HAMRAN ISTVÁN: "Az EU-nak nem az a célja, hogy a kormányra rátapadó oligarchák szétlopják a pénzeket"

Ugyan az európai parlamenti választás kapcsán elsősorban az uniós politikáról kellene beszélgetnünk, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy közel egy hete merényletet követtek el Robert Fico miniszterelnök ellen. Gondolom önt is megdöbbentette a merénylet, de lehetett-e számítani erre az erőszakos cselekményre. Nem arra gondolok, hogy konkrétan Robert Fico ellen merényletet fognak elkövetni, hanem arra, hogy bármelyik politikus ellen erőszakos cselekményt, akár merényletet vagy bármi mást elkövethetnek, hiszen eléggé feszült a hangulat az országban az utóbbi egy évben, hat hónapban mindenképpen.

Bevallom őszintén, hogy nem lepett meg, éppen önöknél stúdiójában beszélgettünk erről decemberben, és én említettem, hogy nem kizárt, hogy ennek lövöldözés lesz a vége, vagy bármilyen más jellegű erőszakos cselekmény. Ugyanis nagyon feszült a hangulat a társadalomban, és ezért én kizárólag a politikusokat tartom felelősnek. Ami engem meglepett, az a célszemély volt. Inkább azt feltételeztem, hogy lövöldözés lesz, de igazából azt gondoltam, hogy újságírók, volt rendőrök, nyomozótisztek vagy esetleg ügyészek ellen fog irányulni. Ugyanis őket érte a legtöbb támadás, és mivel nagyon megosztott a társadalmunk – ami egy nagyon nagy hiba, és amiért szerintem a felelősség a politikusainkat terheli –, ebből kifolyólag gondoltam, hogy inkább ellenük fog irányulni ez a támadás. A Robert Fico elleni merénylet egy nagyon sajnálatos esemény. Az erőszakot el kell ítélni, bárki ellen irányul is, de nyilvánvaló volt, hogy ennek a feszültségnek előbb-utóbb valamilyen jellegű támadás lesz a vége.

A merényletet magát már sokan kielemezték, mi is beszélgettünk önnel erről ezért én inkább most arról kérdezném önt, hogy hogyan látja, hogy kezelik a politikusok a merénylet utáni időszakot. Tehát afelé halad a történet, hogy csökkenjen a feszültség a társadalomban, vagy minden marad a régiben?

Én úgy látom, hogy minden folyik a régi mederben. Talán-talán egy picit visszavettek a hangnemből. Voltak próbálkozások, talán a legeffektívebb az Zuzana Čaputová köztársasági elnök és Peter Pellegrini próbálkozása volt, szerintem ilyen hozzáállást igényelne ennek az ügynek a kezelése. Én bíztam abban, hogy a politikusok félre fogják tenni a sérelmeiket, amelyeket elszenvedtek az elmúlt években, és le fognak tudni ülni egy asztalhoz, meg tudják beszélni ezt a dolgot. Ugyanis ez a helyzet szerintem tarthatatlan. Mikor láttam egy-két politikai nyilatkozatot, amikor egy-két politikus úgy nyilatkozott, hogy ők most politikai háborúba fognak lépni, akkor teljesen nyilvánvalóan látszik, hogy nem értették meg azt, hogy mekkora problémával szembesültünk egy demokratikus országban, a XXI. században. Elvártam volna, hogy mindenki rendet rak a saját háza tájékán, ugyanis, ha visszanézzük az archívumokból azokat a nyilatkozatokat, amelyeket egyik vagy másik oldalon nyilvánosságra hoztak, akkor teljesen egyértelmű, hogy voltak nem egészen indokolt és elég agresszív kijelentések mindkét oldalon. De az utóbbi két évben a legtöbb támadás igazából az újságírókat, a nyomozótiszteket, az ügyészeket és a bírókat érte. Ezért is említettem, hogy engem meglepett, hogy politikus ellen irányult ez a támadás. Még bízok benne, hogy mindenki elvégzi a házi feladatot, és végül hajlandóak lesznek leülni egy asztalhoz, de most úgy néz ki, hogy ez a kísérlet kudarcba fullad. Legalábbis egyelőre úgy néz ki, hogy egyesek még ezután sem hajlandóak leülni egy asztalhoz és kezet nyújtani egymásnak.

