Ungvári emberünk

A hír első pillantásra tökéletesen érdektelen. „És akkor mi van?”

Ungvári emberünk

A magyar Miniszterelnöki Sajtóiroda bejelentette, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a nemzetpolitikai ügyek felelőse az ukrajnai kisebbségi jogokról egyeztetett bizonyos Nesztor Sufrics ukrán parlamenti képviselővel. „A találkozón az ukrán-magyar kapcsolatok, az ukrajnai magyarság, illetve a magyarországi ukránság éltével összefüggő kérdések mellett érintették a jelenlegi ukrajnai politikai helyzetet. A felek egyetértettek a többes állampolgárság szabadságában, valamint a kisebbségek szerzett jogainak védelmében”.

Mi volna különleges abban, hogy a magyar közhatalom egyik részese találkozik az ukrajnai közhatalom egyik részesével? Sőt, jó hírnek is vehetnénk, most, amikor az a magyar hivatalos politika, hogy az ukrán oktatási törvény nyelvhasználatról szóló cikke miatt blokkolni és vétózni fogunk minden olyan lépést, ami Ukrajnának előrelépést jelentene az európai integrációs folyamatban. Ezek szerint magyar részről nemcsak fenyegetés van, hanem egyeztetési hajlandóság is, ukrán részről pedig van kivel egyeztetni.

Az öröm a második pillantásig tarthat, feltéve, hogy közben utánanézünk, ki az a Sufrics.

A kijevi Rada eme képviselőjének ugyanis gyakorlatilag semmi befolyása nincs az oktatási- és nyelvpolitikára, mivelhogy a Janukovics-utódpártként számon tartott, oroszpártisága miatt meglehetősen elszigetelt Ellenzéki Blokk tagjaként került a parlamentbe, és állítólag még ebből a kis létszámú frakcióból is kivált, miután „Az Életért” nevű szakadár párthoz csatlakozott. Rejtély, hogy pontosan milyen felhatalmazással, céllal és reményekkel tárgyalt Budapesten. És megfordítva: minek és miről tárgyalt Semjén pont vele?

A nagyobbik baj az, hogy Sufrics Viktor Medvedcsuk embere, vagy pontosabban fogalmazva, az ő klánjába tartozik. Hogy ez miért gond, azt körülbelül olyan nehéz elmagyarázni az ukrán ügyekben nem túl jártas magyar olvasónak (senki se érezze magát lebecsülve: a művelt magyar olvasók  99,99 százaléka ilyen), mint mondjuk megértetni egy Magyarországot megismerni vágyó holland újságíróval, hogy mi az a Közgép, és mi az a G-nap. Az ukrán politikai élet bonyolultsága pedig kb. magyar a köbön.

Medvedcsuk az egyik legnagyobb ukrán oligarcha – ezeknek az oligarcháknak annyi pénzük és olyan politikai befolyásuk van, mint Magyarországon a kormányfőn kívül senkinek. Egyszerű belügyi kollaboránsként kezdte, kemény büntetés követelő kirendelt védőként része volt Vaszil Sztusz ellenzéki költő deportálásában és így halálában, majd megtalálta helyét a független Ukrajnában is. Képviselő lett (Kárpátalján választották meg), majd a Rada házszabálysértéseiről hírhedt alelnöke, Kucsma elnök hivatalvezetője. Amúgy Putyin keresztkomája. 2014-ben saját szakállára tárgyalásokat kezdeményezett a Donbassz orosz támogatású terroristáival.

Az egykori „szociáldemokrata” pártvezető mostani formális politikai szerepe csekély: a paradox módon Ukrán Választásnak nevezett oroszbarát, ukránellenes és antiszemita konteókban utazó „civil” mozgalom elnöke. De sem ezt az antiszemitizmust nem kell szenvedélyes meggyőződésnek tulajdonítani, sem azt, hogy nyugat-ukrajnai források szerint ő áll a kárpátaljai magyarellenes bértüntetések mögött. Medvedcsuk célja nyilvánvalóan a sok hibával terhes, de mégiscsak euroatlantista és a Szojuzba nem visszavágyó Porosenko-kormányzat gyengítése és megdöntése.

A tősgyökeres ungvári, apai ágon magyar és a nyelvet is beszélő – bár nem magyar identitású – Nesztor Sufrics üzleti karrierjét még a Gorbacsov-érában magyarországi kapcsolatai révén kezdhette meg. S talán az sem vált kárára, hogy a területi pártbizottság egyik titkárának lányát vette feleségül. A jelek szerint afféle helyi kalauzként segíthette Medvedcsukot, a szibériai születésű kijevi ügyvédet, aki Ukrajna legnyugatibb részét szemelte ki bázisául. Azt a térséget, ahol akkoriban a szervezett bűnözés volt a legvirágzóbb iparág. Ahogy nagyjából ebben az időben Kárpátalján vetette meg a lábát a „klán” harmadik, világhírűvé lett tagja, Szurkisz UEFA-alelnök is.

Innen már érdekesebb az a kérdés, hogy Semjén miért a befolyás nélküli és sötét hátterű Sufriccsal „egyeztetett”, aki nyilván az orosz kisebbségre és az ukrajnai oroszok kettős állampolgárságára gondolt, amikor Semjén a magyarra. Magyar vagy ukrajnai Kreml-barát oldalon választották-e ki a budapesti kormánnyal egyetértő tárgyalópartner szerepére, és miért? Sufrics a mi ukrajnai emberünk? Vagy esetleg Semjén a Medvedcsuk-csapat magyarországi balekja? Nem fogjuk a közeljövőben megtudni.

Csak az biztos, hogy akármennyire igaza van a magyar kormánynak emberi jogi szempontból az ukrán oktatási törvény ügyében, a reagálása – minden komoly kétoldalú tárgyalás elutasítása és az Ukrajna integrációjának megakadályozására tett fogadalom, az uniós országok közül egyedül – hajszálpontosan egybevág az Ukrajnában háborúzó Kreml politikájával. Az ember jóindulatúan feltételezi, hogy ez puszta egybeesés. De az e heti színjáték Sufriccsal kissé rongálja a jóindulatot.

 

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.