Szlovákia viszi tovább Szent István ezer éves, európai történetét?

Tanulságos interjú jelent meg a független dennik n hírportálon, szombaton, a történelmi Hungária-Uhorsko államalapításának előestéjén.

Szlovákia viszi tovább Szent István ezer éves, európai történetét?
Peter Kažimír - Denník N

Peter Kažimír szlovák pénzügyminiszter olyan, mondhatjuk, történelmi jellegű aktualitásokról beszélt, mint Szlovákia középtávú sorsa az Európai Unióban és a közép-európai térségben, mégis, első pillanatra legmeghökkentőbb az a fotó lehetett, amelyen a történelmi Hungária térképét láthattuk az irodájában pózoló miniszter háta mögött a falon, megírta ezt a para is.

A jelenet persze csak azok számára meglepő, akik nem hallottak arról, hogy a modern Szlovákia idején a mainstream szlovák történetírásban is elfogadottá vált az 1918 előtti korszak szlovák történelmi múltként kezelése. Nem lenne elegendő hely azon tanulmányok felsorolására, amelyek a szlovák olvasóhoz próbálják közelebb hozni a korszakot. A közelmúlt történelmi emlékezetében természetesen Szlovákiában is a csehszlovák világ még erősebb, de nincs azon 2017-ben már meglepő, ha például egy közéleti szereplő felvállalja a Monarchia időszakát is.

Arról nem is beszélve, hogy a jaffások (ti. a magyarországiak) mindig szép, nagy kikerekedett szemekkel rá tudnak csodálkozni, hogy a szlovákok olyan szimbólumokat, történeteket, történelmi figurákat is magukénak tartanak, amelyek a magyar történelemben, könyvekben is is jelentős szerepet kapott.

Ilyen eset volt, amikor néhány éve hasonló meglepetést okozott Magyarországon, amikor a szlovák eurón Szent István koronája jelent meg, mint az ország és a szlovák nemzet szimbóluma. Természetesen a szlovákok nem ellopták a jelképet, Hungária-Uhorsko első királyának koronája az övék is, hiszen István nem csak a magyarok, de a szlovákok királya is volt.

Ahogy a legendás “ezer éves történelem” - sem csak magyar, hanem szlovák is, ezért is különösen visszatetsző és soviniszta 160 karakteres sms-ről beszélni.

Nem lehet elégszer leírni: nem ellopták, hanem az övék is! Közös. Egy szlováknak ugyanolyan joga van Hungária múltjához, és benne minden szereplőjéhez, minden szimbólumához, mint nekünk, magyaroknak.

A szlovákoknak nem Uhorskoval van bajuk, hanem azzal, hogy a magyar nacionalizmus piros-fehér-zöldre festi azt és az állam múltját.

De hagyjuk is a szimbólumokat, nézzünk rá a tartalomra! Különösen aktuális megvizsgálni ezt augusztus 20-a környékén, amikor Hungária-Uhorsko alapítását és a korabeli Európához való csatlakozását ünnepeljük a Kárpát-medencében.

A 10. században egy új királyság jött létre úgy, hogy elfogadta a korabeli európai nagyhatalmak által felkínált játékszabályokat: noha a korabeli lakosság egy része pogány volt, központilag megerősítette a korabeli korszallemet, a keresztény berendezkedést, ami a mai Európában, a liberális demokráciának felel meg.

De István - német mintára - kötelezővé tette a misére járást vasárnaponként, sőt minden tíz faluval templomot építetett, saját pénzt vezetett be, adót vetett ki és felcserélte a helyi, lokális vérségi hagyományt és terület alapokra helyezte a közigazgatást, mert ez szintén meghatározta a korabeli, 10. századi Európa közös arculatát.

Nem volt számára megalázó, nem jelentett számára vereséget elfogadni ezeket a közös alapnormákat, mert csak így léphetett Hungária-Uhorksko a középkori európai államok közé.

Ma Európában már nem a kereszténységen, hanem a liberális demokrácia és az emberi jogi alapelveken, a nyitottságon és a szolidaritáson állnak a kontinens vezető országai ezek azok az ideák, amelyek szervezik a nyugat-európai társadalmakat. Noha a 10. századi kárpát-medencei népekhez hasonlóan napjaink kárpát-medencei népei sem feltétlenül gondolják ugyanazt, mint az egykori és a mai nyugat-európai társadalmakban, a politikusok és államférfiak arról ismerhetőek fel, hogy tudják, mi a nép érdeke. Ahogy István is felismerte a 10. század fordulóján Hungária elemi érdekét, úgy, ma a térségben Szlovákia érzékeli jobban, melyek egy német (nyugat-európai) érdekszférába is tartozó kis ország elemi érdekei.

Magyarország hiába lőtt fel augusztus 20-án több milliárd forintot az égre tűzijáték formájában, mindez csak csillogó felszín, valódi érték és tartalom nélkül.

Szent István népei közül a magyar rálépett a pogány útra azzal, hogy elutasítja a 21. századi modern európaiság alapvető kellékeit: csatlakozni az EU belső magjához és mindent megtenni az euro, mint közös pénznem bevezetése érdekében.

De István királynak szerencsére van oka az örömre is: a szlovákok, a románok és a szerbek sem kérnek a pogányból, helyette az európai megoldásokat keresik.

Európához tartozni, ez ma is történelmi alapvetés és kortárs kihívás lehetne a közép-európai ország számára, mint 25 évvel ezelőtt a szocialista gazdasági rendszer és a kommunista pártállam lebontása idején, vagy akár a 10. században Bajor Gizi férjének, Hungária-Uhorsko királyának.

Magyarországon, úgy tűnik, napjaink politikai elitje megbukik, és nemcsak képtelen felismerni a kor szavát, egyenesen egy másik irányba (keletre) fordítja az országot.

A szent istváni örökséget ma Szlovákia viszi tovább, függetlenül a pártszínektől (a napokban Matovič, az Egyszerű Emberek elnöke is egyértelműen az EU belső magjához való csatlakozás mellett tette le a voksát). Szlovákok és magyarok egy hazában éltek sokáig, úgy néz ki Magyarország megint a sötét oldalra kerül.

Szlovákia megkezdte rugalmas leszakadását a Visegrádi Négyektől (V4), és történelmi távlatokban nézve, ezúttal ők viszik tovább az európai gondolatot a Kárpát-medencében.

István király büszke lenne szlovák és szlovákiai magyar fiaira.