Burkolt bírálat önt is érte, a kormánykoalíció politikusai bírálták azokat a szakértőket, akik elemezték magát a merényletet, és beszéltek arról, hogy a testőrök esetleg miben hibázhattak. Hogy látja ezt az elemzést, jó, hogy nyilvánosan tették ezt meg a szakértők, és többek között ön is elmondta a sajtóban, hogy hol lát hibákat, vagy pedig ezzel esetleg várni kellett volna, ahogy azt a koalíció is mondja? Nem kellett volna megvárni, amíg a rendőrség belső vizsgálati szerve kivizsgálja ezt az egész esetet?

A probléma az, hogy egy-két politikus, kormánypolitikus – beleértve a belügyminisztert is – nyilatkozott az üggyel kapcsolatosan, akkor, amikor a nyomozás igazából még el sem kezdődött. Ők már akkor elmondták, hogy mi volt a motiváció, mi volt az indok, illetve hogy kivel szimpatizál vagy nem szimpatizál az elkövető. Ezt én nagyon szerencsétlennek tartom, illetve kimondtak egy olyan dolgot is, hogy egy magányos farkasról van szó, amit én kritizáltam is a kezdetek kezdetén.

Amit azóta viszont már visszavontak.

Azóta viszont eltelt pár nap, és megváltoztatták a kommunikációs stratégiát, most már egy szervezett csoportról is beszélnek. Azt mondják, hogy talán voltak a háttérben más közreműködők, háttérjátékosok is. Ez számomra még rosszabb lehetőség, mert mikor mi elemeztük a támadást, elmondtuk, hogy a miniszterelnök védtelenül, a földön meglőve feküdt. Senki nem nyújtott neki segítséget a testőrök közül. Ha lett volna a helyszínen még egy tettestárs, akkor befejezhette volna azt, amit elkezdett az eredeti elkövető. Több sebből is vérzik ez az ügy, és azt hiszem, hogy tarthatatlan az a megközelítés, hogy mi ezeket a hibákat elhallgatjuk, ezeket a hibákat nem boncoljuk szét. Én mindig azt állítottam, ha hibázunk, akár az az alakulat is, amelynek az élén álltam, mindig azt mondtam a srácoknak, hogy a hibákról beszélni kell, hogy azokat ismét ne kövessük el. És most már több olyan ember is nyilatkozott az ügyről, akiket én is komoly szakembernek tartok, mert abban az alakulatban, tehát a személyi védelemben lehúztak mondjuk 10-15-20-25 évet. Ők tudják, hogyan dolgoztak ott. Beszámoltak arról is, hogy politikai jelöltek jutottak bizonyos egyes pozíciókba, posztokra, ami nagyon nem helyes út, és ennek sajnos most beérett a gyümölcse. Mert hibát hibára halmoztak az ott jelenlévő, a személyi védelemért felelős testőrök.

Az is a rendőrség munkájával függ össze, hogy rögtön a támadás után kikerült egy felvétel, amelyen a tettest kérdezik arról, hogy mik voltak a motivációi, és ezt – a sajtó információi szerint – valamelyik testőr készítette és feltehetően ő szivárogtatta ki. Ezt hogyan értékeli?

Ezt egy óriási hibának tartom, ez elfogadhatatlan, de ami talán még ennél is nagyobb hiba, hogy a belügyminiszter úr ebből kiragadta azt, ami neki éppen megfelelt politikailag. A kiszivárgott videófelvétel alapján ki is mondták, hogy kivel szimpatizál, illetve nem szimpatizál az elkövető, és melyik kormányellenes tüntetéseken vett részt. Ez nagyon nem szerencsés, mert az eljárás még éppen csak elkezdődött. A főügyész azt mondta, hogy információs zárlatot rendelt el, tehát semmi nem szivároghat ki a nyomozásból, ennek ellenére kiszivárgott egy videó, ami teljesen egyértelmű, hogy meg volt vágva. Ma már tudjuk, mert ezek az információk most már kiszivárogtak a médiaközegből és a rendőrségtől is, hogy úgy néz ki, hogy ez a kiszivárogtatás a Nemzeti Nyomozó Iroda (NAKA) rendőreinek sem igazán tetszett. Feltételezhető, hogy ebben az esetben bűncselekmény is történt, az elkövetőt azonosították, kihallgatták, állítólag lefoglalták a mobiltelefonját, és ezt átküldték a belső ellenőrzésre, hogy további vizsgálatot folytassanak. Ez a helyes eljárás. Tehát azt látjuk, hogy valaki próbál manipulálni a bizonyítékokkal, és egyoldalúan úgy bemutatni az egész ügyet, illetve az elkövető hátterét, hogy teljesen nyilvánvaló legyen, hogy melyik politikai párttal vagy pártokkal szimpatizál az elkövető. Ez egy nagyon szerencsétlen húzás volt szerintem a politikai elit részéről, és én bízok benne, hogy a nyomozás során majd fény derül arra, hogy ténylegesen mi is motiválta az elkövetőt egy ilyen szörnyű bűncselekmény elkövetésére.

