5
Fotók: Nászaly Gábor
Megosztás
Molnár Kriszta, a TANDEM, n.o. nonprofit szervezet egyik meghatározó alakja, betekintést nyújt a TANDEM 15 éves útjába. Az interjúban Kriszta elmeséli, hogyan indultak egy baráti társaságként, akik nagy álmaik megvalósítására törekedtek, és miként építettek fel egy fenntartható, sikeres civil szervezetet. Szó esik a fejlődés kihívásairól, a szervezeti célokról, a trénerképző fontosságáról, valamint arról, hogyan lehet a csoportdinamikák ismeretét a hétköznapi életben is hasznosítani.
Kriszta szociológus, pszichodramatista és coach, emellett számos helyen tanult különféle, tréneri identitásához kapcsolódó területeket, mint a facilitálás, playback színház, karriertanácsadás és szervezetfejlesztés.
Hogyan emlékszel vissza a 15 évre?
Elsőre nagyon hosszúnak tűnik 15 év, ami kissé ijesztő is, de visszatekintve úgy emlékszem rá, mint egy kihívásokkal teli, mégis óriási eredményeket hozó, inspiratív útra. Elsőként az a teljesség jut eszembe, amit akkor szoktunk hangsúlyozni, amikor arra szeretnénk összpontosítani, hogy az idő nem múlik, hanem telik. Ez a tizenöt év nemcsak eltelt, hanem valóban megtelt tartalommal. Rengeteget dolgoztunk, sokat fejlődtünk és kísérleteztünk, időnként túlvállaltuk magunkat, hogy átugorhassunk egy-egy szervezeti fejlődési szintet. Szerencsére megélt konfliktusaink is voltak, amelyeket nem söpörtünk a szőnyeg alá, hanem hagytuk kibontakozni – így fejlődni tudtunk, nem csak haladni.
Honnan indultatok és hová tartotok?
Tulajdonképpen egy olyan baráti társaságként indultunk, aki el merte hinni, hogy érdemes menni az álmaiért. Megtapasztaltunk valami nagyon erős személyiségformáló, megtartó erőt azoknak a nemformális képzéseknek a világában, abban a fajta csoportmunkában, amelyet azóta is végzünk és elhatároztuk, hogy szeretnénk hozzájárulni, hogy a közösségünk minél több tagja részesülhessen ebben. Elsőként abban gondolkodtunk, hogy a személyiségfejlesztést, a pályaorientáció témáját és úgy általában a nemformális képzéseket be szeretnénk vinni az iskola falai közé. Nagyon fontosnak tartom, hogy a stratégiai gondolkodás, az a fajta célorientáltság és holisztikus látásmód, amely máig is a munkánk alapját képezi, már a kezdetektől jelen volt, tehát nagyon tudatosan és jól szervezett munkaformában kezdtünk hozzá a szervezet megépítéséhez, még akkor is, ha időnként naphosszat ültünk kávézókban vagy valamelyikünk néhai gyerekszobájában, albérletében, amíg nem volt saját irodánk. Hogy hol tartunk most? Egészen megborzongató, hogy amikor arra gondolok, mi mindent álmodtunk meg magunknak a kezdetekkor, akkor sorra ki tudom pipálni az annakidején világrengetőnek tűnt céljainkat: Egy intézményesült, fenntartható civil szervezetet működtetünk saját alkalmazottakkal és egy képzői körrel, jól működő külföldi partnerségekben dolgozunk, volt idő, amikor az általunk képviselt módszereket a pedagógusképzésben is oktattuk, az egyik alapítónk mára az oktatásügyi minisztériumban dolgozik. A szlovákiai magyar civil szektorban számon tartanak minket, a célcsoportunkba tartozó iskolák közül vannak visszatérő ügyfeleink, partnereink.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
