Megosztás
A Robert Fico ellen elkövetett merényletet követően személy szerint eszembe sem jutott kárörvendően bagatellizálni azt.
Ez a bővített mondat egyáltalán nem azért került ide, hogy bármit is megmagyarázzak vele Robert Ficónak. Nem utolsósorban az ő szektájának, amelynek tagjai ugyanúgy gondolkodnak, beszélnek és cselekszenek, mint feltétlen liblingjük. Aki a halálközeli állapotból lábadozóban úgy összeszedte magát, hogy a szombati EP-választás kampánycsendje előtt akkora kortesbeszédet volt képes tolni, mintha az betűről betűre előre el lett volna tervezve. Méghozzá urambocsá’ a merénylettel együtt…
Vagy talán látszott hősünkön, hogy két hete négy pisztolygolyó terítette őt le Handlován? Nem úgy viselkedett és beszélt a közösségi hálón prezentált videóban, mint a kampányrendezvényein szokott, ahol jól földbe szokás döngölni az ellenfeleket? Illetve „az ellenséget”!
Robert Fico semennyi kétséget nem hagyott afelől, hogy kik az ő és hívei ellenségei! Sajnos nem, egyáltalán nem maga a merénylő, hanem a szerinte gonoszra felesküdött ellenzék, a független sajtó egésze, az Európai Unió parlamentestül, bíróságostul, en bloc a Nyugat demokráciái, a külföldi háttérhatalmak, konkrétan a matuzsálem Soros György által kitalált, eltartott és ellene felpiszkált civil szervezetek azok. Mivel szerinte ezek mindannyian semmi másra nem utaznak, mint hogy megbosszulják Robert Fico politikai különvéleményeit és végveszélybe sodorják az ő privát Szlovákiáját…
Nyilván ilyen alapon horgadt föl benne az irgalmas szent ember is, aki bűnbocsánatot gyakorol azzal a szegény, szerencsétlen, az ellenség félrevezette lövésszel szemben, aki likvidálta volna őt! Hát nem őrület ez az egész?!
Dehogynem! Épp ezért volt szükséges leszögezni fentebb, hogy egyetlen normális embernek sem jutott eszébe bagatellizálni a Robert Fico ellen elkövetett merényletet. Azt viszont jó lesz neki is megjegyeznie, hogy nincs egyetlen normális halandó sem, aki bagatellizálhatja azt a hisztérikus kirohanást, amellyel ő maga illete mindazokat a társadalmi csoportokat, amelyeket a nyílt színen a poklok poklára kívánt. Azzal a szemforgató intéssel, hogy jó lesz mindenkinek vigyáznia, aki ezután egy rossz szót mer szólni őfelsége az áldozat úr viselt dolgairól, politikai szándékairól, cselekményeiről!
Akik ismerik Robert Ficót, politikusi krédóját, stílusát, szótárát, aligha gondolhatták komolyan, hogy a vele szemben elkövetett merénylet után magába szállva képes lesz általános államférfiúi gesztusokat gyakorolni. Az viszont kétségkívül hidegzuhanyként érte a jobb sorsra érdemes nyilvánosságot, hogy mire is képes még így halál markából szabadulva is. Ha tehát valaki nyilvános magyarázattal tartozik, az csakis ő lehet…!