Hogyan értékeli magának a bűncselekmény kivizsgálásának a kommunikációját? Ezt, ahogy ön is mondta, a főügyész vállalta magára. Megfelelő-e az eddigi kommunikáció? A főügyész eddig még nem is állt ki, nem mondott élőben semmit magáról az eseményről. Milyennek kellene lennie a kommunikációnak, hogy az emberek tényleg biztosak legyenek benne abban, hogy amit megtudnak hivatalos forrásból az elkövetőről vagy magáról az eset hátteréről, azt el is higgyék, hogy tényleg úgy gondolják, hogy ez így történt.

Az a probléma, hogy annak ellenére, hogy a főügyész hírzárlatot, vagy információs zárlatot rendelt el, kommunikáltak a politikusok, a kormány politikusai. A kérdés az, hogyan jutottak ők ezekhez az információkhoz. Mert igazából nincs hozzáférésük az ügyirathoz, ennek ellenére elég sokat kommunikáltak. Most nem tudjuk, hogy ezt kizárólag a megvágott videó alapján tették, vagy más forrásaik is voltak. Szerintem egy ilyen ügyben, amely elég mélyen érintette és meg is osztotta az egész társadalmunkat, most nyugalomra lenne szükség. Profizmusra van szükség, és ezt elvárnám az illetékes szervektől, hogy nagyon transzparens módon, egyértelműen és érthetően kommunikáljanak a nyilvánosság felé. Természetesen azt, amit kommunikálni lehet. De a kommunikációnak egyértelműnek kell lennie, és nem vonhat maga után olyan kétségeket, mint a belügyminiszter kijelentése, aki előbb egy magányos farkasról beszélt, majd pár napon belül ez megváltozott, most már mégsem magányos farkas, hanem egy szervezett csoport az elkövető. Úgy néz ki, hogy ki is töröltek információkat az elkövető számítógépéből, tehát nem tudjuk, ki áll a háttérben. Az is furcsa, hogy a rendőrség nem jut be a lakásba egy ilyen volumenű ügyben. Tehát a bíró úgy dönt, hogy nem dönt, hogy nem adja meg a rendőrségnek azt a lehetőséget, hogy bejussanak a lakásba, és bizonyítékokat foglaljanak le, hogy ezzel megkönnyítse a nyomozást már ebben a kezdeti stádiumban. Én ezt nem értem. Robert Fico miniszterelnököt érte a támadás, ha a bíró úr itt nem tud mozdulni, ha nem tud kellőképpen rövid időn belül dönteni, hogy a rendőrségnek ezt a lehetőséget megadja, akkor ez további kérdéseket von maga után, hogy miért? Itt több a kérdés, mint a válasz. Szerintem ez probléma. Az országos rendőrfőparancsnok szinte egyáltalán nem kommunikál. A főügyész sem kommunikál, akik kommunikálnak, azok a politikusok. Amit pedig kommunikálnak, az probléma.

Ez tényleg egy szörnyű merénylet volt, és az erőszak minden formáját el kell ítélnünk. Viszont politikai kampány van, vagyis választási kampány, június 8-án lesznek az európai parlamenti választás, és ön képviselő-jelölt. Ha tavaly ilyenkor beszélgettünk volna, akkor mint országos rendőrfőkapitány ült volna itt. Ősszel leváltották, és már decemberben felmerült, hogy akár köztársasági elnökjelölt is lehet. Ez ugyan nem történt meg, de végül tavasszal bejelentette, hogy a Demokraták párt listáján indul az európai parlamenti választáson. Miért ez a váltás? Ön korábban nem volt a politika közelében, rendőrként dolgozott több évtizedig.

