1
Fotók: a szerző
Megosztás
Versek sora hangzott fel az ógyallai speciális iskola két hete átadott szabadtéri tantermében. Hagyományosan ez a nap a magyar költészet napja, ekkor tisztelegnek József Attila emléke előtt.
Az iskola tanulói már napok óta készültek a rendhagyó tanítási órára. Mindenki, aki szavalni akart, verset kért magának. A pedagógusok számos verset ismertettek meg a gyerekekkel, akik rövid töprengés után választottak egy-egy költeményt. A bátortalanabbak, szégyenlősebbek sem akartak kimaradni a szavalók sorából, s bár nem álltak egyesével a társaik elé, de megállapodtak, hogy majd közösen fognak verset mondani, így ők lettek a nap szavalókórusa.
Az első tanítási órákban kifestők készültek, melyekre részletek kerültek a kiválasztott versekből. A színezés során számos verset is meghallgattak a tanulók. Volt néhány lelkes gyerkőc, aki inkább magát a meghallgatott verset rajzolta le. Akár egyik, akár másik megoldást választották a tanulók, végül minden esetben nagyon szép, színes, vidám alkotások születtek.
A második óra után a rajzok felkerültek a szabadtéri tanterem oszlopaira, a tanulók pedig elfoglalták helyüket, s izgatottan csicseregtek, mint verebek a lécen. Egészen addig a pillanatig hangos volt a szabadtéri tanterem, amíg a tanító nénik figyelmet nem kértek. Varázsütésre csend lett, mindenki fegyelmezetté vált. A pedagógusok pár mondattal ismertették a rendhagyó óra menetét, szóltak a versek szépségéről, elmesélték József Attila életét, majd rövid kérdezz – felelek formában átismételték az elhangzottakat.
A bevezető rész után következett a várva várt felolvasás, szavalás, s a szavalókórus is megmutatta erejét. A kiválasztott versek mindegyike a tavaszról és virágairól, az erdőkről és állataikról szólt. Így hangzott fel Petőfi Sándor: Erdőben című költeményének egy részlete, melyet nagy éljenzéssel köszönt meg a hallgatóság Vladimírnek. Horváth István: Száz meg száz kis napocska című versből Letíciának, Dominiknak és Martinnak köszönhetően megtudtudtuk, hogy a napocskák a sárga a pitypangok, s belőlük tavasszal koszorút köthetnek a gyerekek. Leontína a tavasz érkezéséről szavalt Kecskés Béla: Szól a tavasz kezdetű sorait adta elő. A sok vidám sor után következett egy nagyon komoly mondandójú előadás, Orgoványi Anikó a Föld védelméről írt verset, ezt Sandra olvasta fel.
Az óra vége felé, az egyéni szereplők után jött el a szavalókórus ideje. A tanulók szavazatai alapján Kecskés Béla költeménye nyerte el leginkább a jelenlevők tetszését, s ezt adta elő a kórus- az összes jelenlevő gyerek.
Teli torokból, együtt zengték, hogy:
Szól a tavasz:
itt vagyok!
Eljöttem, mert
hívtatok.
Egész télen
hó alatt
álmodtam az
álmomat.
Szól a tavasz:
itt vagyok,
napsugárban
csillanok,
kezemben száz
szál virág –
annak adom,
aki várt!
A tanítási óra végén pedig az a bátor jelentkező, aki elszavalta valamelyik elhangzott verset jutalomban részesült. Ezután vidáman, lelkesen tértek vissza az osztályokba, ahol még sokáig beszélgettek a versekről.
(Bathó Sylvia, pedagógus)