Tibor, a fejével védte ki az ütéseket. Ez volt a politikai taktikája.
A baj az, hogy ebben a helyzetben Bugár Béla csak egy kicsit volt szánalmas. A szlovák televízió nézők serege előtt viszont mi, itteni magyarok váltunk szánalmassá, általa.
De mi nagyon.