A parlamenti választás után nagyjából az történt, amire számítottam. Talán dinamikusabban zajlanak az események, mint én feltételeztem, de körülbelül erre számítottam. Többen a választás előtt próbáltak engem meggyőzni arról, hogy ez nem lesz ilyen rossz, ezek az ígéretek csak a kampány része, a kormány nem lesz ennyire agresszív, ha színre lép. Látjuk, hogy mi történt. Ezek voltak a fő témák, tehát lerombolni a Nemzeti Nyomozó Irodát, amely mögött komoly eredmények voltak, és mindig kiálltak az állampolgárok érdekeiért. Számomra ez érthetetlen volt. Tudjuk azt is, hogy megszüntették a speciális ügyészséget, és szerintem ez nem volt megalapozott döntés. Úgy láttam, hogy itt az ideje talán, hogy kivegyem a részem én is a közéletből, és nem volt rá igazából más mód, hogy ennek hangot adjak, csak a közeledő európai parlamenti választás. Több párttól is kaptam ajánlatot. Anno nem léptem be a Progresszív Szlovákiába a nemzeti parlamenti választás előtt, mert be akartam fejezni a mandátumomat, utána pedig már nem tudtunk megegyezni.

Láttam, hogy romba dőlt a demokratikus kormány, és azt is, hogy kik döntötték ezt a kormányt romba. A választás után az embereket a terekre hívták, hogy jelezzék az egyet nem értésüket a kormánypolitikával. Számomra azonban ez egy picit érthetetlen volt, hisz volt itt korábban egy demokratikus kormány, amely igaz, hogy küszködött, de nem volt egyszerű helyzetbe. Nem volt egyszerű dolga a COVID, háború, menekültválság, stb. Ennek ellenére voltak olyan politikusok is, mint Eduard Heger vagy Jaroslav Naď, a mostani kollégáim, akik próbálták a mandátumukat betölteni és végigvinni, felelősségteljesen próbáltak meg eljárni. Voltak azonban olyanok is, akik nem. És éppen azok, akik nem a felelősségteljes utat választották, azok hívták az embereket a terekre. És ami engem kimondottan zavart, hogy nem kaptak meghívót a terekre azok a politikusok, akik próbálták a korábbi mandátumukat végigvinni. Például felhívták Juraj Šeligát, hogyha fellépsz ezen a tüntetésen, akkor mi befejezzük a tüntetést, azonnal feloszlatjuk. Én nem így képzelem el azt, hogy a demokratikus erők összefognak, és megpróbálják legyőzni a kormányt, vagy valamilyen alternatívát akarnak kínálni a jelenlegi kormánypolitika helyett. Én elvárnám, hogy összefognak, de most nem ez történt. Akkor azt mondtam, hogy a parlamenti választáson a Demokraták megbotlottak, de én láttam közöttük sok tisztességes politikust, tudtam, hogy őszinték a szándékaik, és hogy milyen irányba szeretnék terelni ezt az országot. És azt mondtam, hogy ehhez hajlandó vagyok hozzájárulni. Ez volt a fő oka annak, hogy amikor megkerestek a Demokraták, akkor rábólintottam, és azt mondtam nekik, hogy jó, az európai parlamenti választáson segítek. Most, hogy ez nektek segítség lesz-e, vagy ebből inkább valamilyen hátrányotok fog származni, azt én nem tudom megmondani, de a tőlem telhetőt megteszem.

Tehát ez az oka, amiért a demokratákat választotta, ez lett volna a következő kérdésem. Viszont úgy néz ki, hogy a Demokraták a jelenlegi választáson sem állnak túl jól, legalábbis a felmérések azt mutatják, hogy ilyen 3-4 százalék körüli támogatottságot tudhatnak maguk mögött. Ön hogyan látja a választási esélyeiket?

