Sereghajtókból sereghajtók

Van a magyar kormánynak egy viszonylag fiatal, de ígéretes munkatársa, Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes. Képzettsége szerint leginkább kommunikációs szakembernek mondható, vagyis az a dolga, hogy dicsérje a kormányt, az is egy szép szakma

Sereghajtókból sereghajtók
Csepreghy Nándor - MTI

Azt mondta Csepreghy karácsony előtt egy Európai idő nevű közszolgálati rádióműsorban, melynek fő témája azon a héten az uniós pénzek felhasználása volt: „Nincs olyan gazdasági mutató, amely objektív, és amely ne azt mutatná, hogy Magyarország 2010 abszolút sereghajtó pozíciójából 2017-re eljutott oda, hogy a régió legversenyképesebb gazdaságává vált.”

Csepreghy államtitkár szemlátomást megtanulta, felelős kormányzati posztján mit kell mondania. De nem tanulta meg elég jól. A gazdaságról folytatott magyar kormányzati kommunikációnak ugyanis az a lényege, hogy egy adott pillanatban kiragadják a legjobban hangzó adatokat, és teleharsogják velük a médiateret, szót sem ejtve arról, hogy mihez képest ilyen jók az adatok (mondjuk, az előző években botrányosak voltak), hogyan készültek (mi marad ki a számításból), és milyenek a térség többi országához képest (Magyarország nem felzárkózik, hanem a régióhoz képest lassan, de biztosan csúszik lefelé).

Csepreghy államtitkár tehát annyit megtanult, hogy van egy csomó tetszetős adat, amivel reklámozni tudja a munkaadóját. Csak azt nem tanulta meg, hogy a) mit jelentenek a szavak, b), ha valaki propagandista, ne hivatkozzék ellenőrizhető számokra, főleg ne több éves adatsorokra.

A versenyképességről van szó. A kommunikátor, úgy látszik. nem olvasta Matolcsy gazdasági főguru egy héttel korábbi elmélkedését, miszerint minden nagyon szép, mint nagyon jó, csak még a „versenyképességi fordulat” (a felzárkózás minimális esélye) várat magára.

De az csak a kisebbik baj volna, hogy a kimagaslóan javadalmazott és megbecsült kormánypropagandista nem olvas újságot, vagy rövid a memóriája, azért beszél butaságokat. A nagyobbik baj az, hogy eleve fogalma sincs arról, amit beszél.

Hogy az ilyen mutatók mennyire „objektívak”, vita tárgya lehet (tökéletesen sohasem azok), de van olyan mutató, amely erősen közelít az objektivitáshoz (mert nagyon sok összetevője van, és ezek nagyrészt nemzetközi mérce szerinti, mérhető adatokon alapulnak), és ráadásul a versenyképességet méri. A talán legismertebbet úgy is hívják, hogy Globális Versenyképességi Mutató.
Ebben a rangsorban Magyarország 2010-ben az 58. helyen állt (13. oldal) . Ma, hét év NER után a 60.-on, bár tavalyhoz képest kilenc helyet előreléptünk. (IX. Oldal). Ami a tágabb térséget illeti (2004-ben és 2007-ben belépett új EU-tagállamok az egykori szocialista országok közül), 2010-ben nem voltunk abszolút sereghajtók, lemaradt ugyanis mögöttünk Románia, Lettország, Horvátország és Bulgária. Mostan pedig nem a miénk a régió legversenyképesebb gazdasága, megelőz ugyanis: Észtország, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Szlovénia, Bulgária és Szlovákia (még egy picit).

Ha pedig a piacgazdaság általános állapotát és a jövő esélyei tükröző helyezéseket nézzük, Magyarország rendkívül pocsékul áll. 137 ország közül a tulajdonjogok tiszteletben tartását nézve 125 a rangsorban. Kormánytisztviselők részrehajó, kegyelteknek kedvező döntései: 131. Cégek etikus magatartása: 131. Alapfokú oktatás minősége: 87. Közép- és felsőfokú oktatás minősége: 111. Belső (piaci) verseny intenzitása: 127. S. í. t. (Rövid i-vel is.)

Csepreghy államtitkár és miniszterhelyettes vagy hiszi azt, amit mond, és akkor tudatlan, ennélfogva alkalmatlan rá, hogy egy uniós tagországban kormányzati poszton töltsön be, de főleg hogy ezen a poszton bármit nyilatkozzon a gazdaságról. Vagy pedig nem hiszi, amit mond, és tudatosan hazudik, bízva abban, hogy nem veszik észre a hazugságát. Mindezt egy olyan műsorban, ami hivatalosan „az Európai Unió aktuális ügyeit, döntéseit és azok Magyarországra és egyéb uniós országokra gyakorolt politikai, gazdasági hatásait elemzi és mutatja be", és ami az Euranet nevű európai rádióhálózat keretében működik, uniós áldással.

De lehet, hogy az Ígéretes Csepreghy úrnak és munkáltatóinak igazuk van: tudatlannak kell lenni vagy hazudni kell, hiszen úgyse vesz senki észre semmit, az Európai Unió pedig kába tekintettel nézi egyik tagállamának módszeres lebutítását, lerablását és jövőjének tönkretételét.
Boldog új évet és izgalmas választási készülődést!

 

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.