Még Kočnert is megölették volna? Egymásnak estek a '90-es évek rettegett nagykutyái

camera

5

Még Kočnert is megölették volna? Egymásnak estek a '90-es évek rettegett nagykutyái

Róbert Lališ a Specializált Büntetőbíróság szerdai tárgyalásán (Fotó: Paraméter) 

Megosztás

A Specializált Büntetőbíróságon szeptember 18-án folytatódott a Sýkora-klán fejénet tartott Róbert Lališ tárgyalása. A szerdai tárgyalási napon a Čapatýnak becézett Juraj Billík tett tanúvallomást, aki lényegében a vádlott jobbkezeként tevékenykedett.

Lališt többek között azzal vádolják, hogy szerepet játszott Miloš Piliar (1998) Eduard Dinič (1998), Robert Dinič (1998) Alojz Házy (1998), Daler Hlavačka (1999) és Roman Deák (1999) meggyilkolásában.

Čapatý a szerdai tárgyalási napon főleg a konkurens Dinič-klán tagjainak leszámolásáról vallott. A férfi ’90-es évek közepén csatlakozott a bűnszervezethez, és egészen letartóztatásáig annak aktív tagja volt. 2013-ban nyolcéves börtönbüntetésre ítélték a bűnbandában betöltött szerepe miatt, a rácsok mögött azonban nem sokat időzött, 2016-ban feltételesen szabadlábra helyezték.

A tanú elmondása szerint eleinte csak tartozásokat hajtott be. “Az első fizetésemet nem is pénzben adták, egy teniszcipőt kaptam az elvégzett munkáért” – állította a bíróságon Čapatý. Később a szervezet hierarchiájában egyre feljebb jutott, végül Lališ testőreinek vezetője lett, ami lényegében a maffiafőnök jobbkezét jelentette.

Billík arról vallott, hogy a Sýkora-klán ’90-es évekbeli nagy leszámolásainak többségénél jelen volt, állítása szerint azonban a ravaszt egyszer sem húzta meg. “A célpontok megfigyelésében, majd később a sírjuk kiásásában vettem részt” – jelentette ki a bíróságon.

Egyébként az augusztusi tárgyaláson Daniel Vaniš – aki szintén a bűnszervezet tagja volt – arról vallott, hogy Čapatý volt az egyik legfélelmetesebb tagja a bandának. „Ha beülsz este Čapatý autójába, soha többé nem térsz vissza” – mondta Vaniš, utalva ezzel Bugár Tibor kivégzésére, akit állítólag Billík egy kötéllel fojtott meg az autójában.

Bulinak indult, kivégzés lett a vége

Čapatý először Miloš Piliar kegyetlen kivégzéséről tett vallomást. Az áldozat a Mikuláš Černák-féle bűnszervezethez állt közel, likvidálását a besztercebányai maffiafőnök egyik legközelebbi embere, Miloš Kaštan rendelte meg – a tanú elmondása szerint személyesen Róbert Lališnál. Billík szerint Kaštan attól tartott, hogy Piliar – aki részt vett egy cég felgyújtásában – „énekelni fog a rendőröknek”.

Piliar a gyújtogatás után menekülni kezdett az igazságszolgáltatás elől, amit a Sýkora-klán tagjai ki is használtak. Menedéknyújtást színlelve elcsalták a férfit a bűnszervezet szenci ágát képviselő Martin Bihári egyik hétvégi házába, ahol leitatták, elkábították, majd hidegvérrel kivégezték.

Čapatý a szerdai tárgyaláson nem emlékezett pontosan, hogy halt meg Piliar, azonban a bűnszervezet tagjainak korábbi vallomásáiból nagyrészt rekonstruálni tudjuk a leszámolást. Ezek szerint Piliar pálinkájába Rohypnolt csepegtettek, majd az egyik “cinege”, Ivan Cupper rongyot tömött a szájába, és addig öntötte belé a kloroformot, amíg eszméletét nem vesztette.

Miután Piliar már nem mutatott életjeleket, holttestét szőnyegbe csavarták és a tetthelytől nem messze elásták. Čapatý a bíróságon elismerte, egyike volt azoknak, akik a sírját kiásták.

Maffiaháború

1998. május 9-én hatalmas robbanás rázta meg a pozsonyi Aranyhomok (Zlaté piesky) strandot. A detonációt egy zsalukő alá rejtett tízkilós TNT okozta, amely hatalmas krátert hagyott maga után. A robbanásban Eduard Dinič vesztette életét, aki éppen akkor készült elhagyni kedvenc üdülőhelyét.

Eduard Dinič a ’90-es évek elején saját bűnszervezetet hozott létre, amely főleg Pozsony területén tevékenykedett. Čapatý a szerdai tárgyaláson úgy vallott, hogy a robbantásos merényletet Róbert Lališ eszelte ki, aki így akart leszámolni a konkurenciával.

A férfi szerint a robbanószerkezetet a lévai Jozef Roháč és maga Lališ helyezte el a betonelem alatt, miután rájöttek, hogy Dinič rendszeresen teniszezik a strandon. Čapatý feladata a célpont megfigyelése volt.

