Vallásháború: a Pátria az inkvizíció s(S)oros boszorkánya, avagy a gondolkodás vége

Ha nem lenne már foglalt, bizonyára – bocsássanak meg az expresszivitásért, megkívánja a helyzet komolysága – a „magyar seggbe magyar lóf@szt” címet adtam volna szövegemnek. Hiszen a Pátria Frekvenciatanács általi elmarasztalását nem a külső ellenségnek köszönhetjük.

Vallásháború: a Pátria az inkvizíció s(S)oros boszorkánya, avagy a gondolkodás vége
Bödőcs Tibor - Magyar Nemzet

Na és mi van akkor, ha valaki elmarasztalta rádiónkat? Pénzbe ez most nem került, és kit érdekel az okoskodók véleménye – bagatellizálhatnánk az esetet. Csakhogy itt arról van szó, hogy először is valaki fogást talált (de inkább csupán kreált) az egyetlen állami magyar rádióadó műsorán, tehát akár vérszemet is kaphat. Másodszor, hogy „hivatalos” csorba esett a kiegyensúlyozottságon. Ami szabad közszolgálati sajtóterméken – bár ezt a posványmédia mai mélységei miatt nem érezzük fontosnak, noha épp ez okból értékelődik fel a jelentősége – a legotrombább bélyegek egyike. Ráadásul erősen megoszlanak a vélemények, jogos volt e rásütni a Hangadó c. műsorra és készítőire a billogot. Harmadszor pedig a magyar a magyarnak farkasa , avagy mindenki nemzetáruló, akinek nem gyanús, hogy a másik jelszó alatt ideért az a tempó Magyarországról, amely miatt oly végletesen megoszlott a magyar társadalom, a nemzet, s amely miatt ott a közszolgálatiság is, meg a kereskedelmi média zöme is a pártharcok áldozatává lett.

Értsd: az arculati sokszínűség átcsapott a mindenki ellenség, akit nem a mi kiadónk vagy a kiadónk fenntartói tartanak fenn.

Lovász Attila, az RTVS nemzetiségi műsorainak igazgatója rövid nyilatkozatában számomra elfogadható módon, logikusan indokolta,miért is nem lehet egyetérteni a Frekvenciatanács döntésével. Nem ismétlem. A lényeg, hogy bár a műsor felsorakoztatta a bírálhatónak vélt politikai oldal véleményeit is, ez nem volt elég valakinek a pártatlansághoz. De akkor mi lett volna az elégséges?

Mindenki láthatja, hogy az a sorosozás, amely ma a csapból is folyik a Pannónia politikai üledékét felhalmozó földrajzi medencében, nettó rizsa, annak is a ragadósabb, lucskosabb fajtája.

Soros az a Sátán, aki minden magyarok felszentelt hóhéra. Ő lett az ősellenség a hatalomért folyó, népbutító harcban. Őmiatta szenved a nemzet, őmiatta ürül ki Ázsia és Afrika. Azt már nem merem mondani, hogy a majdan még kamatostul visszafizetendő letelepedési kötvények akármilyen szándékú gazdái ugyancsak az ő bűnéből jöttek ide. Vagyis oda.

Ezért aztán senkit sem fogad be a nemzet, kivéve, akit suttyomban befogad, hogy mégse kapjon ki az ádáz Brüsszeltől, aki a második főellenség.

Szóval lehet tőlem valaki jobbos, sőt akár szélsőjobbos, de ha ezt beveszi, akkor bármilyen a politikai meggyőződése, simán csak egy megvezetett lüke.

Akkorára duzzasztotta a NER az okádóháborút, amekkoraként az már túl átlátszó. Értelmes ember, ha jobbos, ha fideszes, tudja, hogy ezek túlzások. Amolyan „költői” túlzások, hogy a veszély érzékeltetve legyen.

Csakhogy vannak, akik Viktor költőfejedelem propagandáját ugyanúgy értik félre, akárha a Szentírást szó szerint olvasnák.

Igen, aki egészséges létére ingerszegény környezete miatt fanszőrzete kinövése előtt nem tanult meg elvonatkoztatni, vagy mert csak szimplán hülye volt babának is, nem érti a képes beszédet, aki a referenciális olvasatok rabja – nem kérem, ez most nem káromkodás volt, bár kedvem lett volna hozzá –, az válik veszélyessé. Az üldöz boszorkányt, az lát sátánt mindenütt.

Ami Magyarországon folyik a sajtóban és a reklámfelületeken (legújabban nem metszetük van, hanem az azonosulás felé haladnak…), az vallásháború. A NER inkvizíciójának erőteljes politikai és pénzbeli támogatásával.

Lehetetlen ép ésszel azt állítani, hogy a politikai spektrum két oldala csapna össze, amikor a nevezett műsorban érintett CEU-ra (Közép-európai Egyetemre) rákiáltották a vádat. Akkor is Sorosba kellett rúgni. És azokba, akikkel nézetközösségben él. Ne termelje az intézmény tovább azt a fajta gondolkodást. Tehát nem két eszme vagy eszmekör csap össze szabad vitában, s ki-ki szabadon eldönthetné, melyik tetszik néki.

