Kilóg a bugris szájából a ganaj, és csodálkozik, hogy büdös van

Némi képzavarral szólva, tulajdonképpen lerágott csont, hogy jó régen kutya meleg van. Legalább ennyire uncsi lehet már, hogy a Fico-kormányba emelt Szlovák Nemzeti Párt kvázi politikai káderei olyan ostobák, hogy falat lehetne velük dönteni. Szerdán a párt pökhendi elnöke és minisztere adtak elő meglehetősen snassz mutatványokat egy sajtótájékoztatónak álcázott cirkuszban. A szeánsz jó része tulajdonképpen abból állt, hogy kérdésekre adott válaszok helyett kérdezőikre, azaz közönségükre köpködtek. Ilyen az, amikor kilóg a bugris szájából a ganaj és csodálkozik, hogy büdös van.

Futóbolondok és diliházak

A szóban forgó eseményen az SNS vezére, Andrej Danko és Tomáš Taraba, a párt által kormányba ültetett környezetvédelmi miniszter előadta, hogyan viselkednek azok a politikusok, akik mindenáron arrogáns, szexista taplósággal akarnak tüntetni a nyilvánosság előtt.

Danko és kollégái már 20 perce “szórakoztatták” a sajtósokat ilyen-olyan politikai témákkal, amikor a párt vezetője kitalálta, hogy a legnépszerűbb kereskedelmi tévécsatorna, a Markíza riportere “arrogánsan grimaszol”. Miután a kipécézett szerkesztő visszautasította a gyanúsítást, Danko rászólt az újságíróra, hogy fogja vissza magát, mert ők ketten nincsenek baráti viszonyban, és ő még csak beosztottja sem a markízásnak. Akinek viszont ezzel a közjátékkal sem sikerült a kedvét szegni, ezért hát Tomáš Taraba miniszterhez fordulva megkérdezte, igaz-e, hogy az önjelölt „színházi portás”, Štefan Kuffa elrendezett a liptószentmiklósi Szlovák Természetvédelmi és Barlangászati Múzeumban is egy bronzkori pogány rituálét bemutató kiállítási darabot. A tévés szerkesztő arra volt kíváncsi, hallott-e erről az esetről, és mi a véleménye róla. Erre a környezetvédelmi miniszter azon kezdett gúnyolódni, hogy milyen gyatrák az újsáíró kérdései. Aki viszont továbbra sem adta fel, és Dankónál arról érdeklődött, hol tart a párt minimálbérrel kapcsolatos tervezete. Ám erre Dankónak már nem volt kedve válaszolni, egyszerűen azzal vonult fedezékbe, hogy a szerkesztő túl sok kérdést tett fel, személye meg amúgy is uncsi a párt számára. Danko azonban itt nem állt meg, és megnevezte azokat a médiumokat (DenníkN, Sme, Aktuality), amelyek kérdéseire nem hajlandó válaszolni. Azzal tetézve mindezt, hogy megkérdezte, képvisel-e valaki a sajtósok közül valamilyen normális médiumot…

Ennyi volt a lényeg. Azonkívül, hogy Danko magánszámából az is lejött, tulajdonképpen bosszúból köpködi a független sajtót, mert annak képviselői a múltban úgymond rosszul bántak vele és pártjával.

Hát kérem szépen, tessék eldönteni, vajon akkor bánik rosszul a sajtó egy-egy politikussal, illetve pártjaikkal, ha direkt nem veszi észre, hogy az adott politikusok szimpla futóbolondok, a pártjaik pedig legfeljebb megnevezésükben különböznek a lepusztult diliházaktól?

Egyetlen embert szolgálnak

Egy ilyen kérdés nyilvánvalóan nem lehet kérdés. Kivéve azok számára, akik épp olyan ostobák, mint a jelenleg bugris módon hatalmaskodó politikusok. Ezek tevékenysége egyébként tulajdonképpen egyetlen embert szolgál, aki nem más, mint a kormány feje, Robert Fico. Kollégái nemtelen dilettantizmusa, primitív megnyilvánulásaik ugyanis tulajdonképpen álcázzák, elfedik azokat a disznóságokat, amiket parlamenti többsége, kormánya fennállása óta elkövetett. Különös tekintettel a Büntetőtörnykönyv kiherélésére. Amelynek kizárólag a Smer SD bűnelkövető cinkosai és általában a közörvényes bűnözők a kedvezményezettjei. Miközben az ellenzék, élén a PS-el a kulturális miniszter és az igazságügyi tárca vezetőjének fejét követeli, a hígagyú köznép a futóbolondok mutatványain szórakozik. Így aztán a választók többsége észre sem veszi, hogy már második napja határozatképtelen a parlament. A kormánypárti képviselők ugyanis egyszerűen nem hajlandók bemenni a munkahelyükre. Holott többségük van és könnyedén megakadályozhatnák szavazással is minisztereik bukását. Ám Ficóék a vonatkozó vitát is meg akarják úszni, hiszen amit Martina Šimkovičová, de főként Boris Susko művelnek, az nemcsak az ő és elvakult híveik alkalmatlansági bizonyítványa, hanem en bloc! az országé.

Külső és belső felforgatók

Itt tartunk napra pontosan ötvenhat évvel a Varsói Szerződés csapatainak, 1968. augusztus 21-i csehszlovákiai bevonulása után. Kétszázezer, többségében szovjet katona, húsz hadosztály és kétezer tank zúdult Csehszlovákiára akkor, majd még 300 ezer katona követte őket. A Vltava 666 fedőnevű művelet során előbb szovjet ejtőernyősök foglalták el a prágai repülőteret, majd szovjet, lengyel, bolgár és magyar erők érkeztek. 

A véres invázió után a demokrácia teljes felszámolása, majd kegyetlen pártállami diktatúra következett.

Évtizedekig tartott a sötétség, mígnem 1989-ben virradni kezdett. Azóta jogilag és gyakorlatilag sem létezik már Csehszlovákia. Csehországban és Szlovákiában demokrácia van, az Európai Unió és a NATO tagjai vagyunk. Idegen hatalmak már nem veszélyeztetnek bennünket. Kivéve azokat a belső felforgatókat, akik csakis önérdekből fúrják a demokratikus intézményrendszert és tennék tönkre az életünket.