Én bízok benne, hogy van esélyünk. Finiselünk egész jól, tudjuk, hogy nincs annyi pénzünk, mint a parlamenti pártoknak, hisz azok pénzt kaptak az állami költségvetésből, tehát sokkal egyszerűbb, ha milliókkal rendelkezik az ember a kampány alatt. A Demokratáknak ennyi pénze nincs, de nekem tetszik, hogy tisztességesen építik a pártot. Négy-öt százalékon állunk, de készült olyan felmérés valamelyik pártnak, ahol hat százalékunk volt. De ezt nem hozták nyilvánosságra. De ott mozgunk már az öt százalék körül, és én bízok benne, hogy az emberek értékelni fogják, hogy korrekt, teljesen átlátható, egyértelmű politikát folytatunk. Akik engem ismernek, azok tudják, hogy egyenesen, érthetően szoktam megfogalmazni a mondandómat, sőt emiatt többen is támadtak a múltban, hogy túlságosan is nyílt vagyok, de én azt gondolom, hogy a politikában azért ez is kell. Én mindig azt gondoltam, hogy ez előny, tehát a politikusoknak így kellene őszintén kommunikálnia a választókkal. De most már úgy látom, hogy ez a politikában nem igazán előny. Meglátjuk, hogy hogy fog dönteni a nép, én azért bízom abban, hogy a választók azért értékelni fogják, hogy itt vagyunk, jelen vagyunk és egyértelműen kommunikálunk. Úgy néz ki, hogy az emberek értik azt, amit mondunk. Például a történtek kapcsán is egyértelműen beszélünk: Mi nem mondtuk, hogy most száz napra húzódjunk vissza, vegyünk vissza a kampányból, mert szerintem ennek nincs értelme. Örülök, hogy több politológus, szociológus is pozitívan nyilatkozott és támogatta a mi álláspontunkat, pedig a 100 napos visszavonulás a Progresszív Szlovákia felhívása volt. Nem lehet azt csinálni, hogy ha egy ilyen tragédia történik az országban, akkor az ellenzék visszavonul, nem fog kommunikálni. Nem hagyhatjuk, hogy a médiateret kitöltsék a Danko-féle kijelentések, aki most akar politikai háborút indítani. Nem, szerintem éppen most kell kommunikálni, sőt, az ellenzéknek és a koalíciónak egyre többet kellene kommunikálnia, hogy az állampolgárok is érzékeljék, hogy itt semmilyen politikai háború nem kezdődik, nem folyik, hanem épp ellenkezőleg. A politikusoknak az a feladata, hogy most megnyugtassák az itt élő embereket, és konstruktív témákat tegyenek az asztalra. Abból, ami most itt folyik, a végén senki nem fog profitálni, és az itt élő állampolgárok pedig végképp nem.

Igen, most a választási kampány is kicsit más irányban halad, kevésbé szól az európai uniós témákról. Viszont van egy uniós téma, amit már nagyon sokan elővettek, és elég nagy viharokat is kavar, hogyha valamiféle megoldást próbálnak találni rá. Ez a menekültpolitika vagy a migránspolitika, amivel országos rendőrfőkapitányként önnek is volt tapasztalata. 2022-ben és ’23-ban is elég nagy menekülthullám vonult át Szlovákián. A menekültek ugyan nem maradtak nálunk, viszont a szomszédos országok „határzárat” vezettek be, visszaállították a határellenőrzést. Most tavasszal megszületett az úgynevezett „migránspaktum” az Európai Bizottság és az Európai Parlament elfogadta azt az egyezményt, amely kezelni próbálja a menekülthelyzetet. Ennek általában azt a részét emelik ki, hogy a szolidaritás jegyében a frontországokból más országoknak esetleg át kellene vállalniuk menekülteket vagy más módon segíteni. Ön hogyan értékeli ezt a migránspaktumot, és mit gondol arról, hogy szolidaritási feltételek is vannak benne?

Hát ez már a második paktum, az első kapcsán is elég optimisták voltunk, nem én személy szerint, de az EU-s politikusok anno. És tudjuk, hogy az kudarcba fulladt, teljesen egyértelmű, ma már ezt hangosan kimondhatjuk. És akkor is óriási volt az optimizmus, és most is az az egyes tagállamokban. Nem hiszem, hogy ez a paktum olyan megoldásokat fog hozni, amelyek egyértelműen megváltoztatják ezt a krízishelyzetet. Én mondtam már korábban is, hogy le kell zárni a külső határokat, bármennyire nem kellemes ez az egyes tagországok számára, és ezt csak úgy lehet megtenni, ha a külső határvédelemben mindenki részt vesz. Mindannyiunkat érint az illegális migráció, és elfogadhatatlan, hogy például a magyar–szerb határt védték az osztrák rendőrök, a cseh rendőrök, a szlovák rendőrök, és természetesen a magyar rendőrök és a török rendőrök. De hol voltak a többiek? Mi ott küzdöttünk, ott harcoltak ezen országok rendőrei a szó szoros értelemben, de a többiek nem vették ki ebből a részüket. Ők inkább lezárták a belső határokat. Ha egy menekült bejut a schengeni zárt övezetbe, akkor ott az országok csak próbálják az átadás-átvételi egyezmény értelmében áthelyezni őt az egyik országból a másikba, és ez viszályt szít. Ezért én mindig mondtam, hogy abban az országban kell a megoldást keresni, ahonnan elindulnak. Most az új paktum ezzel kapcsolatban is tartalmaz intézkedéseket, úgy néz ki, hogy dinamikusabban fogja kezelni ezt a témát, és több erőforrást fog átirányítani arra, hogy megoldjuk a helyzetet azokban az országokban, ahonnan az illegális migráció indul, ahonnan elindulnak a menekültek. Viszont vannak a paktumban olyan megoldások is, amelyek szerintem nem fognak működni. Például az átadás-átvétel. Szolidaritásról beszélünk, vagy fizetni fogunk, vagy valamilyen más jellegű segítséget fogunk nyújtani, ami elfogadható.

