3
Keresztelő az oláh cigány közösségben (Fotó: BMI-Ivana Elgyütt)
Megosztás
A gyerekek alacsony iskoláztatása és a munkanélküliség jelenti a legnagyobb problémát a nyugat-szlovákiai oláh cigányok közösségeinek, derül ki a Bél Mátyás Intézet (BMI) legújabb publikációjából. Az oláh cigányok az egyik legtradicionálisabb közösség a szlovákiai romák között, ami hátrány is lehet az iskolalátogatás szempontjából. A többségi lakosság és az oláh cigányok közösségei közti problémák kezelésében segít, ha az adott közösségnek van vajdája vagy más közvetítője. A BMI Nyitra megye három járásában élő oláh cigányok helyzetét vizsgálta, ahol a romák mintegy 40 százaléka ebbe az etnikai alcsoportba tartozik. Ezekre a közösségekre nem annyira jellemzőek a teljesen szegregált telepek, de az életszínvonal alacsonyabb a település többségi lakóinak – szlovákoknak vagy magyaroknak – az életszínvonalánál. A legnagyobb probléma a gyerekek alacsony iskolázottsága és a munkanélküliség.
A Bél Mátyás Intézet (BMI) munkatársai Nyitra megye három járásában, a Nyitraiban, a Lévaiban és az Érsekújváriban végzetek részletes felmérést az oláh cigányok körében. 55 településen mérték fel a romák között kisebbséget alkotó népcsoport helyzetét, és ezt publikálták a szerzők, Ravasz Ábel, Ľuboš Kovács és Ivana Elgyütt, a legutóbbi kiadványukban.
Nyitra megye a kutatás első fázisát jelentette, mondta a Paraméternek Ravasz Ábel, a BMI tiszteletbeli elnöke. „A továbbiakban idén a Csallóköz és a Mátyusföld következik, a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, a Galántai, a Vágsellyei és a Szenci járások következnek, majd egy év múlva azt a néhány további járást vizsgáljuk meg, ahol még élnek oláh cigányok” – mondta a Paraméternek Ravasz Ábel. Az eddigi tapasztalataik alapján még Közép-Szlovákia déli részén, a Rimaszombati és a Losonci járásokban, valamint északkelet Szlovákiában, Eperjes környékén is élnek oláh cigányok.
A Bél Mátyás Intézet könyvbemutatója, a képen balról: Ľuboš Kovács, Radka Kováčová, Ivana Elgyütt, Ravasz Ábel (Fotó: Paraméter)
A romákat nem szabad egységes népcsoportként kezelni
Ravasz szerint azért is fontos külön vizsgálni az oláh cigányokat a többi roma közösségtől, mert jelentős eltérés van a nyelvükben és a kultúrájukban is. „Az oláh cigányok jóval később érkeztek a mai Szlovákia területére, mint a többi roma, akiket romungrónak is hívunk. Az utóbbiak már a 13. századtól érkeztek fokozatosan, sokan átvették a többségi – magyar vagy szlovák – nyelvet is,
miközben az oláh cigányok csak a 19. században érkeztek ide, a román hercegségek területéről, ahol gyakorlatilag rabszolgaságban éltek” – magyarázta Ravasz.
Ez a népcsoport karavánozó életformában élt, saját dialektussal, saját gazdasági életformákkal. „Sokkal nagyobb különbség van az oláh cigányok és a romungrók között, mint például a szlovákok és a csehek, vagy akár a szlovákok és a lengyelek között, úgy nyelvben, mint gazdaságstruktúrában” – mondta a BMI tiszteletbeli elnöke. Szerinte éppen ezért hiba a romákat egységes népcsoportként kezelni.
„Ez olyan, mintha a szlávokat csak szlávokként kezelnénk, nem tennénk különbséget a szlovákok, csehek, lengyelek stb. között” – mondta Ravasz.
