Megosztás
A Magyar Szövetség első emberével beszélt meg találkozót a Markíza televízió munkatársa, hogy bemutassa a magyar párt államfőjelöltjét. Aztán történt egy kis baki.
A legnépszerűbb kereskedelmi televízió villáminterjút készít a márciusi elnökválasztáson induló jelöltekkel, akiknek megadatik, hogy kiválasszanak egy kedvenc helyet, ahol nyélbe üthetik a riportot. A most sorra kerülő Forró Krisztián tippje – nem véletlenül – a pozsonyi Medikus-kertre esett. Azért oda, mert ott található Petőfi Sándor szobra, és a pártelnök a kampányában a költőfejedelmünk egyik legismertebb versének első sorát választotta jelszavául. Azt, hogy: Talpra, magyar. (Igaz, a politikus a vesszőt nem használja a két szó között, de egye fene, azt Petőfi sem tette ki, amikor anno, 1848-ban papírra vetette a híres sorait. Bár, ahogy a kézikönyvek megjegyzik, a 19. századi költemény helyesírása nem mérvadó, ezért azt a fránya írásjelet az érvényben lévő szabályzat szerint oda kell biggyeszteni.)
És amikor a riporter az emlékmű előtt kedvesen megkérdezte a Magyar Szövetség vezetőjétől, van-e kedvenc alkotása Petőfitől, az elnöki babérokra pályázó jelölt talpramagyarozott regyet. Így: "napríklad Talpra, magyar". Még szerencse, hogy a tévés újságíró hozott magával egy szlovák nyelvű kötetet, amiből ki lehetett puskázni, hogy amit annak idején Ján Smrek Pieseň národának fordított le, annak eredeti változata az, hogy Nemzeti dal. Nem pedig Talpra, magyar. Sem az, hogy sehonnai bitang ember.
Mi ebből a tanulság? Talán csak annyi, hogy ha a kampányunk jelszavát egy ikonikus magyar versből merítjük, képben kell lenni az összefüggésekkel. Mert különben a kedves bemutatkozó videó átválthat füstbement tervvé. Ami miatt aztán az elnökjelölt egész úton a pártház felé azon gondolkodhat, mennyire van ez így jól.
(sp)