105 éve húszezer hadifogoly fordult meg Nagymegyeren

Emléktábla-elhelyezéssel tisztelegtek az első világháborús hadifoglyok emléke előtt Nagymegyeren, április 14-én, mely a Fučik utcában, az úgynevezett szerb temető mellett kapott helyet.  

105 éve húszezer hadifogoly fordult meg Nagymegyeren
Fotó: Cséfalvay Á. András

 

„A megemlékezés minden nemzet kötelessége, hiszen a múlt megismerése adhat erőt a jövő építéséhez. Békeidőben is elengedhetetlen felidézni a történelmet, a múlt eseményei tanulságul szolgálhatnak. Ma, az itt nyugvó hadifoglyok emléke előtt tisztelgünk” – kezdte ünnepi beszédét a város polgármestere, Holényi Gergő. Hangsúlyozta, közös és kölcsönös felelősségünk, hogy megőrizzük az emléküket, hogy sírjaikat gyermekeink, unokáink is lássák és gondozzák. „Feladatunk, hogy ezekből tanulva, a jövőben reménykedve építsük egységes Európánkat” – folytatta.

A történelmi eseményekről, az első világháború borzalmairól Nagymegyer krónikása, Varga László beszélt. „105 évvel ezelőtt az első világháború kitörése városunk társadalmi eseményeit is jelentősen befolyásolta. Közismert, hogy a történelmi események hatására a mai Szlovákia területén három csallóközi településen: Somorján, Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren jött létre hadifogolytábor. Somorján olaszok, Dunaszerdahelyen oroszok, Nagymegyeren túlnyomórészt szerb és montenegrói hadifoglyok voltak. Az 1914. szeptember 20-án kialakult nagymegyeri hadifogolytábor működéséhez a mai Tábor utcában nem voltak megteremtve a szükséges életfeltételek. Ezért az 1914 szeptemberében idekerült, több mint ötezer szerb hadifoglyot, akik között 863 civil is volt, valamint számos gyermek, magas elhalálozási arány jellemezte.

A táborban 1914 szeptembere és 1915 első felében naponta száz személy halt meg különböző fertőző betegségekben.

A tábor működéséhez szükséges alapvető feltételeket, barakkok, kórház, raktár kiépítését csak 1914 végén kezdték meg” – hangzottak el szavai.

Varga Lászlótól továbbá megtudtuk, az 1915-ös évben az előzetesen harminc hold területű tábort száz hold területre bővítették. Ezáltal közel 15 ezer fő befogadására vált alkalmassá. A táborban egy időben azonban csak 6-8 ezer ember tartózkodott, több személyt hosszabb vagy rövidebb időre, katonai felügyelet mellett mezőgazdasági, vagy ipari munkára vittek. 

A tábor 1918. október végéig működött Nagymegyeren. Ez alatt az idő alatt közel 20 ezer hadifogoly fordult itt meg.

A tábor lakói építették meg a város első járdáit. 1916-tól munkájukat igénybe vették a nagymegyeri és a régió településein élő gazdák, főleg a nyári és az őszi munkák idején.

A hadifogolytáborban már 1914 szeptemberében elkezdődött elhalálozás szükségessé tette egy önálló hadifogoly-temető kialakítását. Mivel a város vezetősége félt a járványoktól, nem tette lehetővé, hogy a város temetőjében temessék el az elhunytakat. Ezért a magyar hadsereg egy önálló hadifogoly-temetőt hozott létre ebben a térségben, 1914 szeptemberének végén. A tábort és a temetőt egy sínpár kötötte össze, ezen keresztül szállították a holtakat. Ennek eredeti területe 1362 négyzetméter volt, 3 részből állt. Az első része az úgynevezett szerb temető volt, napjainkra ez a része maradt meg.

Itt 5007 szerb és 411 montenegrói hadifoglyot temettek el, derült ki Varga László szavaiból.

A tiszteket külön sírba temették, kőből vésett fejfáik a mai napig láthatók a temetőben. A halotti nyilvántartás szerint 13 szerb és 3 montenegrói tisztet temettek el a nagymegyeri hadifogoly-temetőben.

