Normalizáció, avagy a demokrácia ismételt eltaposása

Leginkább a következők miatt:

– Gustáv Husák vezetésének megszilárdítása és a reformpárti politikusok eltávolítása pozícióikból

– a reformtörvények hatályon kívül helyezése vagy módosítása

– a központilag irányított gazdaság visszaállítása

– a rendőri apparátus hatalmának visszaállítása

– Csehszlovákia szövetségének megerősítése más szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval

Mi történik manapság:

• –      Fico vezetésének, pártjának, oligarcha-politikájának megszilárdítása. A „reformpárti” politikusok már rég az ellenzéki oldalra kerültek, a volt belső ellenzék Pellegriniéknél asszisztál Fico politikájához. Az államapparátus szakembereinek eltávolítása pozícióikból folyik (épp most tisztogatnak a Szlovák Nemzeti Színház, Galéria, Múzeum vezetői közt, „strukturálják” át a közmédiát és az ezt kifogásoló közéleti személyeket már a rendőrság vegzálja – lásd. Németh Ilona beidézését vagy a Drlička leváltásának körülményeit az izomemberekkel).
• –      Az elmúlt pár év nem Fico által hozott törvényeit és reformjait gyorsított eljárásban nyírja ki ez a banda, ezeknek köszönhetően az eddig meggyanúsított, perbe fogott vagy elítélt Fico-bestiárium tagjai szabadultak (tegnap pl. Kováčik) vagy mentesültek.
• –      Az állam mind inkább igyekszik pszeudokapitalizmusunkban is gazdasági vezetőként viselkedni, a vállalkozói réteg osztályellenség és egyben fejőstehén, a munkából és fizetésből élők kizsákmányoltak, a legnagyobb vállalatok vagy külföldiek, vagy pedig az állam bólintása és törvényi háttérbiztosítása nélkül nem igazán a maguk urai. Általános a centralizálás az államilag eddig csak felügyelt (pl. nemzeti parkok), immáron vezetett intézményeknél. Az állami vállalatok és hivatalok esetében a hatalomátvétel már a regionális szinten van (emlékezz a néhai járási pártbizottságokra). A független döntéseket hozó állami alapok működését is felügyelete alá vonta vagy épp vonja a hatalom.
• –      A rendőrségen vizsgálati csoportokat szüntettek meg, most következik a NAKA. A Specializált Ügyészség már nem létezik, volt vezető alkalmazottját, Šúreket, aki a ficói slepp elleni ügyeket vitte, minap függesztették fel (igen, nem csak szakmailag, anyagilag, hanem egyenesen egzisztenciálisan lehetetlenítenek el embereket). Na ezt inkább kiveszem a zárójelből, mert fontosabb párhuzam, mint elsőre látszik: nem csak szakmailag, anyagilag, hanem egyenesen egzisztenciálisan lehetetlenítenek el embereket. Eközben a hírszerzést de facto ifj. Gašpar vezeti, apját közben törvénymódosításokkal kimosták a kakiból. Stb.
• –      Szlovákia olyan, a demokráciára fittyet hányó vagy egyenesen terrorista országokkal bratyizik, mint Oroszország vagy Magyarország. De volt itt kaliňákos vietnami emberrablás-ügy is… Közben a világ demokratikus országaival rohamosan romlanak a kapcsolataink, külpolitikánk nem EU- és nem egészen NATO-párti, jobb társaságban még megtűrnek, de nem számítunk, sőt inkább elfordulnak tőlünk.
• –      Az agymosás erős. De míg a régi normalizációban először adni kellett a népnek valamit akár a máig fizetett államadósság kárára is (lakások, munkahelyek, relatíve működő mezőgazdaság, egészségügy és oktatás stb.), hogy a nyolcvanas évekre a társadalom egy része elhiggye a sódert, addig most odáig butult a nép, hogy már akkor is elhiszi magáról, hogy jól él, amikor az utolsó garast kiveszik a zsebéből azok, akik Kánaánt ígértek neki.

Aki tud, külföldre menekül, ma nem lövik le a határon (nem biztos…). Az ifjúság kivándorlása veszélyezteti mind a mai gazdaságot, mind pedig a nyugdíjrendszert (szintén fáj rá a hatalom foga, kiszivárgott hírek szerint ismét megnyitják /kicsontozzák/ a második pillért). Az értelmiségi osztály még ki sem fejlődött, már lehetetlen helyzetben van, az ipar leépült, a mezőgazdaság a tönk szélén, az egészségügytől meg egyenesen mindenki retteg, sorra omlanak össze kórházi osztályok, a felnőtt és a gyermek ambuláns ellátás stb.

Még meg sem sikerült szüntetni a rendszerváltás előtti és utáni bratyizós korrupciót, megint mindenki behúzott nyakkal keresi a „megfelelő embereket” „valami”, bármi elintézéséhez.

Itt tartunk.

„Tudja, az a fura, hogy valamire emlékszik az ember, valamire nem“ – mondja Forrest Gump. A normalizációra talán azért nem emlékszik sok ember, mert ő (is) aktív részese volt és inkább nem akar rá emlékezni.

A normalizációra talán azért nem emlékszik sok más ember, mert a normalizáció sosem ért úgy igazán véget, csak megszoktuk, Mečiar alatt is elviseltük (ahogyan egyéb ügyei mellett az amnesztiáit is).

Nem ért véget, csak mindig újra kezdődik.

(Ezt már aug. 21-én nem szeretném ismételni!)