Kemencét és barátságokat építettek a testvértelepülések Pozsonyeperjesen

„Szabados Péterrel, Gyarmat község polgármesterével egyidőben lettünk faluvezetők, ő viszont most már nem indult újra a választáson, felajánlotta viszont, hogy felépítenek egy kemencét Pozsonyeperjesen” – magyarázta Ribánszky Jarmila polgármester.

A Pozsonyeperjestől mintegy 80 kilométerre, Győr és Pápa közt félúton fekvő Gyarmat községben ugyanis él egy kemenceépítő mester, Papp László, az ő szakértelmének köszönhető a csodálatos építmény.

„Spontán ötletből született az egész. Mi adtuk az anyagot, ők a munkát. Ez azt jelenti, hogy az építés során Gyarmat község polgármestere keverte a maltert, és itt volt velünk Laci bácsi is, más munkásokkal együtt” – fejtette ki a polgármester. A kemence falát környékbeli gyűjtők pecsétes téglái is ékesítik, de néhányat maga Laci bácsi hozott magával Pozsonyeperjesre.

„Szerettem volna valamilyen maradandó emléket búcsúzóul, és mivel úgy gondolom, itt a Felvidéken is most már híján vannak az épített örökségből – nagyon kevés olyan dolog maradt meg az elmúlt századokból, amit érdemes megcsodálni – ezért esett a választás egy ilyen kemencére” – árulta el a kemenceátadó apropóján Szabados Péter gyarmati polgármester.

Miután a helyi plébános megáldotta a mintegy 1500 téglából álló, 10 tonnás kemencét, azt végül az Eperfesztiválon gyújtották be először. Az elkövető értelemszerűen nem más volt, mint Papp Laci bácsi, és ugyan sütésre ezúttal még nem került sor, a testvértelepülésektől számos segédeszközt kaptak mindehhez.

Merthogy ezen az Eperfesztiválon bizony Pozsonyeperjes összes testvértelepülése képviseltette magát, és még a kemenceavató előtt megújították testvérvárosi kapcsolataikat, a legtávolabbival, az 1200 kilométerre fekvő székelyföldi Kézdialmással pedig most írták alá a testvérvárosi szerződést, miután mindkét település önkormányzata már jóváhagyta azt.

A települések vezetői pedig nem érkeztek üres kézzel. Gyarmat község a kemenceépítésben már segédkezett, ezúttal a polgármester egy őrségi káposztás kerámiatálat hozott magával, Győrladamér község és Lébény kisváros vezetői sütőlapátokat hoztak, előbbié kenyérre, utóbbié pizzára alkalmas, Kézdialmás polgármestere, Molnár István pedig viccesen megjegyezte, hogy ők kész kenyeret hoztak, mivel tudta, hogy mire itt az új kemencében elkészítenék a kenyeret, addigra beesteledne. A kenyér mellől persze nem maradhatott el mintegy 20 kiló só, némi juhsajt és székelypálinka sem.

Az Eperfesztivált 13. éve rendezi meg a falu, tulajdonképpen azt követően vette kezdetét, hogy 2010-ben Ribánszky Jarmila lett a polgármester. „Szerettük volna Eperjest közismertté tenni valamivel, és mivel számos településnek megvan a maga kis fesztiválja, Eperjes esetében más nem is jöhetett szóba, mint az Eperfesztivál. A kezdetektől fogva hagyományőrzőnek és közösségépítőnek szántuk. Nálunk a helyi szervezetek és intézmények főznek, sütnek. Az 55 éves Kis-Duna Vegyeskar fiatalabb tagjai a dalos lángost, az idősebbek a palacsintát, amelyből tavaly például 1600 is elkelt. A palacsintát azzal a lekvárral kenjük meg, amit szintén a mi asszonyaink főznek be az iskolakonyhán, két-három héttel a fesztivál előtt. Sütnek-főznek a rokkantnyugdíjasok, az önkéntes tűzoltók, a nyugdíjas szervezet, a vöröskereszt, a sportszervezet, az iskola és az ovi tanítói pedig árulnak. Az a cél, hogy a bevétel nagy része itt maradjon, így a befolyó pénz az egyes szervezetekhez kerül” – magyarázta a polgármester.

Emlékeztetett, hogy idén a tűz eleme kapcsolta össze a testvértelepüléseket és az eperjesieket.

„A tűznek nagy ereje van, egy olyan elem, amelyből ha sok van, akkor pusztít, de ha mértéken tudjuk tartani, meleget ad, ételt készít” – húzta alá.