Eddig is segítettünk, ahogy ön is említette például a magyar határvédelemnek.

Igen, ez eddig is működött, tehát számunkra ez nem újdonság. Vagy pedig menekülteket veszünk át bizonyos kvótáknak megfelelően. Halkan megjegyzem, mi nagyon sokat beszéltünk a hozzánk érkezett migránsokkal, főleg a szírekkel, a túlnyomó részük Szíriából érkezett. Ha kaptak volna lehetőséget – és kaptak is –, hogy itt maradhatnak például Magyarország, Szlovákia vagy Csehország területén, ők nem akartak itt maradni. Általában családegyesítés céljából indultak el, a családjuk bizonyos része már ott volt Németországban, Svédországban, Olaszországban, tehát az volt számukra a célország. El tudja ön képzelni, hogy a miniszterelnök rábólint, hogy rendben van, átveszek 200 szír menekültet, idehozzuk őket, letartóztatás alá nem vonhatjuk őket, tehát mi biztosítunk bizonyos feltételeket számukra az ország területén, holnap már nincsenek itt. Tehát miért fizetne a szlovák kormány, amikor alibista módon azt is mondhatja, hogy rendben van, eleget teszünk a paktumnak, átvesszük azt a migránskvótát, amelyet önök ide próbálnak áthelyezni, úgyis tudjuk, hogy holnapután nem lesz itt senki. Ha józan paraszti ésszel gondolkodom, pontosan tudjuk, hogy ez így fog működni, mert ez eddig is így működött. Voltak olyan migránsok, menekültek, akik átlépték a szerb-magyar határt például huszonötször. Ennek így nincs értelme. Le kell zárni Európát, és el kell kezdeni más külpolitikát folytatni azon országok irányába, ahonnan indulnak ezek a migrációs hullámok. Ennek nincs más megoldás.

Csak a tájékoztatás kedvéért jegyzem meg, hogy Szlovákia esetében mintegy 300 menekültről beszélünk évente, tehát a paktum értelmében Szlovákiának talán 300 menekültet kellene befogadnia más tagországokból, a frontországok területéről.

Tudjuk, hogy ez a 300 ember itt semmilyen jellegű problémát nem okozna, tudjuk, hogy itt sem maradnának, de tudjuk azt is, hogy ezzel a témával politikailag sokan vissza fognak élni.

A másik sokat vitatott téma a jogállamiság feltételeinek a betartása, az Európai Bizottság már elérte, hogy a feltételek betartásához köti az uniós támogatás kifizetését. Tehát, ha valamelyik állam nem tartja be a jogállamisági normákat, akkor attól meg lehet vonni az uniós támogatást. Látjuk ezt például Magyarország esetében. Felmerült ez most Szlovákia esetében is, amikor a kormány megszüntette a speciális ügyészséget, módosította a büntető törvénykönyvet. Ön hogyan értékeli ezt az eszközt, amit a bizottság használhat? Tart attól esetleg, hogy Szlovákia ellen is be fogják vetni, és ha igen, akkor ön ezt jóváhagyná, támogatná, vagy inkább ellenezné?

