Tűzoltóból maffiózó: sok mocsokságot elkövetett a Sýkora-klán egykori tagja, de állítja, a gyilkolászást mind a mai napig vörös vonalnak tartja

A csütörtöki tárgyaláson Daniel Vaniš elmondta, pár nappal Miroslav Sýkora, a klán megalapítójanak meggyilkolása után (1997 februárja) csatlakozott a bűnszervezethez. Állítása szerint tűzoltóként dolgozott mikor a klán két tagja, Vladimír Cabadaj és Ivan Cupper felkérték, hogy csatlakozzon a csoporthoz.  

“Mondták, próbáljam ki, hogy megtetszik-e. Egy hónappal később meglátogatott Vinco (Ivan Cupper beceneve – szerk. megj.), hogy adjam be a felmondásomat, mert nekik fogok dolgozni. Mondtam neki, hogy ez nem így működik, nekem kell meghozni a döntést. Ő döntött helyettem. Így csatlakoztam a bűnszervezethez” - vázolta fel a kezdeteket Vaniš.

Struktúra

A férfi ezután felfestette a bűnszervezet struktúráját. A Sýkora-klán három nagyobb részre volt felosztva: volt egy pozsonyi, egy szenci és egy hegyháti (Záhorie) ága a csoportnak. Utóbbihoz csatlakozott Vaniš, főnöke a már említett Cupper lett. A hierarchia csúcsán Róbert Lališ állt. 

A tanú arról is beszámolt, milyen bűncselekményeket követett el a bűnszervezet tagjaként: védelmi pénzt szedett be vállalkozóktól, zsarolt és csalt, részt vette egy “fekete bevetésen” is, amely a “védett” vállalkozások illegális őrző-védő szolgálatát jelentette. Sőt, azt állította, hogy maga Lališ parancsára hamis kokaint is elkezdett teríteni.  

“Fehér műanyag zacskóba kávét csomagoltam” - mesélte a nem túl bonyolult műveletet.

A tanú szerint az ilyen és ehhez hasonló bűncselekményekből befolyt összegeket Lališnak kellett leadni, aki elvette a maga részét, a maradékot pedig szétosztotta a klán három ága között. A tagok fizetést is kaptak, ezt a védelmi pénzekből fizették ki. 

“A vége felé olyan 1500 euró volt a fizetésem” - hangzott el a tanútól.

Vaniš szerint a bűncselekményekből származó pénzt különféle őrző-védő cégeken keresztül mosták tisztára. 

Fegyelem

A tanú szerint a bűnszervezet tagjai nagyon fegyelmezettek voltak. Állítólag Lališ parancsba adta az embereinek, hogy rendszeresen sportoljanak. A tagok néha egy dúbravkai stadionban gyűltek össze hokizni.  

A Kýbelként is becézett maffiafőnök ellenezte azt is, hogy az emberei kábítószerezzenek, habár tudvalevő, hogy maga a bűnszervezet – és főleg annak szenci ága – is állított elő különféle drogokat. Vaniš szerint az egyetlen ember, aki kokainozott a csoporton belül, az a Čapatýnak becézett Juraj Billík volt, akit Lališ jobbkezének tartanak. 

A tanú többször is utalt rá, hogy a legnagyobb “motiváció” maga a félelem volt. Vinco például többször is utalt arra, hogy aki nem teljesíti Lališ parancsait, az Cabadajjal fog kirándulni.  

Vladimír Cabadaj egy nő miatt szerette volna elhagyni a bűnszervezetet. A férfi ezt követően egyik napról a másikra eltűnt, nagy valószínűséggel a klán áldozata lett.

“Ha beülsz este Čapatý autójába, soha többé nem térsz vissza” - Vaniš szerint a Sýkora-klán második embere már kinézetre is félelmet keltett az emberben.

 

A vádlott a tárgyalás során kérdéseket is feltehet a tanúnak. Lališ élt is a jogával: 

“Parancsba adtam azt is, hogy mikor mehet WC-re?” – tette fel a költői kérdést a vádlott, neheztelve a tanúra, akinek vallomása során visszatérő elem volt, hogy mindenben a klán fejének utasításait követte.   

