A szalonképtelen rohadékságról

Ha valaki azt kérdi, miért nem békülök meg ezzel a magyaroknak látszólag jó, pardon, most épp hasznos, sőt Bugáréktól függő koalícióval, amelyben eddig úgy tűnik, sorra el lehet intézni olyan dolgokat, amelyeket huszonévig nem sikerült, csak azt tudom mondani, hogy természetes elvből. (Tudom, az aktuálpolitikában a kompromisszum és az adok-kapok a módi, nem az eszme…)

A szalonképtelen rohadékságról
Fotó: SITA - illusztráció

Mert amint láthatjuk, a Smer és a fősmeres november tizenhetedikével, azaz a komcsik elküldésével a mai napig nem volt képes mit kezdeni. Márpedig amennyiben ő, aki jelenleg a régi rend és gondolkodás felvállalójaként annak jelképe, nem óhajt ebben a kérdésben még csak hazudni sem, pedig az megy neki skrupulosok nélkül, akkor a kilátástalanságot testesíti meg. Márpedig az ember a kilátástalansággal, a folytonosan hátralépegetéssel nem békülhet ki, hacsak nem gondolkodik öngyilkosságon.

Ez a rendszer, a rendszerváltás utáni rendszer azért néz így ki, mert az emberek gondolkodása nem volt leváltható.

És ma sem az. Ez a legsúlyosabb örökség, mert csak generációk váltása oldja meg. Csúnyán fogalmazva: ezeknek ki kell halni. Na de közben mi is öregszünk, a fene egye meg… Nem érünk rá ezt kivárni. Hát legalább ne béküljünk.

Az is evidens, hogy az SNS sem kevésbé nacionalista és balga, mint volt az előző elnökei alatt. Csak éppen most másképpen tálalják a dolgokat. Lehet itthon koalázni az EU-párti magyarokkal, miközben el lehet utazni a fokozottan nem EU-párti Moszkvába, oszt melegítgetni a vseszlovanszká vzájomnoszty már a 19. században is kérdéses „eszméjét” a szankciókkal sújtott „ex”-Szovjetunióban. Azoknak, akik - lásd Ukrajnát - épp tiporják ezt a szláv kölcsönösséget. És még mindig azt masszírozzák az emberek agyába, hogy '68-ban segítséget nyújtottak. No persze: Biľaknak… Elárulni és tönkretenni a hazáját. S ugyanannak az országvezetésnek egyéb emberei az ellenkező irányba indulnak.

Kutyaszalonna. Ezek javíthatatlanok. Bródyval szólva mindkét koalíciós pártról kimondható, hogy „ezek ugyanazok”.

Nem szeretném a megbékélésemmel legitimálni ezt a formációt.

Miközben a kevésbé elvszerűen gondolkodó „normális” eszemmel tudom, hogy tán bűn lenne nem kihasználni az alkalmat releváns célok elérésére, ha ilyen jó a vöröscsillagok állása.

Hát, jelentkezzen, aki még nem tudja, hogy elvek szerint élni nem egyszerű! Sőt, nem is mindig lehetséges.

De én azért nem feledném szegény nagyanyám szavajárását: böjtje lesz még ennek, megfekszik még ők ezt… És amire nagyanyám azt mondta, hogy valaki azt megfekszi, azt valaki mindig megfeküdte. Úgyhogy ez a magyaroknak látszólag jó vagy hasznos koalíció nem sokáig lesz jó vagy hasznos, ha a két „partner” nem képes uralkodni zsigeri ösztönein. Ha minduntalan kiszakad belőle a szalonképtelen rohadékság.