Tényleg fütyülnek a vasutasok a magyar nyelvű táblára?

Ennek apropóján egy parkkezdemény közepébe egy 1904-ben legyártott, kicsinosított gőzmozdonyt állítottak be. Egy olyan masinát, amelyik a pályafutását ebben a vasúti csomópontnak számító városban fejezte be még a hatvanas években. Kedves kezdeményezés, riszpekt a polgári társulásnak, amelyik ilyenekkel is foglalkozik. Minden patinás darab jól mutat egy olyan településen, amit a második világháború lecsengésekor ripityára bombáztak a szövetségesek.

Szóval, zakatolt a társaság, nyomult a szent cél érdekében, hogy végül ezt a gőzös matuzsálemet méltó módon elhelyezze. Hogy a kontextus meglegyen és a hitelesség se szenvedjen csorbát, még egy vasúti alakjelzőt is kapott a megzabolázott vasparipa. És ez nem minden! A feltuningolásra váró kopár miniliget koncepciójába egy mondvacsináltságában cuki utcabútor is bepottyant. Jött is a felturbózott minimálverzió: pad kell még, nem egy, kettő. Bájos összkép, bajos belekötni. Minek is tenné az ember?!

Ja, hogy a park információs táblájának böngészése még hátra van. Abban még nem gyönyörködtünk. Messziről látszik, valaki old school módon egy regénynyi okosságot akar az érdeklődőkkel tudatni. De a tökmag fennakad a torkon. Ilyen nincs! Egy megveszekedett bötű, egy darvadozó ákombákom sem szól hozzánk magyar nyelven. Akkora fityiszt villant a tájékoztató tábla, hogy megüli a gyomrot.

Sovány vigasz, hogy a kérdéses földterület nem a városé, hanem a Szlovák Államvasutak tulajdonát képezi. Így nem kell mindjárt vasvillát ragadni, és megrohamozni a városházát, hogy elégtételt vegyünk az arculköpésünk miatt. Így csak azt kell megkérdezni helyi képviselőinktől, vajon tudnak-e bármilyen nyomást gyakorolni a helybéli illetékesekre? Hogy azok aztán tegyenek úgy, mintha mi is itt élnénk. Mintha nem a reggeli gyorssal futottunk volna be Újvárba. És ha ez a kisemmiző magatartás elegendő ember csőrét piszkálja majd, akkor talán sínre kerülhet a kétnyelvűség ügye akár még a három hidak után is.

(sárp)