Vissza. A jelenbe.

Az ember pár napra elutazik, és mire hazaér, mi várja? Egy másmilyen ország? Ahol minden megváltozott?

Vissza. A jelenbe.
Illusztráció

A frászt.

Ugyanolyan híreket olvas hét nap után is, mint hét nappal azelőtt. Csak mindegyik után kitehető, még egy de. Az új kormány még semmit sem oldott meg, DE nem is igyekszik. A minimál alatti közalkalmazotti bérek rendezése folyik, DE olyan lassan, hogy a szakszervezetek már a sztrájkot fontolgatják. Az új belügyminiszter dolgozik, DE igazán senki sem áll vele szóba, mert senki sem bízik benne, mert semmit nem tett még azért, hogy elnyerje az utca vagy a szakma bizalmát. Hogy a kettősgyilkosság ügyében folyik a nyomozás, DE amúgy nem jutott semmire, hiszen ugyanaz a függő rendőrség végzi, amelyiknek a főkapitánya ugyanaz, mint az előző belügyminiszteré volt, akinek ugye épp ezért IS kellett sátorfát csomagolni. DE legalább még nincs iskolaügyi reform, amely ugyan késik, DE nem zavarja össze az embereket így, tavasszal. Fico és lakásbotránya ugyan már nem miniszterelnökök, DE az új miniszterelnöknek is lett már lakásbotránya, hogy lássuk, ő se semmi, ha valaki nem sejtette volna. Fico ugyan már nem miniszterelnök, DE így végre juthat ideje elindítani az új kampányát Orbán nyomán: Fenntartja az Oroszországhoz való beteges, ártalmas és indokolatlan kötődését (noha több szlovák gazdasági migráns él és virul Angolhonban, mint a cári birodalomban). Hadjáratot látszik indítani a média ellen, DE minimum a közmédia érzi már a nyomást, az alkalmazottak képernyőn nem viselhetnek szolidaritásukat kifejező kitűzőt, és elkezdődött a perszonális takarítás. A civil szektorból is látványosan lett sorosbérenc ellenség, akinek ellenőrzéséről elvileg már hónapok óta folyik  a társalgás a koalícióban…  (Miért is? Miért is hónapok óta?)

Igen, az ember VISSZAjön oda, ahová honvágya hívja, ahol semmi se változik, vagy csak romlik, ha változik. Jó, jó, valami kozmetika készül az agrártámogatások körüli botrányos csalások pofázmányán, és kikisüt a napocska is olykor, DE attól még az irány rossz, sőt „fokozódik”.

Ezt a fokozódást pedig sokkal inkább észreveszi az, aki pár napot olyan országokban töltött, ahol az emberek normálisan élnek, mert ott lehetséges normálisan élni. És igen, noha lehetetlen megismerni egy-egy országot napok alatt, untig elégséges ez az idő egy gyors helyszíni felmérésre.

Mert mi indokolja, hogy egy Német vagy Osztrák turistaparadicsomban 4 euróért parkolhasson egész nap, ráadásul felszerelt (WC, víz, büfé, sőt parkolóhely) miközben ezt Szlovákiában csak kevés helyen tehetné meg turistaparadicsomokon kívül is (sem…)? Mi indokolja, hogy az emberek nyugodtak, előzékenyek ott, idegesek itt? Mi indokolja, hogy ezer méter magasan vízvezeték, szennyvízcsatorna (sőt a szél miatt a villamos hálózat egy része szintén) fusson a föld alatt ott, itt pedig csak szennyvíz fusson a föld felett… Mi indokolja, hogy egy-egy vár felé vezető turistaút mellett x méterenként találjunk tűzcsapot ott? Itt pedig olykor parkolót se… Utat se… Mi indokolja, hogy mindenfelé mindenhová vezessen út? Ahol nálunk a, pardon: A sztráda két sávból festett szűk sávocskákkal, leálló nélkül, ott középsávval, három útsávval és plusz leállósávval nem A (tehát nem egyetlen), hanem mindeféle sztrádák fussanak. Ahol nálunk „okreska”, ott sztráda. Ahol nálunk szir-szar helyi sokadosztályú, ott sztrádaszerű első osztályú. Ahol nálunk kavicsos vagy földút, ott olyan, mint nálunk az „okreska”, csak hibátlan. Ahol nálunk kertek alján nem hivatalosan kitaposott gyalogösvény, ott olyan egysávnyi asztfaltút. Fenn a lazakban. Fenn a hegyeken. Sár nélkül, jelölve. Csak az utóbbi foltozott itt-ott, de tényleg csak elvétve. Minden más hibátlan. Szemre is. Nincs kátyú és nincs látható nyoma volt kátyúnak. Cserélt útfelületek vannak. Nem csoda hát, hogy szegény germánok nem költöznek „príspevokkal” a munkahelyükre. Beülnek a kocsiba, 3 perc alatt felszaladnak a sztrádára, húsz perc múlva leszaladnak róla, mennek még három percig, és ott vannak 60-70-90 km távolságban, ahol a munka. Fél óra alatt. Kocsival (mondjuk, döglődik is a tömegközlekedés emiatt…) Fülek és Losonc között a „sávolyi” 15 km-t  egy óra alatt tesz meg… Ja igen, ez nem Germánia… Fokozottan nem az. Nincs ennél a világon szebb hely tavasszal, csak nem tudsz nézelődni, mert közben agyonütöd magad, vagy tönkreteszed a kocsidat a kátyútengeren. Bazaltomlásos kőtengeren sem rosszabb… Ott mondjuk nincs sár. Ja, a labancoknál nem jön ki a traktor az útra sárosan, nem potyog a házad előtt vagy a szélvédődre 10 kilós sárlabda… Ja, hát nekik könnyű megpucolni, ott nincs ekkora hajtás a pénzért. Meg is engedhetik magunknak sztráda mellett az 1,20-as benzint márkás kutakon. Igen, ez az ára, nem az oktánszáma. És a boltban olcsóbb a sonka, mint itt. És még sok minden. Szinte minden. Csak húsból nincs kínálat mindenütt, mert keveset főznek. Nem esznek kevesebbet, csak többet esznek vendéglőben, hogy maradjon idejük sétálni, biciklizni, sportolni, mozizni, gyerekkel hintázni a parkban, kirándulni mindenféle várakhoz, csúcsokhoz, síparadicsomokhoz (olyan 1000 méterig leginkább tisztára söpört aszfaltúton). Ahol olyan árakon szállnak meg, mint pölö Kassán vagy még olcsóbban. El is van kapatva ám rendesen a németajkúja, megszokta a rendet, nem szokta a szemetelést és lopást. A pet palackokat visszaváltja pénzért, a kocsit az udvaron nyitva hagyja (csilliós kerítésre nincs pénze – vagy szüksége), a kerti bútora, bicaja, száradó pulcsija odakint áll a nyitott udvaron, csak a kutyája lakik benn, mert kint nincs mit őriznie… Biztos az ilyen udvarokat hívják no go zónáknak...

Oké, persze, nem minden hely ilyen ott sem. Csak itt meg éppenséggel egyik hely sem ilyen… Itt újságírókat ölnek és kirabolják az adófizetőket a saját választott vezetőik. Érdemes hát ide visszajönni. A jelenbe.

Az igazi világba a meséből. Mert mesék nincsenek. Legalábbis ezt hitetik el velünk. Pedig hát vannak, láttam a saját szememmel. Igaz, nem is Somoskőújfalunál kell oda átmenni a határon.