Tettek egy tiszteletkört, hogy elsimítsák Bašternák 150 eurós bírságolási ügyét

camera

1

Tettek egy tiszteletkört, hogy elsimítsák Bašternák 150 eurós bírságolási ügyét

Fotó: TASR 

Megosztás

A korrupció szimbólumává vált az utóbbi hónapokban az a 2012-es, de idén nyilvánosságra került eset, mely során a Ladislav Bašternákot megbüntető rendőrjárőrnek a felettese szólt le, hogy "ő a mi emberünk".

Az eset annál cikibb, hogy a kétes hírű vállalkozót a rendőrök azután állították meg Bugatti Veyronjával (!), hogy folytonos vonalnál előzött, és még arra is fény derült, hogy nem volt bekötve. 150 euró helyszíni bírságot szabtak ki, ebből indult a huzavona. Bašternák állítólag felhívott valakit, nem sokkal ezután pedig a körzeti rendőrőrs igazgatóhelyettese hívta fel az egyik járőrt azzal, hogy Bašternák "a mi emberünk" (náš človek). A járőrparancsnok nem akart így cselekedni, ezért a közvetlen felettesét hívta, aki igazat adott neki. Végül Bašternákot megbüntették. Daniel Lipšic júniusban, a parlament egy rendkívüli ülésén számolt be az esetről.

Az esetről hivatali bejegyzés is készült, de a járőrparancsnok csak fél év elteltével nyújtotta be azt a verziót, hogy befolyásolás történt. 2013-ban vizsgálat indult az ügyben, egyetlen tanú meghallgatása után viszont az ügyet lezárták azzal, hogy nem történt bűncselekmény. A nyilvánosság nyomására azonban idén nyáron újraindult a vizsgálat, és tettek egy tiszteletkört, hogy megmagyarázzák az ügyet, a vége azonban ugyanez lett.

Nos, de lássuk, mi történhetett, és kik az ügy szereplői. Először is van itt nekünk egy járőrparancsnokunk, valamint a társa, emellett a körzeti rendőrőrs igazgató-helyettese és a Pozsonyi III. Járási Rendőrkapitányság igazgatója. A Denník N foglalta össze.

A járőrparancsnok az új vizsgálat során is alátámasztotta azt a verziót, amit korábban írt, miszerint befolyásolás történt. Azt mondta, amit korábban is: megállították a Bugattit, mire a kollégáját felhívta egy felettesük azzal, hogy engedjék el. Állítása szerint társa nem akarta aláírni a befolyásolásról szóló jelentést, mivel félt. Tény, hogy ez a jelentés csak fél évvel az eset után került nyilvántartásba.

Előkerült viszont egy olyan jelentés is az esetről, melyben nem esik szó a befolyásolásról, és a járőr mindkét tagjának aláírása szerepel rajta. A járőrparancsnok nem tudta megmondani, hogy ez hogy lehet, viszont állítása szerint ebből hiányzott az a rész, ami a befolyásolásról szólt.

Ezt követően hallgatták ki a társát, aki megerősítette, hogy felettese felhívta őt, de a saját és nem a szolgálati mobilján. Elmondása szerint a körzeti rendőrőrs igazgatóhelyetteséről volt szó, aki információt kért a folyamatban lévő igazoltatásról.

Mivel azonban a saját telefonjára érkezett a hívás, ezt a mostani rendőrségi vizsgálat szerint úgy értelmezte, hogy felettese azt szeretné, ha elengednék a fickót.

Miután visszaértek az őrsre, az igazgatóhelyettes újra felhívta őket, majd aláírták a befolyásolást nem taglaló jelentést. Állítása szerint félévvel később a járőrparancsnok fordult hozzá azzal, hogy írja alá a befolyásolásról szóló jelentését.

Ezután konfrontálták a két rendőrt, de semmilyen új információ nem derült ki.

Majd behívatták a körzeti rendőrőrs akkori igazgatóhelyettesét, aki már nincs a rendőrségnél.

Ő volt az, aki a járőrt felhívta. Állítása szerint azonban őt pedig a Járási Rendőrkapitányság igazgatója hívta fel, és érdeklődött nála az esetről arra hivatkozva, hogy "egy polgár panaszt tett".

Az igazgató állítólag valóban csak tájékoztatást kért, és nem azt, hogy elengedjék. A helyettes szerint ő maga is ezt tette, amikor felhívta az egyik járőrt, és nem állt szándékában semmilyen utasítást sem adni azzal kapcsolatban, hogyan járjanak el.

Most jön az, hogy mégis miért mondhatta azt a járőrnek, hogy "a mi emberünk". Magyarázata szerint azért, mert a felettesétől, a járási rendőrkapitánytól történt hívást úgy értelmezte, hogy Bašternák személyében valamilyen informátorról lehet szó.

Eztán kihallgatták az akkori járási rendőrkapitányt, aki ma már az Országos Rendőrkapitányságon tölt be vezető funkciót. Ő pedig visszautasított mindent, azt is, hogy felhívta volna az igazgatóhelyettest és azt is, hogy bárhonnan ismerné Bašternák nevét.

A nyomozó ezután szembeállította őket is, de ebből sem jött ki semmi. A helyettes állítja, hogy a rendőrkapitány felhívta, amaz pedig azt, hogy nem.

Kihallgatták Bašternákot is, aki elismerte, hogy először nem akart bírságot fizetni, de miután azt mondták a rendőrök, hogy bevonhatják a jogosítványát, belement.

Elmondta, hogy a bírság megtárgyalásakor volt néhány hívása, de már nem emlékezett arra, hogy valakinek említette-e, hogy éppen a megállította a rendőrség. Azt viszont elárulta, hogy talán a feleségének. Felkeresték Tatiana Bašternákovát is, aki viszont elutasította, hogy felhívott volna valakit, hogy a férjén segítsen.

Bírósági engedéllyel a nyomozó kiderítette, hogy a körzeti rendőrőrsről abban az időben valóban felhívta valaki a járőrt a mobilján, arról ugyanakkor nem találtak semmilyen információt, hogy a 158-as segélyhívón valaki panaszkodott volna a rendőri eljárásra.

A nyomozók végül nem a járőrparancsnoknak, hanem a járőrnek hittek, mivel közlésük szerint a járőrparancsnok esetében öt alkalommal is előfordult, hogy nem hallgatta meg felettese utasítását, nem tiszteli az autoritásukat. A befolyásolásról szóló jelentést is állítólag csak azután nyújtotta be, hogy az igazgatóhelyettes fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene.

A rendőrség szerint nem számít, hogy ki kinek telefonált, hanem az, hogy Bašternák kifizette a bírságot. Ami rendőrjárőröket illeti, arra jutottak, hogy félreértették egymást…

(Denník N/para)

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program