Gyilkosság

A korábban felsorolt bűncselekmények azonban mind eltörpülnek a Sýkora-klán legsúlyosabb biznisze, a bérgyilkosságok mellett. Vaniš ezekben is részt vett, habár állította, soha nem lőtt rá senkire, általában a szervezésben kapott fontos feladatokat:

Fegyvereket szerzett be, robbanószereket vásárolt, megfigyelte a célszemélyeket, autókat lopott, a bérgyilkosokat szállította a tetthelyre, majd azután haza.

Előfordult, hogy egy ilyen akció után, a bérgyilkosoknak el kellett tűnniük egy kis időre, ilyenkor a tanú erdőszéli nyaralókat bérelt ki az elkövetőknek. A bérgyilkosoknak legtöbbször beszerzett egy öreg Škodát is, amelyet halászbotokkal tömött meg. Így ha a rendőrség közvetlenül a gyilkosság után felkutatta volna a tagokat, alibiként szolgálhatott volna, hogy az elmúlt napokat pontyvadászattal töltötték. 

Vaniš vallomása egy konkrét gyilkosság kapcsán is fontosnak bizonyult: 

Roman Deákot 1999. október 20-án a Pozsonyhoz tartozó Dúbravkán érte a halál, mikor éppen be akart szállni az autójába. A Dinič-testvérek által alapított bűnszervezethez közel álló férfira 19 lövést adtak le. A töltények a mellkasát és az arcát érték. A gyilkosságot a Sýkora-klánhoz közel álló Jozef Roháč és Jurij Fejér követték el. 

A tanú elmondása szerint Marek Trajter nagyvállalkozó rendelte meg Deák halálát. Állítja, személyesen volt ott a pozsonyi Tenis bárban, mikor a vállalkozó leadta a “rendelést”. A férfi szerint üzleti viták álltak a gyilkosság hátterében. 

Marek Trajtert 2013-ban hozták haza a hatóságok a Seychelles-szigetekről. A férfi ellen vádat emeltek a Deák-gyilkosság megrendeléséért, ám a bíróság 2015-ben leállította az eljárást, az ügy ugyanis elévült. 

Vaniš elmondta, eleinte arra kérték fel, hogy a Deák-gyilkosság egyik végrehajtója legyen, mikor ezt elutasította, egy kisebb szerepet kapott a leszámolásban. Vanišnak 100 ezer szlovák koronával hálálták meg a munkáját. Lališ védőügyvédjének, Marek Parának ezen a ponton nem állt össze a történet, arra felhívta a figyelmet , hogy Fejér, aki megölte Deákot, korábban azt állította, hogy 50 ezer korona volt a fizetése.

A tanú erre csak annyit válaszolt, hogy a klán feje hajlamos volt szimpátia és nem teljesítmény alapján szétosztani a fizettséget.  

Érdekesség: Vaniš egy idő után megfeledkezett Trajterről, a Markíza Modré z neba című műsora hozta vissza az emlékeit, ahol az állítólagos megrendelő éppen rászoruló családokon segített.  

Vaniš a hegyháti ágat valamikor 2009 környékén vette át Cuppertől. Állítólag erre maga Lališ bízta meg, miután Vinco mindinkább az alkoholt – és nem a bűnszervezetet – részesítette előnyben. A tanú elmondta, később azzal vádolták meg a tagok, hogy saját zsebre is dolgozott, ezzel hatalmas összegeket tartva vissza a csoporttól. Szerinte ezután félő volt, hogy őt is elviszik majd “kirándulni”. Ekkor fordult a rendőrséghez.

“A tököm tele volt az egésszel, féltettem az életemet. Felgyújtogatták az autóimat. Tudtam, ha valamit elbaszok, Lališ megölet” – mondta a tanú. 

A férfit ekkor egy zsarolási ügyben már vizsgálta a rendőrség, Vaniš  szerint azonban ez nem volt hatással a nyomozók előtt tett vallomásaira. 

A tanú vallomástétele után Lališ is szót kapott, aki elmondta: 

“Ennek a csalónak és hazugnak a vallomását nullára értékelem.” 

Lališ büntetőperét azután kezdték újratárgyalni, hogy a Legfelsőbb Bíróság márciusban eltörölte a férfi életfogytig tartó börtönbüntetéséről szóló ítéletet. Ennek oka az ártatlanság vélelmének megsértése volt. 

A büntetőper szeptemberben folytatódik.