Második részét az olasz temető alkotta. A ma már házakkal beépített területen 204 olasz hadifogoly volt eltemetve. Ők valószínűleg az olasz front megnyitásával kerültek Nagymegyerre. A harmadik rész az úgynevezett más népek temetője volt. Ide temették az itt meghalt 72 orosz, 12 román és egy ismeretlen nemzetiségű hadifoglyot.

A két világháború között Csehszlovákia nagy gondot fordított a haditemetőként nyilvántartott sírkert gondozására. 1925-ben az állam kérte a helyi önkormányzatot, hogy harminc éves időtartamra díjmentesen engedje át a csehszlovák hadseregnek a sírkertet. 1938 után, amikor Nagymegyer ismét Magyarországhoz került, a temetőt továbbra is példásan gondozták. A második világháború után azonban elhanyagolták. 1955-ben a terület ismét a város tulajdona lett. Ezután, valószínűleg a ’60-as években, az úgynevezett olasz temetőt felszámolták.

2008. október 13-án Belgrádban, Szerbia és Csehszlovákia miniszterelnöke aláírt egy szerződést a katonai sírok kölcsönös ápolásáról. Ennek hatására elkezdődött a haditemető rendbetétele. Az úgynevezett szerb temető felújításában nagy szerepe volt Nagymegyer egykori polgármesterének. „Ebben a törekvésben fontos eseménynek számít ez a mostani, a hadifoglyok emlékművének átadása, amely tisztelgés a több száz meghalt szerb, montenegrói, olasz, orosz, román ártatlan ember emléke előtt” – zárta mondandóját Varga László.

Az eseményen felszólalt Ondrejcsák Róbert (Híd), a honvédelmi minisztérium államtitkára. Köszönetet mondott a meghívásért, s kifejezte az esemény iránt érzett örömét. Kiemelte továbbá annak fontosságát, hogy ezek a borzalmas események többé ne ismétlődhessenek meg. Elmondta, úgy kell cselekednünk, hogy mindez megmaradjon történelemnek, majd hozzátette, nagy öröm számára, hogy

Európán belül nem háborúznak a nemzetek, hanem közösen építik azt.

Slobodan Filipović, Montenegró védelmi minisztériumának államtitkára szintén szót kapott. Elmondta, Montenegró az elsők közt volt, akiket érintett a háború. Az ott élők óriási borzalmakat éltek át. "Soha nem szabad elfelednünk a montenegrói katonákat és civileket, akik a nagymegyeri táborban vesztették életüket, a legnagyobb tisztelet illeti őket" – húzta alá. Hazája és önmaga nevében is köszönetét fejezte ki a szlovák állampolgárok felé, amiért civilizált, emberi módon törődnek ma is a sírhelyekkel, valamint az emlékmű felállításáért, mely elmondása szerint

hidat képez a két történelmi baráti nemzet közt.

Momčilo Babić, Szerbia szlovákiai nagykövete szintén örömét és köszönetét fejezte ki, amiért meghívást kapott az eseményre. Elmondta, úgy véli, ez Nagymegyer számára is egy nagy nap. Köszönetet mondott továbbá a városnak azért, hogy helyet biztosít az emlékműnek és a temetőnek egyaránt.

A beszédeket követően Nagymegyer polgármestere, illetve a résztvevő államtitkárok és nagykövetek együtt vágták el az emlékmű átadását szimbolizáló szalagot, majd katonai kíséretben elhelyezték az emlékmű előtt koszorúikat, ezzel kifejezve az elhunytak iránt érzett tiszteletüket.

Az eseményen részt vett Steluţa Arhire, Románia szlovákiai nagykövete, Andrey Shabanov az orosz nagykövetség képviseletében, Marija Lakic Barfus, Montenegró nagykövetségének első titkára, Dragan Samardžić, a nagykövetség védelmi tisztje, továbbá Giuseppe Gimondo az olasz nagykövetség, Vida Csaba Magyarország nagykövetségének és Bohuš Kuchta a szlovák honvédelmi minisztérium képviseletében.

SzC