A Föld nem forog és kész – állítja a hatalom. Aki szerint forog és gömbölyű, azt meg kell égetni. Ennyi.

Itt nincs mód érvelésre, dialógusra, együttgondolkodásra, vagy akár csak gondolkodásra. Vagy azt hiszed, amit az uralkodó hisz, tehát ha kell, áttérsz hitére, vagy pedig máglyán égsz el. (És minden amivel ez majd jár, lásd vagyonelkobzás, hetedízigleni kiátkozás, miegymás „konzultáció” szerint… És csak azért nem keverem ide a két legnagyobb diktatúrát, mert azt volna a legkézenfekvőbb, s emiatt tán a legolcsóbb hasonlat.)

Hiába mondja Orbán, hogy Európa kereszténységéért küzd. Az csak vetítés. Az ő vallásháborúja komolyabb, melynek a kereszténység csupán díszlete. Ő meg a semjénjei a kereszténységgel csak visszaélnek.

A hit neve Fidesz. És a hittel, s az új vallás istenével viccelni sem szabad már.

És erre a  pozsonyi frekvenciatanács magyar tagja Pék Zoltán is rájött. Biztos, ami biztos, 9-ből nyolcadikként (mert az számtanilag már mindegy, úgyis jóváhagyják) megszavazza, hogy blaszfémiának a Pátrián hely nincs. Márpedig Bödőcs viccei nem valók oda, túlzók. (Mikor túlzó a humor?) Mert tabut sértett.

Hiszen mindenre van fegyver, ám  az őszintén feltörő spontán nevetésre nincs, tehát az már Pék szerint is veszélyes. Szerintem meg az veszélyes, ha már nevetni sem szabad.

Amikor az udvari vagy nem udvari bohóc a fejével játszik, ott van vége a demokráciának. Ott mindenki ellenség, aki nincs a hatalom pártján. Aki mosolyogni mer.

Ezt nem ismerhette fel vélhetően a fonák helyzetet mélységében elemezve (igen, most ironizálok) a büntetőtanács egyetlen magyar tagja. Bödőcstől félni egy magazinműsorban… Mekkora dilemma lehetett?

Ami viszont a legveszélyesebb:

a NER együttműködésre vette (rá) azokat a szlovákiai magyarokat, akik szerint nem csupán az ezeréves határok visszaállítása, a Horthy-kultusz felélesztése, a nem magyarok és nem keresztények gyűlölése nemes cél a 21. sz. Európájában, hanem azon magyarok kiebrudalása is a nemzetből, akik politikai meggyőződése más Orbánétól (noha az ő meggyőződése érdekei szerint bármikor változó – halld éppenséggel az ominózus műsort a Pátrián), azaz istenkáromlás. Erre szerintük nincs bocsánat.

A hit, az hit. Nem demokrácia, nem racionális érv vagy eszmerendszer. Hit. Totális hit. Vagy van, vagy nincs. És ha nincs, ha más, akkor az bűn, mint a középkorban.

Meg később… Itt a felvilágosodás vége (bár ezt már nálam okosabb gondolkodók korábban publikálták, íme, hát az élő példa). Nem a gondolat vezet el (isten segedelmével) az üdvösséghez, hanem a kritikátlan behódolás.

És mivel a Pátria nem tudta, hogy minden, akár pártatlan felvetés is kritikának számít, ha az a felvetés nem ódaszerű dicsőítés, hát az ügy, a hit, és az Orbánisten nevében meg kellett támadni, fel kellett jelenteni, meg kellett leckéztetni az adót. Nem volt elég az Orbán által pénzelt „szlovákiai magyar”, heJesbítttek: felvidéki „sajtóban” nyomatni a pártmantrát. Nem volt elég a be nem hódoló (és attól még akár függetlennek is tekinthető, tehát már istenkáromló) szlovákiai magyar sajtótermékeket kiátkozni, mocskolni, pereskedni velük (és elveszteni a pert…).

Most azt kell elérni – ugye, kedves feljelentő –, hogy minden nem fidesznyik médiára rá kerüljön a nemzetáruló, sátánista, Soros-bérenc, liberó, migráncsnyaló billog. De minimum elmenjen a kedve attól, hogy igazi közélettel és politikával, érdemi témákkal foglalkozzon.

A hétköznap emberének agya könnyebben kimoshatóvá váljék: ne jusson már infóhoz, kizárólag a felszentelt nemzeti hatalom propagandájához vagy súlytalan, értéktelen hírekhez.

Ezt (is) mi szlovákiai magyarok a mai magyar kormánynak és alázatos szolgáinak, na meg a „saját” ostobaságunknak köszönhetjük. Nem más, „ellenséges” nemzeteknek, akik csak a békés, honfoglalón pogány törzsekként bemigráló, mégis őshonos, keresztény, és etnikailag tiszta magyarok vesztét lesik. Itt magyar rúg magyarba – ezt hívják mostanság nemzetpolitikának.