Szeretnénk elérni azt, hogy egy letisztultabb szolgáltatási palettánk legyen és kiszámíthatóbb éves működésünk. Jelenleg nagyon sokféle témában kínálunk képzést iskoláknak és civil szervezeteknek a csapatépítéstől az online zaklatás megelőzéséig, emellett visszük kitartóan azt a témát, amelyben elsőként kínáltunk képzéseket, ez pedig a pályaorientáció. Foglalkozunk kutatással az Életmesék projektünk keretében, ahol 70 év feletti idősekkel készített élettörténeti interjúk alapján adunk ki minden évben saját köteteket. Az egyik legfontosabb projektünk a minden évben november végén megvalósuló Az élet játék élménykonferenciánk, amelynek küldetése, hogy egy megtartó és inspiráló szakmai közeget kínáljon a pedagógusoknak, szülőknek és segítő szakembereknek, akik számára kétévente egy mélyebb szakmaiságú programot, a Felszállópálya című trénerképzésünket is megvalósítjuk. Egy elég intenzív szervezetfejlesztő munkában is vagyunk, amelynek keretében a forrásteremtéssel és a társadalmi hatásméréssel foglalkozunk – mindez a munka nagyon sok és nagyon sokféle figyelmet igényel a stábunktól, mindamellett, hogy az éves-kétéves időtartamban zajló projektjeinket is koordináljuk. A következő szervezeti életfázis a letisztulás és egyszerűsítés irányába visz, azt hiszem, amellett, hogy nagy álmunk egy saját képzőközpont kialakítása, ahol teret adhatunk majd saját projektjeinknek és másokénak is.
Mit jelent a trénerképző?
A trénerképző egy szakmai továbbképzés segítő szakembereknek, tanároknak és közösségvezetőknek. Ennek keretében elsajátíthatják, hogyan érdemes egy csoport életét és közös tanulási folyamatát szervezni, alakítani és irányítani, figyelembe véve nemcsak a tananyag átadását, hanem a csoport tagjainak igényeit és fejlődését is. Képzésünk egyik legnagyobb erőssége a teljes mértékben gyakorlatorientált megközelítés: a résztvevők saját maguk próbálhatják ki vezetői szerepüket, és a trénerek segítségével, saját tapasztalataik és a csoport reakcióinak elemzésével, valamint különböző helyzetek újrajátszásával tesztelhetik magukat élesben. A képzést két alapítónk, Rabec István és Urbán Péter vezetik, akik nemcsak hatalmas módszertani ismeretekkel és rengeteg tréneri tapasztalattal, hanem támogató figyelemmel és jelenléttel várják a résztvevőket.
Szerinted miért fontos?
Életünk nagy részét csoportokban és közösségekben töltjük, és az, hogy egy csoport milyen minőségben működik, milyen eredményeket ér el, hová képes eljuttatni tagjait, vagy milyen hatékonysággal tudja érvényesíteni érdekeit, nagymértékben függ a csoporton belüli dinamikáktól. Fontos tényező, hogy van-e tudatos vezetés, illetve milyen az adott csoport kommunikációs és együttműködési kultúrája. A tanulás, a munka, a közösségi és akár a családi élet terén is hasznunkra válik, ha megértjük a csoportfolyamatokat, és megtanulunk olyan módon kommunikálni, amely a fejlődést szolgálja. Ezen tapasztalat alapján állíthatom, hogy a szlovákiai magyar közösség jövőjét is befolyásolja, milyen vezetők nőnek fel ebben a közösségben, és képesek vagyunk-e az önsajnálat és a folyamatos felelősséghárítás kultúrájából a növekedési szemlélet felé váltani. Felelősséget kell vállalnunk önmagunkért és a környezetünkért. Ez a TANDEM missziójának egyik alapelve: egy olyan társadalomért dolgozunk, ahol az egyének felelősséget vállalnak önmagukért és a környezetükért. A trénerképzésünk ennek a munkának egy fontos eszköze.
Hogyan lehet ezt a hétköznapokban felhasználni?
Akik eljönnek erre a képzésre, azok egy kicsit más szemmel fognak tekinteni onnantól a saját csoportjaikra és közösségeikre, akár a családtól kezdve a munkahelyi közösségekig, lesz egy kifinomultabb érzékelésük a látható és láthatatlan csoportfolyamatok iránt. Emellett pedig lesz alkalmuk gyakorolni az asszertív kommunikációt és ez által szert tesznek egy pozitívabb és proaktívabb szemléletre a saját életük vonatkozásában.