A tanú a végzetes napon is az üdülőhelyen tartózkodott, ahová a kutyáját is elvitte, elmondása szerint azért, hogy „átlagember” benyomását keltse. Úgy tudja, a bombát Jozef Roháč hozta működésbe, aki miután meglátta, hogy Dinič autójával áthalad a zsalukő mellett, az övtáskájába rejtett detonátorral aktiválta a robbanószerkezetet.

Roháč ezután kerékpárral távozott a helyszínről, de nem kellett sokat tekernie, mert Lališ egy közeli helyen felvette autójával – állította a tanú.

A leszámolásoknak nincs vége

Dinič halálával azonban a bűnszervezete nem szűnt meg létezni. A maffiafőnök posztjára többen is pályáztak, de, ahogy Čapatý állította, Lališ elszánt volt, és nem hagyta, hogy bárki más elfoglalja az alvilág fővárosi trónját.

Alojz Házy és Daler Hlavačka is megpróbálták átvenni a Dinič-klán vezetését.

A tanú szerint Lališ állt Házy likvidálása mögött. Az áldozatot Pozsony Ružinov városrészében hat lövéssel ölték meg, amelyek a fejét, nyakát és a teste más részeit érték. Holttestére egy árokban találtak rá.

Hlavačka meggyilkolásában Lališ maga is részt vehetett. Roháč-csal együtt jelentek meg az otthonánál, majd először Lališ nyitott tüzet. Az ő gépfegyvere azonban állítólag beragadt, ezután Roháč lőtt. Négy lövést adott le rá, majd a biztonság kedvéért még közelről fejbe is lőtte.

Robert Dinič – aki Eduard Dinič testvére volt – a bátyja halála után szintén megpróbálta átvenni a hatalmat a bűnszervezet felett. Čapatý elismerte, hogy részt vett Robert Dinič megfigyelésében. Elmondta, a leszámolásra azután került sor, hogy megtudták, a férfi rendszeresen jár a volt neje lakásához, hogy találkozzon gyermekeivel.

A tanú szállította a gyilkosokat a helyszínre. Jozef Roháč és Ivan Cupper egy fehér furgonban rejtőztek el, amelyet korábban az exfeleség lakásával szemben parkoltak le. Megvárták, amíg Robert Dinič megérkezik, hogy visszavigye gyermekeit az anyjukhoz. Ekkor Roháč és Cupper előugrottak a furgonból, és 37 lövést adtak le. Dinič és testőre a helyszínen életüket vesztették.

Billík szerint az volt a terv, hogy a leszámolás után a fehér furgont a levegőbe repítik. A járművet meg is pakolták benzines kannákkal. “A furgon nem robban fel, mert Ivan Cupper belehugyozott a benzines kaniszterekbe” – állította a tanú.

Még Kočnert is?

Lališ és Čapatý a tárgyalás során többször is egymásnak esett – szerencsére csak szóban. A vádlott, aki egyébként ártatlannak vallja magát, többször is hangsúlyozta, Čapatý össze-vissza beszél. Szerinte azért vallott ellene most és korábban is, mert erről egyezett meg a rendőrökkel – Lališ úgy véli, egykori jobbkeze soha nem kaphatott volna ilyen alacsony büntetést, ha nem kötött volna a háttérben bármiféle egyezséget a hatóságokkal.

camera

5

Még Kočnert is megölették volna? Egymásnak estek a '90-es évek rettegett nagykutyái

Fotó: TASR 

Čapatý közben azért üvöltözött a vádlottal, mert szerinte Lališ egy színjátékot művel, ahol jó színészként eljátsza, hogy semmiről nem hallott és semmit nem látott. “Te voltál a főnököm. Nem emlékszel?” – vágta oda a vádlottnak.

Čapatý haragjában azt is elárulta, hogy a bűnbanda utolsó éveiben Lališ megölette volna Zoroslav Kollár ismert csődügyvédet és a Kuciak-gyilkosság vádlottját, Marián Kočnert is. A tanú szerint előbbit “üzleti érdekből”, míg az utóbbit csak azért mert kezdett “idegesítővé vállni”. Čapatý szerint főnöke egy pizzériában többször is találkozott Peter Košč-csal, akiről a szerdai tárgyaláson tévesen állította, hogy a titkosszolgálat vezetője lett volna – habár a több korrupciós ügyben is érintett Peter Košč befolyása minden bizonnyal az SIS-re is kiterjedt.

A vádlott és a tanú összezördülései néha olyan méreteket öltöttek, hogy már a bírónak kellett közbelépnie. “Már jó leszek” – kért elnézést a bírótól a gyilkosságok sorával vádolt Róbert Lališ.

Lališ büntetőperét azután kezdték újratárgyalni, hogy a Legfelsőbb Bíróság márciusban eltörölte a férfi életfogytig tartó börtönbüntetéséről szóló ítéletet. Ennek oka az ártatlanság vélelmének megsértése volt. 

A tárgyalás csütörtökön folytatódik.

Az előző tárgyalási napok:

A cikk szerzője

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program