1
Peter Pellegrini, Amdrej Danko és Robert Fico - TASR
Megosztás
A választók többségi akarata, melyet minden demokrata tisztel, oda juttatta országunkat (e választók és nem csak e választók országát), ahol mindenki látja a világon, de Európában duplán (csak itthon nem…), mekkora szégyent hoz ránk az a bagázs, amelyet ez a választói akarat „kiválogatott”.
A szlovákiai európai válogatottból ugyanis a társaság fele nem eurokompatibilis. De annyira, hogy sem a balos retorikájú populista párt, a Smer és a Hlas, sem pedig a szélsőjobbosok nem kellenek egyetlen frakcióba sem.
Legalábbis a stabil, értékrend-alapú, komoly csoportok nem tartanak rájuk igényt. Ahogyan a Fideszesekre sem – s a párhuzam egyáltalán nem véletlen. E három szlovák kaláka ugyanis egyre inkább hasonlóan politizál, mint a Fidesz.
S hogy egy ország uniós képviselőinek fele frakciókon kívül rekedjen, az bizony – ha itthon nem is látszik eléggé –, de roppant ciki. Már amellett, hogy frakción kívül szinte nullával egyenlő politikai lehetőségeik maradnak, vagyis tök fölöslegesen fognak ott lébecolni azért a sok pénzért.
Még akkor is, ha esetleg majd a mindenünnen kiszorult, kevésbé civilizált politikát folytató „maradék” a kispad helyett alakít egy zsiványfrakciót: hallani ugyanis olyasmit, hogy a Babiš-Fico-Orbán triumvirátus igyekszik összeszedni 7 ország 23 képviselőjét (a minimumot), hogy saját frakciót alakítsanak.
De hogy mindez ne hozzon elég gyalázatot a fejünkre, az EP-be bejutó Blaha helyett kéne egy új parlamenti alelnök. E székbe Tibor Gašpart jelölték, aki jelenleg vád alá van helyezve. Már az is botrány, hogy a védelmi bizottságot vezetheti egy ilyen eljárás alatt, de hogy a parlament alelnöke legyen valaki Európa közepén egy ilyen helyzetben, az abszurd.
Nos, szégyent szégyen tetéz, de ez a választók akaratából következik.
Ezért kéne a választói akaratnak legalább két-három lépésre előbbre gondolkodnia… Mert így kicseleztük magunkat, és ez öngól.
