Wonder Woman: A Csodanő megmutatta, hogyan kell ezt csinálni!

Végre megtört a jég! A Warner Bros. és a DC végre mutatott életjeleket, s az elmúlt évek kudarcosnak nevezhető produkciói után végre egy értékelhető filmmel álltak elő. Persze, az ősi rivális, Marvel ellen még van mit behozniuk, azt azonban kijelenthetjük, hogy a Csodanő képes felvenni akár velük is a harcot. Megnéztük a Wonder Woman című filmet!

Wonder Woman: A Csodanő megmutatta, hogyan kell ezt csinálni!

Van mit behozniuk Batmanéknek, hiszen, míg a Marvel már a 2000-es évek elejétől folyamatosan termeli a szuperhősös mozikat, addig a DC csupán jószerével a Christopher Nolan-féle Sötét lovag trilógiáját mutathatta fel (a Macskanőt és Aquamant inkább felejtsük el). Aztán az Acélemberrel náluk is beindult a ipar, de az elkövetkező filmek sem hozták meg az elvárt szintet. Mígnem, egyszer csak csoda történt! Figyelem, spoilerveszély!

Bizony akár csodáról is beszélhetünk, hiszen ki gondolta volna, hogy épp Wonder Woman lesz az, aki a dicső múltban kitaposott útra vezeti vissza a stúdiót? A sok izomember után jött egy törékenynek tűnő, ám annál nagyobbat ütő amazon, és elvarázsolta az embereket.

A Warner Bros.-nak most végre sikerült az, ami az előző filmekben nem igazán. Az Acélember még nem sikeredett túlságosan acélosra, a Batman Superman ellenről pedig már nem is beszélve: a két szuperhős csatájának nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Végül pedig jött egy igazi kuriózum, a csupa negatív hősből álló Öngyilkos osztag, ami remek ötletnek ígérkezett, ám a benne lakozó erő ebben az esetben sem ütötte meg az elvárt szintet.

Most pedig idecsöppent Wonder Woman, aki az első a szuperhősnők közül, akit megfilmesítettek (még egyszer mondom, a Macskanőt felejtsük el örökre). Azt azért valljuk be, titkon számítottunk rá, hogy valami különlegeset várhatunk a filmtől, hiszen a Batman Superman ellenben a Csodanő felejthetetlent alakított: kétség kívül az utolsó csata előtti megjelenése volt a film egyetlen olyan része, amely ütősségétől libabőrözött a hátunk.

Enyhe reményünk pedig beigazolódott! A mesébe illő történet valósággal magával ragadja a nézőt: humorból, akcióból, drámából egyaránt kapunk bőven.

Cselekményben az első világháború idejében járunk. Diana és az amazonok egy, a világtól eldugott szigeten élik békés életüket, mikor egyszer csak nem várt látogató érkezik az életükbe, Steve Trevor személyében. Diana elmegy a kémmel az emberek világába, hogy szembeszálljon a háború istenével, Arésszal.

A film látványvilágban nagyon ott van. Lenyűgöző a kontraszt az amazonok szigetének festői tája és a füstös, szürke London közt. Diana így szó szerint a mesés otthonából a kőkemény, szomorú valóságba lép át.

A kimondottan látványra épülő jelenetekről pedig elmondhatjuk, hogy sikerült belőlük kihozni a maximumot. Különös érzetet keltett a nácik és az amazonok összecsapása: az akrobatikus effektusokkal felturbózott jelenet láttán bizony tátva maradt a szánk.

Persze azért így is akadt sablonos elem bőven. Maga a film stílusban és időbeliségben egy kissé az Amerika kapitány: Az első bosszúállóra hajazott - még akár Johann Schmidt, alias Vörös Koponya és Dr. Arnim Zola karakterét is bizonyos mértékben felismertük Ludendorff tábornokban és Dr. Isabel Maruban. Azzal pedig már az elején tisztában voltunk, hogy Diana és Steve Trevor egész biztosan egymásba fog szeretni - külön köszönet, hogy kettejük románca nem lett túl csöpögős.

Nem elhanyagolandó, hogy a film bizony feminista jelleggel is bír - ennek megnyilvánulását mesterien alkalmazzák egy-egy beszólásban, cselekedetben. Patty Jenkins rendező pedig megmutatta, a nők is lehetnek ugyanolyan hősök, mint férfi társaik, sőt.

Wonder Woman karakterét is a lehető legjobb stílusban találták el. Az új világgal ismerkedő amazon egyszerre több énjével is megismerkedhettünk: olykor szendén rácsodálkozik az ismeretlen világ olyan megszokott dolgaira, mint a női ruhák, vagy a fagylalt; kisugárzó önzetlenségét hűen tükrözi, hogy minden bajba jutott emberen segíteni akar, s akár a tábornokoknak is szemrebbenés nélkül beszól; olykor pedig harcos amazonként veti magát a géppuskák kereszttüzébe, és tankokat emelgetve száll szembe az ellenséggel. 

Sokan meglepetten fogadtuk, mikor annak idején kiderült, hogy a Batman Superman ellenben az izraeli szépség, Gal Gadot alakítja Wonder Womant. Az akkor pár jelenetig feltűnő színésznő bizony mindenkit ámulatba ejtett magabiztos alakításával. Abban azonban már nem voltunk annyira biztosak, hogy a jobbára csak mellékszereplőként (Halálos iramban részek) feltűnő színésznő vajon el tud-e vinni a hátán egy egész rá épülő filmet. A látottak alapján a színésznő jelesre vizsgázott, s elmondhatjuk, hogy színészi tehetsége teljesen kibontakozott.

A főként a Star Trekből ismert Chris Pine remekül alakította Steve Trevor karakterét - kifejezetten jó ötletnek tűnt a kém feláldozása, hiszen így nem egy sablonos macsót, hanem egy önmagát is feláldozó hőst kaptunk, ami csak növelte a film drámaiságát.

A gonosz oldalt többek közt Danny Huston és Elena Anay (a már fent említett Ludendorff tábornok és Dr. Maru) képviselte. Huston igazi gazemberként jelent meg a filmben, kár, hogy végül mégsem ő volt a valódi főgonosz.

De ne feledkezzünk meg a Harry Potterben is feltűnő David Thewlisről sem, aki, hát valljuk be őszintén, egy kicsit furcsa választásnak tűnt Arész szerepére: az angol lord stílusú, bajuszos férfi bizony nem nagyon passzolt a harc mitológiai istenének páncéljához.

A pozitívumok ellenére a filmben akad azért jó néhány negatívum is. Azonban, mivel a Csodanő meséje egytől egyig szinte mindenkit elvarázsol, megbocsájtható, ha a hibákat egyszerűen a szőnyeg alá seperjük és nem is veszünk róluk tudomást. Wonder Woman kalandjai pedig nem érnek véget: már idén novemberben jön Az Igazság Ligája, amiben többek közt Batman, Superman és Wonder Woman újra nekifut annak, ami tavaly nem sikerült. Reméljük, ezúttal már nagyobb sikerrel.

tt/para