Az oláh cigányok éppen azért őrizték meg jobban a kultúrájukat, nyelvüket, szokásaikat a többi roma népcsoporthoz képest, mert később érkeztek a mai Szlovákia területére. „A közösségeik gyakran nagyon hierarchikus felépítésűek, mindenki tudja, hol a helye, mit várnak el tőle – áll a BMI kiadványában. – Az oláh cigányok életét befolyásoló egyik fontos tulajdonság a kölcsönös összetartás, amely máig érezhető, és amely a család szabályainak betartására épül.” A közösségen belül a saját nyelvüket, a roma nyelv oláh dialektusát használják. Speciális tulajdonságuk a roma nevek és becenevek használata. A többségi társadalom irányába a hivatalos, polgári nevüket használják, de a roma közösségen belül a roma nevüket vagy a becenevüket, a polgári nevüket a közösség többi tagja gyakran nem is ismeri.
A roma bíróság és a vajda
Az oláh cigány közösségek legtekintélyesebb képviselője a vajda, aki egyben a roma bíróság vezetője is. A roma bíróság kizárólag a közösség belső ügyeiben illetékes, elsősorban az erkölcs és a »romaság« védelmezője. A bíróság általában pénzbírságokat szab ki a bűnösnek talált elkövetőkre, a legsúlyosabb, de nagyon ritka büntetés a közösségből való kizárás. Vajda azonban már nincs minden közösségben, így sok helyen a roma bíróság sem működik.
Ha nincs vajda, több a probléma
A többség és a kisebbség együttélése az oláh cigányok esetében sem teljesen felhőtlen. A kiadvány másik szerzője, Ľuboš Kovács szerint a nagyobb létszámú közösségek esetében több a probléma, habár az oláh cigányokra kevésbé jellemzőek a teljesen szegregált települések. „A szegregációnál nagyobb a jelentősége a maximális lakosságszámnak, azokon a településeken, ahol nagyobb oláh cigány közösség él, nehezebb olyan intézkedéseket elfogadni, amelyeket mindenki betart” – magyarázta Kovács. Szerinte azt sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a szegregált közösség minden esetben problémás.
„A romák létszáma, illetve a közösségi kontroll megléte vagy hiánya sokkal fontosabb tényező. Ahol például van erős vajda, az sokat segít” – mondta Kovács.
Szerinte az erős vajda segít a település önkormányzatának is, hogy fel tudják venni a kapcsolatot ezzel a közösséggel. „Segít a problémamegoldásban, és lehetőséget ad arra, hogy elmagyarázzák a szükséges és tervezett intézkedéseket – mondta Kovács. – Ahol van vajda, ott sokkal nagyobb az esély arra, hogy a roma közösség együttműködőbb lesz.”
A vajdának a vizsgált 55 településből 15-ben erős hatalma van, de további 10 településen is érezni a hatását. Komoly szerepe van például Nyitrán, ahol a városban élő mintegy 2500 roma több mint 85 százaléka az oláh cigányok közé tartozik. További erős oláh cigány közösségek élnek Párkányban (500 fő), Udvardon és Érsekújvárban (450 fő) is.
Nincs megfelelő képzés
A többség és a velük élő oláh cigány közösségek közti viszony sokszor feszült, de vannak pozitív példák is. „Ott sokkal jobb a viszony, ahol az oláh cigányokat bekapcsolják a közösségi életbe. Ehhez kellenek szociális munkások, olyan segítők, közvetítők is, akik az oláh cigányok közül kerültek ki, mert úgy sokkal könnyebb legyőzni a többség előítéleteit” – magyarázta Kovács. Ehhez ugyanis az kell, hogy lássanak olyan embert, aki a közösségből jön, és képes kommunikálni a többséggel. „Aki például tud beszélni a községi hivatal dolgozóival, aki közvetít például az orvosok vagy akár a rendőrség felé. Ha van olyan ember a közösségből, akinek vannak kapcsolatai a többséggel, az le tudja győzni az előítéleteket” – mondta Kovács. Ilyen segítő munkatársak alkalmazására állami támogatás is kérhető, de az oláh cigányok esetében ehhez még nincs megfelelő képzés. „Nincs olyan képzés, amely a közösség specifikumaira fel tudná készíteni a jelentkezőket, ezért az önkormányzatoknak most azt tudom tanácsolni, hogy közvetlenül a roma közösségben keressenek megfelelő embert, aki köztük él, aki ismeri a közösséget, és aki képes a kapcsolattartásra” – mondta Kovács.
