Megosztás
Nagyot szólt a minap Robert Fico pénzügyminisztere, Ladislav Kamenický kijelentése, miszerint Szlovákiában főként a gazdagok vásárolnak könyveket. Az echte lelki szegénységre utaló kiszólás azért született, mert a költségvetési hiányt adóemelésekkel igyekszik pótolni a Fico-kabinet. És ennek tervnek a részeként lett belengetve, hogy a könyvek esetében az eddigi 10 százalékos áfa-kulcsot (DPH) 23 százalékosra emelik!
Az inkriminált több mint száz százalékos adóemelés törvényszerűen jócskán megemeli majd a könyvek előállítási költségeit. Érinti nyomdai előkészítést, de főként a nyomdaköltségeket, ezért persze nyilván a könyveket is drágábban kell majd árusítani. Már ha a Fico-kormány és az általa bólogató bábuknak használt kormánypárti parlamenti képviselők is benyelik az ún. konszolidációs csomagot.
Kamenický lelki szegénységre utaló kijelentése viszont leginkább arról tanúskodik, hogy Robert Fico kormánya milyen mértékben és minő gátlástalanul igyekszik lepusztítani a társadalom kulturális értékrendjét. Merthogy arra a sunyi csalira, hogy a könyvvásárlás a gazdagok kiváltsága, csak azok az ugyancsak lelki szegénységgel terhelt halandók haraphatnak rá, akiknek az iskolai tankönyveken kívül életükben legfeljebb egy-két „könyv” került a kezükbe, ám azok is legfeljebb valami gagyi kifestők lehettek.
Egészen biztosan jól tudják ezt Fico emberei a pénzügyminiszterrel együtt. Akárcsak azt, hogy a jelenlegi kormánypártok választóbázisának derékhadát épp azok alkotják, akik a szellemi tevékenységet a semminél is kevesebbre becsülik. Az értelmiségi létet, identitást pedig egyenesen kártékonynak, sőt, veszélyesnek ítélik. Miért is ne, ha csakis ez jön le nekik a virtuális aktuálpolitikai színpadról. Vagy talán nem maga Robert Fico és a szociális hálón lébecoló csürhe gúnyolja, gyalázza, ahol éri az úgymond „progresszív kávéházi értelmiséget“?
Érthető hát, ha mégoly elfogadhatatlan is, hogy a Fico-kabinet a Büntetőtörvénykönyv kiherélése után nyomban nekiment a Nemzeti Színház vezetésének, eltávolították a Szlovák Nemzeti Galéria szakmai körökben bel- és külföldön egyaránt megbecsült igazgatóját, szinte órák alatt kisajátították a közmédiát, nem utolsósorban szinte naponta politikai dzsiháddal fenyegetik a független sajtó munkásait, az újságírókat. Az így idomított hívek aztán törvényszerűen semmi mással nem is foglalkoznak az uszító politikai lózungokon történő nemtelen kérődzésen kívül. Hogyne kvittelnék ezek, hogy a könyvek, vagyis a szellemi táplálék megdrágításával majd jól móresre lesznek tanítva az okoskodó gazdag könyvmolyok. Vagyis a „progresszív kávéházi értelmiség”. Akiknek egyetlen bűnük, hogy nem hajlandók bevenni és megemészteni gondolkodás nélkül azt az ócska abrakot, amivel a politikai pulpitusokról etetnék őket is.
Ám mintha valami zavar támadt volna az erőtérben. Egyszerre több kormánytag is – értsd Robert Fico lakájai – elkezdte magyarázni a pénzügyminiszter úr bizonyítványát. Arról hadoválva, hogy csak azért nyilvánult meg módfelett ostoba tapintatlansággal a könyvesbolti kuncsaftokról, mert úgymond nagy nyomás alatt tartja őt saját agyszüleménye. Vagyis a konszolidációs csomag, illetve az államkincstár ordító hiánya. Tulajdonképpen csak a stressztől buggyanhatott ki szegényből az a sületlenség, hogy a könyvvásárlás a gazdagok kiváltsága! Šutaj Eštok belügyér meg egyenesen azt követeli a háborgóktól, hogy „ne csináljanak belőle szociális rémet”. Mármint a pénzügyminiszterből! Hát talán gondolkodni kellene, mégpedig kollégástól, mielőtt kikottyantanak bármilyen titkot az ideiglenesen rájuk bízott társadalomról. Illetve saját kiábrándító értékrendjükről. Ha így esett volna, senki közülük nem csinál önmagából lelki szegényt, vagyis hülyét. És senki nem gondolná róluk, hogy szociális rémek, meg attól boldogok, hogy övék az ország! Szőröstül-bőröstül, könyvestül!
De emltsünk még valami egyéb komolyat, nem mintha eddig viccelődtünk volna. Ne törődjünk a folyamatosan pengeélen táncoló könyvkiadókkal, a könyvesboltokkal, ám gondoljunk bele, eszébe jutott-e ennek a Kamenickýnek, hogy mi lesz majd romboló projektje miatt az iskolai és községi könyvtárak ezreivel. Amelyek könyvállományukat eddig is képtelenek voltak rendszeresen és érdemben frissíteni. Csakis és kizárólag forráshiány miatt!
Vagy, hogy haza is beszéljünk egy rövidet, miként lesznek majd képesek anyagilag boldogulni például a szlovákiai magyar iskolák, amelyek külföldi, konkrétan magyarországi tankönyvekből szeretnének oktatni? Kihallatszott talán egyetlenegy félmondat, legalább némi bátortalan, félhangos bégetés a szlovmagy politikai istállóból? Igen, ha netán valakinek nem lenne világos, a Magyar Szövetség elnevezésű gittegyletről van szó. Ez a meglehetősen szánalmas grupp most holmi közügyeket illető pofázás helyett inkább kizárólag a feltámadása projektjén ügyködik. Illetve a tragikomikus önfeltámasztásáén! Ezért dívik náluk legfeljebb a suta köldöknézés meg a sebfelvakarás. Na jó, a gonosz Brüsszellel, a barbár putyinék helyett az ukránokkal is vannak ilyen-olyan csörteszerűségeik, mégpedig „a tartós béke” jegyében. Propagandistáik pedig valami sátáni hattérhatalmaktól is rettegnek. Mindeközben meg úgy várnak a vitéz tengerentúli Trumpra, mint Becket papa tragikomédiájának szereplői Godot-ra. Ja, hogy kicsoda Samuel Becket meg Godot? Hát ez „a fölösleges” infó sajna csak a bűnös könyvekben leledzik…