Megosztás
Mottó: „ Karesz hüje, Gyöngyi hüje/csak én vagyok okos,/énnekem a segembe is felyem van” (Weöres Sándor)
Egy korábbi jegyzetemben arról írtam, hogy érzékeny lelkemnek nem kedves az, hogy a magyar szülők, itt Szlovákiában szlovák iskolába adják a gyereküket. Ez a véleményem azóta sem változott meg.
Arról is szóltam, hogy milyen megrendítően rossz érzés lehet egy magyar pedagógusnak látni azt, hogy a szülő, akit korábban a magyar iskolában tanított, szlovák iskolába vezeti a gyermekét.
A felvetéseimre Könözsi László politikus válaszolt, lehengerlő felkészültségről és tolarenciáról téve tanúbizonyságot. Mostani szóhasználattal élve: kimondta a tutit.
Számolatlanul mondom: egyetlen írásában mintegy kétszáz holtbiztos tanácsot osztott szét ingyen, miközben kardélre hányt minden számba vehető szlovákiai magyar pedagógust, útjába eső politikust, újságírót.
Az, ahogy engem minősít, megtisztelő számomra, hiszen az egyetlen, e földkerekségen még élő polihisztortól a gyalázkodás is lehet építő, pozitív töltetű vélemény. Így is fogom fel.
De! Lendületes, és önmagával folyamatosan ellentmondásba kerülő röpiratában többek között annak a pártnak a legkimagaslóbb emberét (Csáky Pál) is hátba szúrja, amely pártnak történetesen ő járási elnökségi tagja.
Azt nem tudom, hogy egy párton belül milyen a pártfegyelem hőfoka, s mekkora a tolarencia. Abban viszont biztos vagyok, hogy amely párt megtűr a soraiban olyan tagot, aki egyebek mellett valamely szerkesztőség újságíróinak a lemészárlására uszít, nem komoly párt.
Nem lehet az, amíg a moralitás és a saját alapszabályzata alapján tisztába nem teszi önmagát. Különösen most, amikor választási kampányra készült, s a választásokon tisztes helytállásban bízik.
Én, ha párt lennék sokkal, de sokkal jobban tisztelném a lehetséges választóimat.
A potenciális szlovákiai magyar választópolgárok között ott sorakozik azon pedagógusok tömege is, akiket a nevezett politikus a maga megfontolt, széplelkű módján porig alázott, kihangsúlyozva a szlovákiai magyar pedagógusok szakmai silányságát, pályatévesztő tehetetlenségét, mondván: nem képesek megtanítani a magyar gyerekekkel a szlovák nyelvet.
Biztosan van ilyen. Meg olyan is van, hogy a gyerek természetes adottságai kapcsán nem tudja, vagy éppenséggel nem akarja megtanulni. Mi legyen velük?