Ha a jelenlegi kormány továbbra is ilyen politikát fog folytatni, akkor feltételezem, hogy erre sor kerül. És szerintem ez teljesen rendben van. Ugyanis mi jogállamként kell, hogy működjünk, ha az EU szerves része szeretnénk maradni. Ott játékszabályok vannak. Ezeket közösen jóváhagytuk, ezeket a játékszabályokat be kell tartani. Ha az EU úgy gondolja az elindított nyomozások alapján, hogy az EU-s pénzeket feltételezhetően itt megdézsmálják, akkor igenis az EU-nak, mint közösségnek joga van ebbe belenyúlni. Ugyanúgy, ahogyan megtette Lengyelországban vagy Magyarországon, meg fogja tenni nálunk is. Ők nem elvenni akarják tőlünk azt a pénzt. Ők a mi állampolgáraink érdekeit védik. Az EU az az érdeke, hogy mi ezt a támogatást az infrastruktúrába fektessük, hogy fejlődjön ez a társadalom. Az EU-nak nem az a célja, hogy a hazai oligarchák a kormányra rátapadva megdézsmálják, szétlopják ezeket a pénzeket, amelyeket valójában nem is mi termeltük meg. Tehát nem mi produkáltuk ezt a pénzt, ugyanis az elmúlt 20 évben Szlovákia 40 milliárdot vehetett fel az unióból, de csak 14 milliárdot fizettünk be. Tehát 26 milliárd eurót pluszban kaptunk, ezt a 26 milliárd pluszt nem a szlovák állampolgárok termelték meg, hanem a többi tagállam állampolgárai termelték meg, mi csak megkaptuk. Tehát szerintem az EU-nak igenis joga van ahhoz, hogy megszólaljon, ha egy országban nem működnek azok a szervek, amelyek az EU érdekeit képviselik. Ha vannak olyan törvénysértések, amelyek sértik az EU érdekeit is, akkor igenis kell, hogy legyen egy olyan rendszer, ahol az EU korlátozni tudja vagy vissza tudja fogni a visszaéléseket. Laura Kövesi, az európai főügyész figyelmeztetett minket. (Laura Codruța Kövesi, az első európai főügyész, aki korábban hazájában, Romániában főügyészként sikeresen irányította a korrupció elleni harcot – szerk. megj.). Évzáró beszámolójában kimondottan hangsúlyozta, hogy ezek a törvénymódosítások, amelyek itt Szlovákiában megszavazásra kerültek, nincsenek összhangban az európai joggal, és könnyen megtörténhet, hogy mi leszünk a szervezett bűnözés Mekkája.

Viszont a szlovák főügyész azt állítja – és természetesen a koalíciós politikusok is –, hogy a korrupció elleni harc azzal nem fog csorbát szenvedni, hogy megszűnt a speciális ügyészség. Ezt el tudja fogadni?

Hát ezt én nem tudom aláírni, mert ebben az országban tényleges eredményeket a korrupcióellenes harcban csak a Nemzeti Nyomozó Iroda és a speciális ügyészség ért el. Ha fellapozza a bírósági döntéseket, ez teljesen egyértelmű. Ezen nincs is mit vitatkozni.

Igen, viszont ez azért is így van, mert az utóbbi években a speciális ügyészség foglalkozott a nagy korrupciós ügyekkel, tehát világos, hogy ők voltak azok, akik a bírósági fázisba juttatták ezeket az ügyeket. Nem lehet, hogy ez folytatódhat azután is, hogy a speciális ügyészek mondjuk kerületi ügyészségekre kerültek vagy a főügyészséghez?

Nem mondanám. A probléma másban van. Húsz éve működött már a speciális ügyészség, és tudjuk, hogy milyen eredményekkel: nem voltak eredményeik. Az eredmények akkor jöttek, amikor személycserék történtek, tehát új speciális ügyész állt a speciális ügyészség élére. Ehhez kellett az is, hogy át lett szervezve a Nemzeti Nyomozó Iroda, tisztességes rendőrök kaptak lehetőséget, hogy nyomozzanak ezekben az ügyekben, ekkor jöttek az igazi eredmények. És egyértelmű, hogy ezek a törvénymódosítások, amelyeket a kormány próbál elfogadtatni, nem ahhoz fognak vezetni, hogy hatékonyabban tudjunk fellépni ezekkel a bűncselekményekkel, elsősorban a korrupcióval szemben, hanem pont az ellenkezője lesz igaz. És ezt egy olyan szakember is mondja, mint Laura Kövesi, akit tényleg komoly szakembernek tartanak Európában, hiszen Romániában korrupció miatt két miniszterelnököt és több kormánypolitikust is leültetett. Ráadásul ezeket a törvénymódosításokat megkérdőjelezte az Európai Parlament is, ötszáz képviselő, majdnem 500 képviselő szavazott, illetve az Európai Bizottság is. De most olyan ügyészek fognak nyomozni ezekben az ügyekben, például az valamelyik járási vagy a kerületi ügyészségen, akik korábban korábban nem foglalkoztak ilyen volumenű vagy ilyen jellegű ügyekkel. Kérdezem, mennyi időbe telik majd, amíg ezek az ügyészek valóban szakértői lesznek ennek a területnek? Mert a kormány azt mondta, hogy igazából mi csak megszüntetjük a speciális ügyészséget, de a nyomozótiszteket és az ügyészeket áthelyezzük a regionális struktúrákba. Igen, de már most látjuk, hogy több tízen távoztak, beadták felmondásukat, elhagyták a rendőrséget, az ügyészséget. Tehát én kérdezem, hogy kik fogják ezeket az ügyeket megkapni? Miért kell lebontani valamit, ami egyértelműen eredményeket produkál? Ma már tudjuk, hogy miért, mi van a háttérben, de szerintem ez egy óriási hiba.

