A technika bűvöletéből a művészetek bűvöletébe – avagy hatvan év zenével, rajzzal, tánccal

A városi művelődési központ színháztermének nézőtere szinte teljesen megtelt, a közönség soraiban olyan egykori növendékek is helyet foglaltak, akik még emlékeznek az 1956-ban alapított intézmény, akkori nevén a zeneiskola, első éveire. Szerény körülmények között indult, a krónikák szerint egy régi, korábban zsidófürdőként szolgáló épületet alakítottak át otthonává, ahol jószerével zongorát és hegedűt oktattak, noha a városban egyre növekvő érdeklődés mutatkozott a zeneoktatás iránt. Költözött is az újabb szakokkal, hangszerekkel, növendékekkel folyamatosan bővülő iskola, ahol már régóta az ének, a képzőművészet és a tánc is a tantárgyak között szerepel.

Az alapítástól két éven át dr. Duka Zólyomi Norbert vezette az intézményt, majd többen is követték őt rövidebb-hosszabb ideig a direktori székben. Az 1991/92-es tanévtől Kraus Margit az igazgató, aki a jelenlegi 20 tagú tantestület több tagjával éppen a nagymegyeri zeneiskola növendéke volt egykor. Mai utódaik száma 353, akik már nem csupán a zongorától, hegedűtől kezdve az ütősökig számos hangszer fortélyait sajátíthatják el szólóban, hanem tácolhatnak is a Csiribiri és a Kis Megyer gyermek-néptáncegyüttesben, énekelhetnek a gyermekkórusban, mely alighanem a korábbi rendkívül sikeres, messzi tájakon híres kamarakórus utóda lesz. Persze híres, egyetemi szintű zenei képzést szerzett énekes és hagszerszólistákkal, egyszersmind zenetanárokkal, zenekarvezetőkkel is dicsekedhet az iskola, akik Pozsonyban, Bécsben, Budapesten, Grácban, fellépéseik révén pedig még távolabbi országokban arattak és aratnak sikereket, öregbítve a város és iskolájuk hírnevét. Néhányan közülük megjelentek és felléptek a jubileumi műsoron, Kovács Béla, Gulyás Hilda, Cseh Tamás például.

Az iskola fordulatos történetéhez tartozik még, hogy igazgatósága 2006-ban kérvénnyel fordult a szlovák oktatási minisztériumhoz, vehesse fel a két évvel korábban elhunyt kolléga, Janiga József festőművész nevét. A kérés nem ütközött ellenállásba, így 2007. május 7-én az iskola udvarán ünnepélyes keretek között felavatták Janiga József mellszobrát, mely Lipcsey György szobrászművész alkotása. És ettől az időponttól az intézmény neve Janiga József Művészeti Alapiskola.

Kraus Margit ünnepi megnyitó beszédében többek között a következőket mondta a jelenről: „A művészetoktatás több fontos harcot vív. Próbál fennmaradni az egymást követő pénzügyi elvonások ellenére, minden erejével azon van, hogy az oktatás színvonalát fenntartsa. Emellett meg kell küzdenie a gyerekek egyre fokozódó igénybevételével is. Teszi mindezt azért, mert meg van győződve munkája fontosságáról, társadalmi és gazdasági – igen, gazdasági – hasznáról. Régóta tudott, hogy a művészetet tanuló gyerekek általában jobban teljesítenek a közismereti tantárgyakból, jobban koncentrálnak és rugalmasabban képesek összefüggések felismerésére. Ebben a fogyasztói társadalomban, amelyben a gyerekek és az ifjúság zöme a technika vívmányainak bűvöletében él, sokszor mellőzve az igazi értékeket és érzelmeket, éppen az érzelmi nevelés terén a művészeti iskolák szerepe vitathatatlan. Miben áll a művészeti nevelés fontossága ma? Napjainkban, amikor ezer csatornán zúdul ránk mindenféle információ, úgy érezzük, talán soha nem volt olyan fontos az iskolán belüli művészeti nevelés, mint manapság.”

Az esten – melyen az iskola két volt diákja, a Budapesten színészetet tanuló Eva Javorská és a pozsonyi konzervatórium növendéke, Polák Ferenc konferált (és énekeltek is mindketten egy-egy számot), megjelent Lojkovič Sámuel polgármester, aki egyebek mellett ezekkel a szavakkal köszöntötte a hatvanéves zenei intézményt: „Kívánom, hogy minél több fiatalnak legyen öröm a zene és öröme teljen a művészetek szépségében. Kívánom továbbá, hogy minél több ifjú tehetség kerüljön ki ebből az iskolából. Kijelenthetem, hogy az önkormányzat továbbra is nyitott a tehetséggondozás és a művészetoktatás támogatása iránt. Hiszem, hogy az iskolában tevékenykedő nevelőtestület és a művészetek iránt érdeklődő ifjúság ezt kellőképpen kihasználja.”

Ezután egymást követték a színpadon a fellépők, az iskola mai és, mint említettük, egykori diákjai, kicsik és nagyok, és felnőttek, és tanárok, énekes- és hangszeres muzsikusjelöltek szólóban és alkalmi zenekarban, továbbá a gyermekkórus és végül a Kis Megyer és a Csiribiri táncegyüttes. Az ünnepi esten hallottunk számos klasszikust és mai szerzőket sokféle hangszeren megszólalni, és láttunk a végén jókedvet sugárzó, fergeteges bukovinai és szatmári táncokat, valamint láthattuk az iskola képzőművészeti szakán tanuló diákok alkotásaiból rendezett kiállítást az előcsarnokban. A zenei intézmény 60. születésnapja fogadással ért véget a szomszédos nagyteremben.

(bodnár gy.)