1
A merénylet utáni pillanatok - Fotó: TASR - Radovan Stoklasa
Megosztás
Miniszterelnökre lőni teljesen ugyanaz, mint bármely más emberre lőni. Apádra, nagyanyádra, a papra, vagy akárki feleségére… Mindegy. A gyilkolás, az gyilkolás. Fico e szöveg írásának perceiben állítólag nincs még túl az életveszélyen.
A társadalmunk nincs túl az életveszélyen!
Az emberek elhitték, hogy a legegyszerűbb megoldások a leghatékonyabbak és a legjobbak. Többek között Ficonak is elhitték. De ne hibáztassuk most az áldozatot, mert az sosem vezet semmire.
A politikusok és propagandistáik csak azt a dühöt és elkeseredettséget tudták táplálni az emberekben, amelynek csírái kikeltek és fejlődtek bennük. Aki erkölcse szerint nem lőne emberre, az Ficora, vagy más politikusra sem lőne. Vagy mérhetetlen gonoszság, vagy mérhetetlen düh, vagy pedig (objektív és nem metaforikus) elmezavar kell az ilyesmihez.
Függetlenül attól, ki kit szeret vagy gyűlöl, amikor már a gyilkolás kerül napirendre (ilyenre példa Ján Ducký ex minisztert leszámítva még a kilencvenes években sem volt), akkor a társadalom elér egy olyan határt, amely után nem lehet és nem szabad ugyanott folytatni. Mert különben holnap bárki bárkit lelőhet az utcán – ez pedig nem tolerálható a nyugati civilizációban. Sem.
Persze, ennek felfogása majd csak némi idő elteltével esedékes. Első körben a bűnbakkeresés lesz időszerű. A merénylőt azonnal őrizetbe vették, bizonyára mond majd valamit az indítékról. Látatlanban megjósolható azonban (Danko és Blaha már elszabadult…), hogy az indítéktól függetlenül valószínűleg a leginkább habzó szájú politikusok fogják a négy lövést a jelenlegi ellenzék, valamint a média nyakába varrni.
A média hiába tart tükröt a közszereplőknek – ez a dolga -, komolyabban nem néztek bele eddig sem, most sem teszik majd.
Holott ilyenkor az ország minden egyes lakosának kötelessége lenne belenézni a tükörbe. Mindenki kezdheti saját magánál. Mert ez a mi társadalmunk, ezek az általunk választott politikusok, ezek azok a nézetek, amiket tőlük tanultunk. Vagy ők tőlünk. Ez így nem mehet tovább.
Mindegy ki milyen ember, milyen pozícióban van, ártatlan-e vagy sem, sem a végletes, sem pedig másféle erőszak és vagy önbíráskodás alkalmazása ellene nem vezet sehová máshová, csak a pokolba. Mert az a jog uralmának, vagyis a demokratikus országnak, az emberiesség elvének az abszolút vége. Láttunk már olyat a történelemben. Attól aztán tényleg az isten mentsen meg minket!
A miniszterelnöknek pedig természetesen mielőbbi gyógyulást kívánunk.