Még egy témára kitérnék. Ön magyar képviselő-jelöltként egy szlovák párt listáján indul, európai parlamenti képviselőként tudja majd vállalni a kisebbségi ügyeket is? Tervez ilyen témával is foglalkozni?

Elsősorban szeretném képviselni az itt élő kisebbség érdekeit is, és főleg a magyarokét, mivelhogy magyar nemzetiségű vagyok, magyar tannyelvű alap és középiskolát végeztem. Mindig is bátran felvállaltam azt, hogy magyar vagyok, emiatt többször is ért az életben atrocitás, főiskolán is, máshol is. De természetesen, ha bekerülök, akkor az itt élő magyarok érdekeit is szeretném képviselni. Elsősorban a jogi dolgokkal szeretnék elsősorban foglalkozni, az EU belbiztonságával, illetve főleg Szlovákia belbiztonságával az EU keretén belül, de emellett a kisebbségi témák sem állnak távol tőlem. Én nagyon sajnálom, hogy a nemzeti tanácsban, a szlovák parlamentben per pillanat és már évek óta nincs magyar képviselet. Ezt az itt élő magyar kisebbség érdekeit képviselő magyar politikusoktól kell megkérdezni, hogy ez miért van így. Miért zúzták szét Szlovákiában a magyar egységet? Miért volt egy időben öt magyar párt? Teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem fognak bejutni a nemzeti parlamentben. Így is történt, ez már több éve így van. Én bízom benne, hogy észhez térnek, és megfelelően fogják képviselni az itt élő magyar kisebbséget, hiszen volt olyan időszak, hogy 12 százalékot is elértünk a parlamentben. Ma pedig nem tudják elérni, nemhogy az öt százalékot, még a négyet sem.

Az nem merült fel önben, hogy esetleg a magyar szövetség keretében politizáljon?

Engem soha nem kerestek meg, soha nem nyújtottak segítséget, úgyhogy nem is tudtam, hogy léteznek.

Még egy kérdés a kisebbségi politikával kapcsolatban. Néhány éve indították kisebbségi pártok a Minority Safepack kezdeményezést, aláírást gyűjtöttek azért, hogy az Európai Bizottság kezdeményezze egy kisebbségi védelmi jogszabály elfogadását. A kezdeményezést több mint egymillióan aláírták az Európai Unióban, viszont az Európai Bizottság ezt leállította, pedig az Európai Parlament is támogatta ezt a kezdeményezést. Ön támogatná egy közös európai uniós kisebbségvédelmi törvény vagy jogszabály elfogadását?

Ez egy elég bonyolult kérdés, és egy ilyen rövid beszélgetés keretén nem is lehet erre választ adni. Az Európai Bizottság valóban leállította ezt a kezdeményezést, és amikor elsőre elolvastam, akkor indokoltnak is találtam. Különben már az Európai Bíróság is hozott ezzel kapcsolatban egy ítéletet, amelyben az Európai Bizottságnak adott igazat. Ők azt állították, hogy itt duplicitásra nincs lehetőség. Túl sokba kerül, értelmetlen, tehát az itt élő kisebbségek jogai, a védelmük kellőképpen biztosítva van. Szerintem ezt egy átfogóbb beszélgetés keretén belül kellene szétboncolni, de én igazából a jogi közegben mozgok. Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatosan döntött, és nemcsak az Európai Bizottság, az Európai Bíróság is elég alaposan foglalkozott ezzel az üggyel, és ők minden információt figyelembe vettek. Én nem férek hozzá az összes információhoz. Nem látom például, hogy a bíróság milyen duplicitásról beszélt, mikor azt mondták, hogy erre nincs szükség.

A kisebbségi jogok gyakorlatilag inkább tagországi hatáskörbe tartoznak, nem uniós szinten kezelik ezt a témát.

Az Európai Unióban több szinten védik a kisebbségi jogot. Én nem olvastam, hogy részletesen mivel indokolta a bíróság a döntését, de biztos, hogy el fogom olvasni, mert engem is érdekel ez a téma. De tudom, hogy született ezzel kapcsolatosan bírósági döntés is, és engem meglepett, hogy egyértelműen az Európai Bizottság döntését támogatta, és nem tartotta indokoltnak, hogy ez a program, ez a projekt tovább működjön.