Megosztás
Európa akkor tudná hatékonyan semlegesíteni Orbán migrációügyi ámokfutását, ha befejezné a kettős mérce alkalmazását, és úgy szigorítana a bevándorláson, hogy közben tartja magát a saját normáihoz.
Éppen két évvel ezelőtt Ron DeSantis, Florida republikánus kormányzója két repülőgépbe ültetett félszáz venezuelai menekültet, és a keleti parti Martha’s Vineyard szigetére küldte őket. Az akció céja az volt, hogy a mindig felvilágosult demokrata politikusok kedvenc nyaralóhelyén is lássanak (és lássanak el) élő migránsokat, ne csak onnan mondják meg, hogy a kezelhetetlen problémával küszködő déli államoknak lehetőleg mindenkit be kell fogadniuk, nem ügy.
A nagy vihart kavart akciót nevezték felháborító jogsértésnek éppúgy, mint sikeres trollkodásnak, a célját annyiban elérte, hogy rávilágított a Biden-kormányzat máig tartó tehetetlenségére az illegális migráció kezelésével kapcsolatban. Valószínűleg innen származhatott a Karmelita kolostor azon ötlete, hogy Röszke → Brüsszel feliratú sárga Volán-buszokkal a belga fővárosba exportálnak a magyar határra érkezett menekülteket, ezzel is besegítve a főállású embercsempészeknek.
A kongeniális PR-ötlet sem nem vicces trollkodás, sem mélyebb „tényfeltáró” üzenete nincsen: az EU – minden balfaszkodása ellenére – nagyon is tisztában van a probléma súlyával, idén májusban el is fogadták az eddiginél egységesebb is szigorúbb menekültügyi paktumot. Magyarország viszont morálisan nincs abban a helyzetben, hogy migráció ügyben kioktathatná Európát: hiába az évekig tartó migránsozás, hiába a déli kerítés, Orbán sosem az összeurópai megoldás, mindig is a probléma része volt.
Amióta Angela Merkel 2015-ben elkövette azt a fatális hibát, hogy elkezdte milliószámra beengedni országába – és ezzel: a schengeni területre – a valódi és nem valódi szír menekülteket, sok esetben mindenféle papírok nélkül, de mobiltelefonokkal érkező, integrálódni nem vágyó fiatalembereket, Orbán Viktor kizárólag belpolitikai haszonszerzésre használta fel a válságot, azokat az embereket akarva távol tartani Magyarországtól, akik amúgy sem akarnak ide jönni.
Határozottan meg kell különböztetnünk az európai határok külső védelmének Schengenből is következő, teljesen legitim szigorítását attól a jogsértő és embertelen gyakorlattól, amit a magyar kormány hosszú évek óta művel a határainkon, sok esetben megakadályozva a részben valódi menekülteket abban, hogy jogszerűen beadhassák kérelmüket.
Épp ez az attitüd vezetett a mostani, válasznak szánt PR-akcióhoz, az Európai Bíróság ugyanis június 13-án gigaméretű, 200 millió eurós bírságot szabott ki a kormányra, amiért figyelmen kívül hagyja a menedékkérők jogaira vonatkozó uniós szabályokat. A kérelem beadásának lehetővé tétele nem egyenlő azzal, hogy az illetőt be is kell engedni az országba – de az azonnali, jogorvoslat nélküli visszafordítás, a konténerekben való éheztetés nem Európa.
Az Orbán-kormány azóta is azzal keménykedik verbálisan, milyen hatékonyan távol tartja az országtól a migránsokat, miközben hol ezrével engedi rá Európára a korábban itt bebörtönzött embercsempészeket, hol letelepedési kötvényekkel csábítja ide a globális kétes egzisztenciákat, hol az úgynevezett Nemzeti Kártya program keretében invitálja barátságosan a schengeni területre a paksi orosz és belorusz vendégmunkásokat, ha pedig néhány kém és szabotőr is beszüremkedik, hát istenem.
Ezzel együtt, igen, szigorra nagyon is szükség van. Németország erre hosszú évek agóniája, az elmúlt évek iszlamista merényletei, a napi szintű késelések után mostanában döbben rá. A politikai elitet eddig nemigen érdekelték az emberek aggályai, a szociális, kulturális és gazdasági érvek (a Bürgergeld nevű szociális/munkanélküli segélyt már felerészt nem német állampolgárok kapják) eddig leperegtek róla, a tehetetlenségből politikai tőkét kovácsoló AfD kelet-németországi előretörése kellett ahhoz, hogy az eddig elképzelhetetlen lehetővé váljon.
Történt ugyanis, hogy hétfőn a német belügyminiszter bejelentette, hogy szeptember 16-ától fél évre minden határukon újra bevezetik az ellenőrzést, sőt, „ezek az ellenőrzések lehetővé teszik a hatékony visszaküldésüket is” – hangsúlyozta Nancy Faeser. Igaza van, az EU-s jog fontos ugyan, de vész esetén a belbiztonság az első, és a vész már rég itt van.
A lépés „az illegális migráció további korlátozását és az iszlamista terrorizmus akut veszélyeivel szembeni védelmet” szolgálja, jelentette ki Faeser. Hát, jó reggelt, miniszter asszony, az ilyen jellegű problémák nem most kezdődtek, a szocdem-zöld-liberális koalíció az eddigi mulasztások miatt is rúgja az utolsókat, de kétségkívül jobb későn, mint soha.
Eddig se volt ördögtől való kirakni az országra a „megtelt” táblát (vagy, ha már itt tartunk, a menedékjogot nem kapottak, ezen belül is főleg a bűnözők visszatoloncolását). Már eddig is észre kellett volna venni azt, amit a CDU elnöke most közölt: „aki EU-tagállamból vagy biztonságos harmadik országból utazik be, az már nincs veszélyben.”
Ausztria és Lengyelország máris közölte, ők nem fogadják vissza a Németországból kirakott külföldieket. Ennél az átmeneti logisztikai-technikai problémánál sokkal fontosabb a németek üzenete: ne gyere ide. A dánok és a svédek most már ugyanezt üzenik. Mindez, ahogy a lengyelek valószínűleg okkal remélik, előbb-utóbb láncreakciót fog kiváltani, ami elér a lengyel-belorusz határra is, Minszken keresztül dobja át ugyanis Putyin az EU-ba a közel-keleti migránsokat.
Nem a szélsőjobboldalnak tett engedmény, hanem a szabadságot, a biztonságot, az európai hagyományokat, a nyugati értékrendet (egyéni szabadságjogok, női jogok, LMBT-emberek jogai, keresztény és zsidó közösségek jogai) védjük azzal, ha nem engedünk be kontrollátlanul sokszor kétséges hátterű fiatalembereket a kontinensre. Egyszer véget kell vetni a rémálomnak, ehhez azonban, első lépésként, a kettős mércét kell abbahagyni: ha Orbánon számon kérjük az EU-jog betartását, akkor vegyük észre mi is, miről szól Schengen vagy Dublin.
A szerző újságíró, blogja: individualista.hu
