1
Fotó: TASR/AP
Megosztás
Nos, igen, szinte minden racionális érv, amely a Híd kormányban maradása és erkölcsi szempontból további megkérdőjelezhetetlen prostituálódása (már aki szereti…) mellett szól, teljességgel érthető. Indokolható, megalapozott. Sőt, talán még hasznos is lehet rövid távon a régióknak ez a kitartás a Smer mellett.
Csak éppen teljesen hiteltelené teszi a Hidat. Persze, nem kell egy pártot sajnálni, nem arra van kitalálva, hogy szeressük, hogy érzelmileg kötődjön hozzá a választó, hanem, hogy kiszolgálja a választót. Ha erre nem képes, viszlát. Hát a Híd – és ez kivétel nélkül az összes pártra érvényes – akkor képes kiszolgálni a választót, ha a hatalom közelében marad.
Ha nincs hatalmad, nem intézel semmit. Ezt a mondás minden erősebb és gyengébb kutyája tudja…
Namármost, ha a Híd otthagyja a kormányt – ma éppen a szoknyás pótklalinyák kinevezése miatt tehetné, de szinte naponta volna rá ok… ami önmagában tragédia –, akkor a saját létét kérdőjelezi meg. Hiszen a „híd” jelleg láthatóan megszűnt, jelenlegi pozíciójában nem ez az ügyviteli téma dominál (megjegyzem, nem is prioritás, amikor a nyugathoz tartozás a tét). Csakhogy a Híd most sem egy jobbközép, polgári demokratikus pártként, sem egy liberális, sem pedig egy szociáldemokrata pártként nem definiálható. A Híd éppen (látszik vagy sem) forrásban van. Átalakul a profilja az események miatt. Ez egy egészségtelen folyamat szerintem, mert vagy vannak elvek, amelyek szerint politizál valaki akármilyen is a helyzet, vagy barázdabillegetővé lesz. Másrészt elismerhető, rugalmasnak kell lenni. Csak éppen a rugalmasság lehet gyakorlati, praktikus elvárás, viszont sosem érinthet alapelveket. És a Híd alapelveket vet el hetente-naponta a kormányban maradt praktikus, rövid távú célok elérése érdekében. És szerintem ennek tudatában is van. És ez baj. Szerintem. Mások szerint nem.
Persze, volna itt más út is, kettő. Összezuhan, etnikai magyar párttá válik, majd beleborul az MKP-ba.
Lesz örömboldogság meg 5,2 százalékos parlamenti képviselet, amely örök ellenzékiként soha semmit el nem intéz majd, azt viszont tökösen, kemény magyar golyókkal teheti…
Vagy kivonul a kormányból és vállalja, hogy ismét felépíti magát akár személycserék árán is az eredeti híd-szerepben, miközben kialakít egy Európában megkérdőjelezhetetlen, européer, egyértelműen nyugatorientált politikai profilt a szocdemtől a jobbközépig terjedő skálán. De ez időbe telne és semmire sincs garancia…
Nincs könnyű helyzetben ez a szakadék alján fekvő Híd. Épp leszalámizza magát, miközben most a legnagyobbak az esélyei politikai céljainak elérésére.
Nonszensz? Nem: Szlovákia 2018.
Csakhogy közben nem érdemes arra számítani, hogy majdcsak jön már a nyár, a strandszezon, a miniszoknyák-fagyi-sör-dinnye kombó (mert nincs ám lóvé se sörre, se dinnyére, se nyaralásra, csak az agyunk forr majd!), amikor az emberek lenyugszanak a tereken. Mert ha le is nyugodnának, azért bennük lévő feszültség nem ventilálódik tovább, következésképpen tovább gyülemlik. És a túlnyomásnak minden esetben távoznia kell valahol, valamikor, valamilyen irányba.
Mondom innen lentről: nem lesz jó. Az emberek igenis elégedetlenek. Megcsömörlöttek, ám nem rezignáltak. Akkor lehet az érdekeiket képviselni, ha meghallgatják őket. Ha szemen köpik őket, akkor hiába cselekszik valaki az érdekükben, nem fogadják el. Finoman fogalmazva. És a Híd mostanában nem hallja, hogy a nép szemen köpve érzi magát. Nem csak párszáz értelmiségi, nem csak a pozsonyi kávéház – ez nagyon nagy tévedés. Hogy a Smer és az SNS nem hallja, az őszintén nem érdekel. De a Hídra még szükség lehetne majd e kormány után, hogy a mostani ellenzékben ellensúlyként és hídként működjön.
Ahhoz viszont túl kellene élnie. Vagy a világ legtöbb népjóléti eredményét éri hát el a ciklus végéig a megbocsájtás érdekében, vagy a szavazók jövőjéből is feláldozott valamit.