1
A szerző fotói
Megosztás
Idén, az ógyallai speciális iskola tanulói is megemlékeztek a költészet napjáról. Az harmadik tanítási órában a tanító nénik irányításával a versekről folyt a beszélgetés.
A gyerekek megvitatták mi is az a vers, miről szólnak a versek. Az olvasókönyvekben verseket kerestek, felidézték az eddig tanult költők életrajzát. Minden tanuló megidézte azt a verset, amit már tanult, amit nagyon szeret. Az így megelevenedett versek közt volt, ami az állatokról szólt, vagy a tél hidegét hozta el közénk, a tavaszt köszöntötte, de akadt locsoló vers is.( a fiúk egy csoportjának jutott eszébe) Sőt rövid mondókák is felelevenedtek.
Egymással versengve mondták a részleteket. Persze, amit lehetett azonnal el kellett játszani vagy mutogatni, amire a folyosón volt lehetőség.
A versmondások után a nagyobbak közül páran ( a bátrabbak) egy – egy új verset vettek kézbe hogy rövid tanulmányozás után érthetően, szépen hangsúlyozva majd felolvasták társaiknak.
A számos költői sor elhangzása után közösen kerestek egy vidám és könnyen megtanulható költeményt.Hosszabb kutatás, több könyv átlapozása, heves szócsata után a tanulók választása Kányádi Sándor: Alma, Alma című versére esett, amit azonnal gyakorolni is kezdtek. Többszöri együtt olvasás után már majdnem kórusban zengték a sorokat. No, nem volt ez még igazi szavalókórus, mert volt aki megakadt, elfeledett egy – egy szót, de ezzel nem törődtek. A lényeg az együtt verselés volt.
Az előkészület után a szép napsütésben az iskola lépcsőjén sorakozott fel a gyereksereg. Lakatos Sandra K.László Szilvia: A lusta kiskakas című költeményét olvasta fel, amiböl megtudtuk, hogy:
Egyszer volt egy kiskakas,
piros csőrű, tarajas.
Külsejében éppen olyan,
mint a többi kiskakas.
Mégis furcsa, mégis más volt,
nem olyan, mint társai.
Hajnalkeltő kukurikút
nem tudott ő mondani.
Minden jelenlevő jót nevetett a kakaska történetén.
Duráč Roland La Fontaine: A róka és a holló nevezetes esetével ismertette meg társait melyben a hiúság méltán nyeri el büntetését.
Sajtot talált a holló, fölvitte a fára,
Róka koma a sajtot nagyon megkívánta.
Magas a fa, magasan ül a holló rajta.
Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja!
"Holló asszony − szól neki − , örülök, hogy látom,
nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!"
Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg.
Rá a róka:"Tollánál, termeténél nincs szebb!"
Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.
A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.
Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:
"De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!"
Lakatos Niki megismételte Kányádi Sándor versét, melyet ezután mindenki együtt szavalt a ragyogó ég alatt.
Alma, alma
piros alma,
odafönn a fán,
ha elérném,
nem kímélném,
leszakítanám.
De elérnem
nincs reményem.
Várom, hogy a szél
azt az almát,
piros almát
lefújja elém.
Sőt nemcsak szavalták a verset, hanem megzenésített változatát el is énekelték. Szált a dallam, vitte a szél a versek szép üzenetét. A vers ünnepe a lélek és a szív ünnepe is volt.
112 évvel ezelőtt, ezen a napon született a Mama, a Tiszta szívvel, a Tedd a kezed s még sokáig sorolható számos csodálatos költemény papírra vetője József Attila. Az ő emlékére 1964 óta ez a nap a magyar költészet napja. E napon versolvasással, versmondással tisztelegnek a költészet szépsége előtt.
Bathó Sylvia, pedagógus