Az oláh cigány közösségekről már az első Csehszlovák Köztársaság idejéből vannak adatok, feltehetően akkor telepedtek le, változtatták meg karavánozó életmódjukat. „Letelepedett romungro közösségekről már a 17. századtól vannak adatok, az oláh cigány közösségek sokkal később telepedtek le, de napjainkban már ezek is régen letelepedett közösségeknek számítani” – magyarázta Kovács.
Iskolalátogatás – a hagyomány az oktatás ellen dolgozik
A közösségek legnagyobb problémáit az oktatás, pontosabban az oktatás hiánya és a munkanélküliség jelenti. „Nagyon fontos az iskolák elérhetőségének a biztosítása, ez lehet akár iskolabusz, ha az adott településen nincs iskola, és az iskolalátogatás ellenőrzése. Ehhez szintén segítők kellenek, akik megértetik magát ezekkel az emberekkel, akik el tudják mondani egyes lépések előnyeit és hátrányait” – mondta Kovács. – Például el tudják magyarázni, hogy milyen szankciókat jelent, ha a gyerekük nem jár iskolába.” Az iskolalátogatás az utóbbi időben javult ezekben a közösségekben is, de még mindig nagyon kevés gyerek jelentkezik középiskolába.
„Azt látjuk, hogy a középiskolában csak a gyerekeknek mintegy 10 százaléka jut el” – tájékoztatott a szakértő.
A roma hagyományok azonban néha az oktatás ellen dolgoznak: a gyereknevelést ugyanis „családi ügynek” tekintik. A roma nők sok esetben munkanélküliek, és a gyerekeket otthon, a közösségben akarják nevelni. Ez a legerősebben az óvodalátogatásban mutatkozik meg: nem értik, hogy miért kellene óvodába járatni a gyerekeiket, ha otthon is tudnak rájuk vigyázni.
A munkanélküliség csökken de még mindig probléma
A közösségek másik nagy problémája a munkanélküliség, habár az utóbbi időben ez csökkent a körükben is. Az oláh cigányok karavánozó életformáját 1958-ban törvénnyel tiltották be, a többségük Nyitra és Nagyszombat megye területén telepedett le. Már a karavánozás idejében is jobbára kereskedelemből, „seftelésből” éltek. Korábban a lovakkal üzleteltek, később azonban mindenfélét árultak a vásárokon, piacokon. Ez az életmód 1989 után még fel is erősödött, az utóbbi években azonban a vásárokon átvették helyüket az ázsiai országokból származó árusok. Az utóbbi években már az oláh cigányok többsége is az ipari parkokban dolgozik. „Nyugat-Szlovákiában a roma közösségek jelentik a szabad munkaerő utolsó tartalékait, 2020/21-es adataink vannak, akkor a munkanélküliség az utóbbi évtizedek legalacsonyabb szintjén állt, a mi kutatásunk is azt mutatja, hogy az oláh cigányok körében is nő a foglalkoztatottság” – mondta Kovács. – A legnagyobb munkaadók itt is az ipari parkok, a foglalkoztatottak 60%-a ott talált munkát.”
Sokan dolgoznak az építőiparban, a legnagyobb munkaadók sorában a helyi kisvállalkozások és az önkormányzatok következnek. „Azt lehet azonban látni, hogy ezek az emberek többségében egyelőre csak nagyon alacsony képzettséget megkövetelő munkákat végeznek” – mondta Kovács. Kovács szerint azonban még mindig nagy problémát jelent számukra a belépés a valódi munkaerőpiacra, sokan még csak aktivációs munkáig jutottak.
A lakosság összetétele a vizsgált régióban
