Star Wars: Az utolsó Jedik – Az erő sajnos elhagyott bennünket

A Disney immár harmadik éve kedveskedik karácsonyi ajándékkal a Star Wars rajongóinak: két éve Az ébredő erő, tavaly pedig a Zsivány Egyes biztosította az egy évre elegendő SW-dózist. A menetrendszerűen megjelenő VIII. rész azonban kissé csalódáskeltőre sikeredett. Mint mikor a karácsonyfa alatt nem azt az ajándékot találjuk, amit szerettünk volna: örülök neki, de azért másra számítottam. Megnéztük a Star Wars: Az utolsó Jedik című filmet!

Az igazi Star Wars-rajongóknak mindig is az eredeti trilógia lesz az igazi, a mérvadó. A felejtős előzménytrilógia után Az ébredő erő, és a kronológiai sorból egy kissé kilógó Zsivány Egyes viszont feledtetni tudta az előző baklövéseket. Epekedve vártuk, mit hoz a nyolcadik rész – végül azonban kissé csalódnunk kellett. Figyelem, spoilerveszély!

Pedig remekül indult az egész: alig, hogy lecsengett a bevezető monológ, azonnal egy remek kis űrcsatában találtuk magunkat. Jöttek a csillagrombolók és a lázadók bombázó hajói, cikáztak a lézersugarak, repkedtek az X-szárnyúak. Persze már itt is belebotlottunk néhány túlzásba eső megoldással, de lévén, hogy a film első perceiről van szó, szemet hunytunk felettük.

A film hullámzó teljesítménye ezután sem tudta teljes mértékben hozni az elvártakat. Látványvilágban ugyan kitettek magukért a készítők, ám egy franchise nyolcadik részénél a néző már joggal vár egy kicsit többet.

A történet menete sem volt túl világos. Ezt úgy képzeljük el, hogy a birodalmiak elől menekülő lázadók kieszelnek egy tervet, hogyan rázzák le ellenségüket. Szinte az egész film arról szól, hogyan tudnák ezt a tervet megvalósítani, mit kell hozzá megszerezniük. Mikor már végre ott tartanánk, hogy céljaikat nagy nehezen elérik (ami egyébként méltó befejezése lehetett volna a filmnek), a rendezők úgy döntenek, hogy ne legyen még vége a történetnek: még az utolsó fél órára hozzunk össze egy szárazföldi csatát is (amely egyébként erősen hajazott a Hoth bolygón történő összecsapásra). Lehet, hogy valakinek ez bejött, ám kétségkívül furcsa megoldás.

Viszont ezzel a húzással kárba vesztek Finn és Rose kalandozásai, valamint elpocsékolták a hackert alakító Benicio del Torót, akinek csak néhány perc jutott a filmben (bár nem kizárt, hogy a trilógia befejező részében még viszont láthatjuk).

Egyes jeleneteknél déja vu érzésünk volt, mintha már láttuk volna az előző részekben. Ide tartozik a már említett Hoth bolygói csata, de Yoda és Luke Skywalker kiképzése, valamint Darth Sidious, Vader és Luke Skywalker hármas csatája is visszaköszönt.

Kifogásolható továbbá az is, hogy egy valamirevaló fénykardpárbaj nélkül telt el a két és fél órás játékidő. A legfőbb főellenségről, Snoke-ról sem tudtunk meg túl sokat, legyőzése pedig akár egy kicsivel több időt és erőfeszítést is igényelhetett volna.

A drámai és a poénos részek nagyjából ültek, ám utóbbit egyes jelenetekben már egy kicsit túltolták.

Ennyi negatívum után joggal merül fel a kérdés, hogy a film kis túlzással miért nem zuhant teljes katasztrófába. A színészi teljesítmény volt az, ami megmentette Az utolsó Jediket az égéstől.

A fiatal tehetségek, Daisy Ridley (Rey) és John Boyega (Finn) már az előző részben is bizonyították rátermettségüket, és ezúttal sem okoztak csalódást. Utóbbi Oscar Isaac-kel (Poe) karöltve remekül pótolta Han Solót.

Harrison Fordtól még az előző részben elbúcsúztunk, így az öregek közül már csak Mark Hamill (Luke Skywalker) és Carrie Fisher (Leia hercegnő) maradt. Hamill láthatóan remekül érezte magát a megfáradt jedi szerepében, szinte lerítt róla, hogy hiányzott a kezéből a fénykard. A filmmel a tavaly elhunyt Carrie Fishernek állítottak emléket, és méltóképpen búcsúztatták a remek színésznőt. Arról már nem ő tehet, hogy a film egyik leggagyibb jelenete pont hozzá kapcsolódik.

A felemás érzéseivel küzdő Kylo Rent alakító Adam Driverről már az előző rész láttán is elmondtuk, hogy nem egy Darth Vader kaliberű főgonoszt alakított, és ez Az utolsó Jedikben sem változott. Egy kissé nehezen tudjuk megszokni ebben a szerepkörben, de ettől függetlenül egy tehetséges fiatal színészről van szó.

A nagy kedvenc, Benicio del Toro rövidke szereplését már említettük. Mellette a Jurassic Park által ismertté vált Laura Dern is mellékszereplőként bukkant fel, de annál nagyobb jelentőséggel bírt.

Ettől függetlenül a Star Wars: Az utolsó Jedik című filmet minden rajongónak látnia kell, hiszen enélkül nem lenne teljes a SW-univerzum. A számtalan negatívum ellenére vannak szerethető részek is a filmben, az azonban kétségtelen, hogy nem ez lett minden idők legjobb Star Wars mozija.

tt/para