Tündérkertre azért mennek az emberek, mert az a Tündérkert

camera

1

Tündérkertre azért mennek az emberek, mert az a Tündérkert

Archív felvétel 

Megosztás

Egy hét sincs már a nyári napfordulóig, az év legrövidebb éjszakájáig, mely után a nappalaink kezdenek ismét rövidülni. A főszervezőnek, Antal Áginak köszönhetően ezt immár csaknem másfél évtizede egy művészeti fesztivál keretén belül élhetjük meg, fogadhatjuk magunkba, ünnepelhetjük. Ez a Tündérkert, melyről most ő több mindent is elmond. (Interjú)

Már több mint egy évtizede akkor van Tündérkert, amikor június 21-ike. Hányadik is következik?

2004-ben volt az első, és amikor megkérdezik, mindig eszembe jut, de végül is soha nincs kiírva, hogy hányadik jön, mivel mindig a jelenhez kötődik. Nem lehet ez a tizennegyedik Tündérkert, ha az első lesz, ami ilyen…

A tűzugrás és a köré épülő hagyományok határozzák meg az egész jellegét, hangulatát. Annak idején miért ezt választottad kiindulópontnak?

Az ilyen ötletek általában felfokozott érzelmi állapotban születnek, olyankor mer az ember nagyot álmodni. Én is egy ilyen állapotomban voltam, érzelmileg, lelkileg, mentálisan is erős impulzusok értek. Olvastam akkor már Marczell Béla bácsi tanulmányait, tudtam, hogy a nyári napfordulóhoz mi kapcsolódik, mit szoktak olyankor a környéken csinálni. Az első ötlet még tényleg csak a tűzugrásról szólt, de aztán úgy gondoltam, hogy összehozhatnánk köré egy művészeti fesztivált.

Hogy látod, kinőtte magát azzá, amivé szeretted volna?

Igazából sosem akartam ezzel kiszolgálni senkit, és nem szerettem volna, ha túl nagyra nő. Úgy éreztem, ez megmelengeti kicsit az emberek lelkét.

Azt nem tudni, hogy ki miért jön, de az biztos, hogy aki eljön, annak nemcsak egy felszínes szórakoztató estéje lesz, hanem hazavisz magával valami olyat, amit el tud tenni…

Jó pár éve nagy hangsúlyt kap a fesztiválon belül a színház, és ennek keretén belül is megvannak időről időre a visszatérők, például Gál Tomiék…

Amikor mi kezdtünk, akkor szerettük volna azokat reflektorfénybe állítani, akik a mieink, és itt dolgoznak.

Gál Tomi mostanra már mindenhol egy erős névnek számít. Idén, ugye, a Csavar Színházzal elhozza Arany János: A Jóka ördöge c. meséjét (jún. 21.), de szerepel az Itt és most-ban is (improvizációs játék – a szerk. megj.) Molnár Xéniával, Laboda Robival, Olasz Pityuval és Lakatos Robival (játékmester: Czajlik József).

Idén a másik visszatérő a Mucsi-Scherer páros, akik ezúttal A fajok eredete c. darabot mutatják be…

Egyszer a fiam jött haza azzal, hogy ezt hozzuk el, mert nagyon megéri. Három hajléktalanról szól, és improvizáció az alapja, amelynek Tasnádi István adott keretet.

Kevesebb hangsúlyt kapnak idén viszont a koncertek…

Korpás Éva jön és a Pósfa. Egész nap zenél majd a Pántlika, Németh Éva jön foglalkoztatni a gyerekeket, a Csallóközi táncegyüttes pedig hozza az ovisokat. Miután a Pósfa megnyerte a Fölszállott a pávát, Lakatos Robin keresztül meghívtuk őket. Egy egész estés programmal készülnek. Június 21-ikére nem akartam úgymond nagyobb húzónevet hozni, mert úgy éreztem, nincs szükség rá. Ez összefügg azzal is, hogy 10-14 éve még én is sokfelé tekintgettem, ma viszont már inkább befelé nézek. Szóval nem akartam, hogy minél nagyobbat szóljon, csak azt, hogy megtörténjen.

Mi az oka, hogy idén ismét a szabadidőparkban lesz a fesztivál?

Két éve a focis sörsátor miatt kényszerültünk a bekerített játszótérre. Akkor még nem volt ott annyi játék, mint tavaly, de az elmúlt évben már érezni is lehetett, hogy játszótérről van szó. Ami persze jó, csak nem erre a fesztiválra. Nem szeretném, hogy a fesztivál egyfajta mellékprogramként szerepeljen egy játszótéren. A kinti előadásoknál eleve megvan az a veszély, hogy szétfut a nézők figyelme.

Nekem nagyon fontos, hogy tiszteljük meg a művészeket, akik felállnak a színpadra, megtisztelnek minket a játékukkal. Teremtsünk hozzá méltó helyet és megfelelő figyelmet!

Továbbra sincs hagyományos értelemben vett belépőjegy, csak becsületkassza, aminek, ugye, megvan a filozófiája…

Érdekes, hogy a kis ládikóban, amibe mindenki beledobja az adományát, mindig összejön valamennyi plusz pénz is, amit a művészeknek adok, a mieinknek. Nyilván más lenne a motivációm, ha ebből kellene megélnem, de így mindig megcsinálom úgy, hogy beleférjünk abba, ami összejön.

A Tündérkerten mindig valami olyasmit érezni és látni, amit máshol nem. Nincs különösebben nagy attrakció, sem olyan ismérv, amellyel egy rétegnek körberajzolná magát a fesztivál. Más fesztiválokra rá lehet húzni, hogy ezért vagy azért nem érdekel, de itt nem tudok olyat említeni, hogy miért ne mennék oda. A Tündérkertre azért mennek az emberek, mert az a Tündérkert. Te hogy látod?

Eleinte 20-30 ember volt egy-egy előadáson, most már jóval több. Mindig tudtuk, hogy azokkal az emberekkel ott találkozni fogunk. Ez egy szűk és igényes mag, aki nemcsak szórakozni akar, de értéket látni, és kíváncsi a belső dolgokra.

Itt pedig megtörténnek ezek a dolgok, ha nem is konkrétan egy-egy előadáson, de az egész hangulatában, ami bensőséges, családias. 21-ikén úgy érzem, mintha mindenki az én udvaromba jönne be, és ott tesz-vesz szabadon.

Jó érzés lehet, hogy a Tündérkertet – azt, ami te vagy – sok mindenki befogadja…

Igen, ez tényleg jó érzés. 🙂 Egy ismerősöm mondta, hogy kellett írni a gyerekeknek egy fogalmazást arról, mi a legjobb program, amit megéltek, és az ő gyereke a Tündérkertet nevezte meg. Akadnak olyanok, akik régen eljöttek a tűzugrásra, most pedig már a gyerekeiket hozzák, és ez nagyon jó…

(SzT)

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program