Mesék ruhái az ógyallai Speciális Iskolában (FOTÓK)

2024-ben ismét meghirdették a Népviselet Napját, melyet hagyományosan április 24-én tartanak. Ehhez kapcsolódóan a Pompás Napok felhívást tett közzé, egy pályázatra hívták fel a figyelmet, ez pedig a Mesés Népviselet Napja 2024, ahol az idei feldolgozandó téma az izgalmasnak ígérkező: Népviseleteink és kiegészítőik a népmesék tükrében volt.

Az ógyallai Speciális Iskola – amely ugyancsak bekapcsolódott a versenybe – április 17-én projektnapot tartott, ahol a lehető legaprólékosabban igyekeztek az adott tematikával foglalkozni. A közös megbeszélések végén a választás a DOJA, A CIGÁNYTÜNDÉR című mesére esett, s ezen keresztül a cigány viseletekre. A nap során számos témakört jártak körül a gyerekek, s ezek mentén haladva jutottak el az alkotási folyamatig, melynek a végén egy csodálatos posztert készült el.

Rövid ráhangolódásként pár relaxációs gyakorlatot végeztek zenei aláfestéssel. Ezután már a témához szorosan kapcsolódó tudásbővítő információk tárháza nyitotta meg kapuit történetekkel, dalokkal, videókkal. A meséhez kapcsolódóan alaposabban elmélyültek a következő témakörökben:

•  A cigányság eredete
• Zászlójuk, himnuszuk kialakulása
• Szokásaik, hagyományaik
• Ételeik
• Babonáik
• Zenéjük
• Ruházatuk régen és ma

A nép eredetéhez a térképeket is segítségül hívták, valamint ötleteket merítettek a A cigányság eredete című könyv egyes részleteiből.

Felidézték és meghallgatták a nemzetközi és a magyarországi cigány himnuszt. Az elmúlt száz évben sokféle dalra mondták, hogy cigány himnusz, de a világ cigányságának először 1971-ben lett hivatalos himnusza, ez a Gelem, gelem, amelynek nagyjából húsz év kellett, hogy elfogadtassa magát. Mindeközben született egy másik himnusz is, ez pedig a magyarországi cigány himnusz lett: Zöld az erdő, zöld a hegy is, ami tulajdonképpen Orsós Jakab  által ún. beás cigány nyelven gyűjtött da,l Bari Károly általi magyar műfordítása. A zászló keletkezéséről egy rövid filmet néztek meg, melyből sok új ismeretre tettek szert.

Szokásaikkal, hagyományaikkal, ételeikkel, babonáikkal egy jó hangulatú kötetlen beszélgetés során ismerkedtek, a gyerekek a saját családjuk köréből hoztak fel példákat: félelem a haláltól, temetési szokások, az újszülött köszöntése, a fiúk fontossága, lányok hosszú hajának szükségessége, egy esztendőig tartó gyász, arany ékszerek sokaságának jelentése, menyasszony kikérése, elvitele…

Amikor pedig a zenére tértek rá, hallgattak autentikus és modern cigányzenét. Felsorolták az ismert előadókat, a régvolt híres prímásokról a pedagógusok meséltek pár történetet. Rövid kannadobolást, kannafújást mutattak be a fiúk,  a lányok pedig dallal, tapssal, dobozütögetéssel kísérték őket.

A Doja, a cigánytündér valamint más cigánymesékben ábrázoltak alapján a régi, hagyományosabb ruhákat idézték fel. A mai modernebb viseletről a gyerekek beszéltek.

A bevezető részek után került sor a már előre kigondolt poszter megalkotására. Egy nagyméretű kartonra Mariska néni felrajzolta Doja alakját, amit a gyerekek különböző technikák segítségével  színekkel töltöttek meg. A haját feketére festették, cifra ruháját virágmintás papírokból vágták ki, hajába pedig sok színes virág került. A hátteret szivaccsal festették meg a legkisebbek, ők készítették el a fák virágait is papírgolyókból. Amíg a festett karton száradt, addig az egyes alkotóelemek készültek el. A nagyok a házakat, tetőket, fákat alkották meg színes papírból kivágva, kitépegetve. Sokan a figurák színezésével foglalatoskodtak, hisz a megálmodott faluba kellettek a lakók is. Egy település nem lehet állatok nélkül, így ketten-hárman ennek szentelték figyelmüket.

Amikor már minden figura, ház, fa elkészült és a karton is megszáradt a festés után, kezdetét vette a befejező munkafolyamat. Az alsó tagozatos tanulók megtervezték mindennek a helyét, a felsősök pedig türelmesen ráragasztották az adott elemeket a kigondolt helyre. Két tanítási órába telt, mire a házak, fák, emberek, állatok a helyükre kerültek. Elkészült a poszter, mely a: Ruhák és minden más a Doja, a cigánytündér mesében – szerintünk, címet kapta.

A kész munka örömére az iskola két tanulója fergeteges cigánytáncot mutatott be, amit a többiek tapssal kísértek.

A nap végén egy alapos takarítás következett, hisz sok hulladék került a földre, a padokat a festés és ragasztás nyomaitól kellett megszabadítani.  A már tiszta környezetben készültek el a közös fotók, zajlott a kiértékelő beszélgetés.

Az egésznapos tevékenységről egy prezentáció készült, amivel az iskola benevezett a pályázatra. Május elsején pedig érkezett a jó hír: a pályázati anyag az iskolás korcsoportban II. helyezést ért el.

A beküldött munkákat 5 fős szakmai zsűri véleményezte és rangsorolta.

Mind a tanulók, mind a pedagógusok nagyon boldogok voltak a szép eredményt hallva, amit tovább fokozott, hogy a tavalyi évben szintén második helyet ért el az iskola a martosi menyasszonyi koszorúval.

(Bathó Sylvia, pedagógus)