Shaolinék sikerével mindenki nyerhet

De most a magyarok egy emberként négy új hőst ünnepelhetnek. A Dél-Koreában sztárrá vált sportolókat.

Nincs az a nyelvünkön megjelenő lap, amelyik ne tudósított volna arról, hogy a phjongcshangi versengésen a férfi gyorskorcsolyaváltó megszerezte Magyarország történetének első téli ötkarikás aranyérmét. Méghozzá nem is akárhogyan: olimpiai csúccsal. Le a kalappal Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Burján Csaba és Knoch Viktor combos teljesítménye előtt. Minden elismerést megérdemelnek a villámgyors srácok.

Jót tett ez a hírnevünknek. Amit ezen a koreai játékokon már mások is megpróbálták ápolni. Mindenki a maga módján.

Mert pár napja bukkantak fel azok a tudósítások, miszerint az ötkarikás eseményen sokat hallani a magyarok országáról. Ez akkor még csak a félnótás félcsöves amerikás frísztajlernek szólt. Az aktuális hobbisportjával most éppen Magyarországon haknizó, az akrobatikus elemekkel sikeresen dacoló, minden lében kanál hóhányónak.

Aztán szintet léptünk, jött a komolyzenét AC/DC-re kapcsoló Tóth Ivett és mindenkinek leesett az álla, hogy milyen “állat” zenére zúz a szegecses gallérú műkorcsolyázónk.

És végül az azóta legendákká előléptetett gyorskoris száguldóink beviharzottak a porondra és bearanyozták a napot. Ez mindent megkoronázott. Sporttöréneti szenzáció. Eufóriát kiváltó. És az ilyen lelki balzsamból sosem elég. A durvulásra hajlamos magyarországi kampányhadjárat idején meg aztán tényleg nem. Amikor az ellenségkép fárasztó sujkolása groteszk idegenellenességet eredményez.

Ezért az észveszejtő diadal kapcsán van valami fricska abban, hogy a győztes magyar csapat “felének” egzotikusan cseng a neve. Ami lehet, hogy a nagy örömködésben egy pillanatra elbizonytalanítja majd a hosszú hónapok alatt pirézellenes zombivá züllesztett választókat.

És ha ez nem csak elbizonytalanítja, de még elgondolkodásra is készteti az embereket, akkor aztán tényleg mindenki nyerhet.