Wellhello: Odatesszük magunkat Bősön!

Súlyosan befutottatok a Csallóközben is, és már évente több koncertet is adtok errefelé. Mi az számotokra, amit itt kaptok meg, és amitől itt más? Mondj valami szépet az itteni rajongóitokról! 🙂

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy eljárjunk koncertezni a felvidéki régiókba is. Nem szeretném összehasonlítani az ottanit a budapesti közönséggel, de azt mindenképpen kiemelném, hogy előfordult, hogy szakadó esőben koncerteztünk nálatok, és hihetetlen lelkesedés fogadott minket akkor is. Nem igazán érdekelte az embereket, hogy éppen leszakad az ég, vagy hogy hűvös van. Mindig, mikor megpillantjuk a naptárban a felvidéki koncerteket, akkor megörülünk neki, mert nagyon szeretünk átjárni hozzátok.

Kapcsolódó cikk:

Gyere el, bulizz kifáradásig és robogj el plusz két keréken!

Legemlékezetesebb koncertélmény innen?

Az első évünkben 165 koncertet toltunk le, mindet élő zenekarral, a másodikban viszont már kevesebbet, mert rájöttünk, hogy muszáj feltöltődnünk, és az új dalokra is kell időt szánnunk. Nehéz kiragadni bármelyik koncertet, mert rengeteg emlékezetes pillanat volt, és ez olyan, mint amikor az anyukától azt kérdezik, hogy melyik a kedvenc gyereke. A tavalyi dunaszerdahelyi koncertünk utáni backstage-buli viszont mindenképp ott van a legemlékezetesebb epizódok között.

Elég vastagon benne vagyunk már a koncertszezonban, lassacskán indulnak a fesztiválok is – hogyan izmosítjátok magatokat ilyenkor fejben, hogy ne pottyanjatok szét?

Mindez lelkileg és testileg is megterhelő. Az egész zenekar sportol, mozog rendszeresen, jó állóképesség nélkül ugyanis nehéz végigcsinálni egy 80-90 perces koncertet. Tomihoz képest én később kezdtem koncertezni, és nehezebb volt megszokni. Éppen azért Tomival még a Wellhello előtt koncerteztünk egy évig közösen, főleg a tapasztalatszerzés miatt, és hogy szokjuk egymást a színpadon. Nekem az első évünk volt a legnehezebb, de talán az is segít a sok-sok koncert közben, hogy nagyon összetartó a csapatunk, és a stáb is mindenben a segítségünkre van.

A zenekarból mindenki a cimborám, barátom. De nemcsak nekem, hanem Tominak is, és amikor ilyen kapocs van köztünk, nemcsak munkakapcsolat, akkor más színpadra lépni.

Amúgy a fene gondolná, hogy már kb. három éve léteztek, vagy legalábbis hamarosan három éves lesz a Rakpart, amellyel befutottatok Wellhellóként. Magadban érzel valami változást az akkori énedhez képest?

Hogy én magam jellemben változtam-e, arra nyilván a körülöttem élők tudnának válaszolni, de talán inkább a színpadi rutinom az, ami javult, a színpadi jelenlétem magabiztosabb lett. Emellett muzikálisan is fejlődtem, és ez köszönhető a zenészeinknek is. Gyakran összeülünk ötletelni, sokat tanulok tőlük, illetve ők is tőlem. Legalábbis azt mondják. 🙂

Csapatként is tudatosabbak lettünk. Az első évben, ugye, tulajdonképpen úgy szavazott bizalmat nekünk a közönség, hogy csak néhány számunk volt. Most pedig a legfontosabb feladatunk, hogy ezt az érdeklődést fenntartsuk, a jelenlegi közönségünket megtartsuk.

Most jelenik majd meg két új dalunk, egy napon. A nyáron tervezünk kihozni újabbakat, őszre pedig úgy összeállhat egy lemez.

Te magad is egyébként játszol valamilyen hangszeren?

Igen, billentyűzöm, de nem tartom magamat színpadi zenésznek, inkább dalszerzőnek. Szeretek hangszerelni, színpadon viszont inkább éneklek, ott vannak nálam jobb hangszeres zenészek. 🙂

Ha már szóba kerültek az új dalok, mit lehet tudni róluk, illetve az új albumról? Változik témáiban, hangszerelésében, hangulatában az elsőhöz képest?

Nagyon fontosnak tartottuk Tomival, hogy egy kicsit változtassunk, megújuljunk. Persze nem death metált fogunk játszani, de elkezdtünk kísérletezgetni, és a napokban megjelenő két új dalunkból az egyik kicsit szokatlan tőlünk. Talán nem is a hangulata miatt, mert aki ismeri a számainkat, tudja, hogy szomorúbb, lírai dalokat is készítünk, de hangszerelését tekintve ez kicsit másabb lesz, mint az eddigi „wellhellós” dalok. Bízom benne, hogy ezt is szeretni fogják.

A két új dalunk közül az egyik egy szombati bulis, amire bemész a városba, a másik pedig a szomorúbb vasárnapi, amikor otthon vagy a négy fal között, egyedül, és gondolkozol. Kicsit változtattunk, de hangulatában lesznek olyanok is az újak között, mint a régi „wellhellósak” voltak.

És akkor végül ígérj valamit a bősieknek! 🙂

Odatesszük magunkat! Bízom benne, sőt, tudom előre, hogy nagyon jó lesz a buli, pláne, hogy a tavalyi koncertekhez képest kicsit átalakítottuk a show-t is.

Mind a számsorrenden, de a hangszerelésen is picit változtattunk, mert fontosnak tartjuk, hogy azért minden évben kapjon valami újat a közönség. Azért is jön el valaki élő koncertre, mert nem egy az egyben akarja visszahallani ugyanazt, mint a stúdiós felvételen vagy a rádióban, hanem szeretne valami kis extrát. Ezt ígérjük! 🙂

(SzT/x)