"Valakinek el kellett árulnia a Gyurit" – Turek tanút befolyásolhatott, már a felesége és az ügyvédje is gyanúsított

A magyar alvilágban “Csontkezű” gúnynévvel illetett Döcher Györgyöt és segédjét, a “Bolgár Misiként” ismert Dimitrov Marinov Dimovot 1999. február 2-án gyilkolták meg az újpalotai Palotás presszóban – amit a visszaemlékezők kivétel nélkül Kicsi presszóként emlegetnek.

Az ügy szorosan összefügg a dunaszerdahelyi maffia tevékenységével, és nemcsak azért, mert a feltételezett elkövetők a rettegett csallóközi bűnszervezet tagjai voltak. A hatóságok szerint a budapesti, Turek néven ismert Uszikov Alex (hivatalos névváltoztatása előtt: Haris Sándor) és Sátor Lajos csereüzletet kötöttek:

• először Sátor segített Budapesten, a XV. kerületben Tureknek likvidálni utóbbi legjobb barátját, Döcher Györgyöt,
• majd a merényletért cserébe néhány héttel később Turek részt vett a dunaszerdahelyi Pápay-klán lemészárlásában, hogy Sátor Lajos a két évig húzódó helyi maffiaháború végeztével visszatérhessen a Csallóközbe.

A Döcher György és “Bolgár Misi” halálát követelő budapesti leszámolás megrendelésével Tureket, vagyis Uszikov Alexet, elkövetésével pedig a rimaszombati származású Bodoky Károlyt vádolják, akinek sofőrje a vád szerint a 2005-ben autóbalesetben elhunyt Szamaránszky Árpád “Paprika” volt.

A pontosan három éve előzetes letartóztatásukat töltő vádlottak ezúttal sem voltak jelen a tárgyalóteremben, videós távmeghallgatás útján kapcsolták őket. Uszikovot a sátoraljaújhelyi, Bodokyt pedig a budapesti Kozma utcai börtönből.

Még mielőtt a keddi (október 1.) bírósági tárgyalás érdemben elkezdődött volna, dr. Takács Andrea főügyészségi ügyész jelezte, fontos bejelentenivalója van. Az ügyésznő a tárgyalás reggelén kézhez kapott egy hivatalos tájékoztatást, miszerint az elsőrendű vádlott, valamint felesége és ügyvédje ellen büntetőeljárás indult.

"Arról tájékoztatott a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda, hogy szeptember 30-án Uszikov Alexet, Uszikova Krisztinát, és az itt jelenlévő dr. Soltész Attila Andrást gyanúsítottként hallgatták ki hamis tanúzásra felhívás bűntettének kísérlete miatt"

– tájékoztatta a per résztvevőit dr. Takács Andrea, jelezve, hogy indítványozni fogja a nyomozati irat beszerzését, mivel meggyőződése, hogy az ügy összefüggésben lehet a jelenleg zajló büntetőperrel.

Nagyot bukhatnak

Az elhangzó információkra reagálva dr. Berczeli Sándor bíró jelezte, hogy a későbbiekben várhatóan döntenie kell majd arról, hogy kizárja-e dr. Soltész Attila András védőügyvédet a folyamatban lévő bírósági eljárásból. A büntetőeljárásról szóló törvény egyértelműen fogalmaz: nem lehet védő, aki az ügyben vagy az üggyel összefüggő más ügyben terheltként vesz vagy vett részt.

Az ügyvéd kizárására viszont csak akkor kerülhet sor, ha bebizonyosodik, hogy a feltételezett tanúbefolyásolás a Döcher-üggyel kapcsolatos. Ebben a pillanatban viszont sem a ügyészség, sem a bíróság nem rendelkezik hivatalos, pontos információkkal, Uszikov jelenlévő ügyvédei pedig nem kommentálták az ügyet.

Soltész Attila András így a tárgyalóteremben maradhatott, és az egészhez csak annyit fűzött hozzá, hogy a hivatalos szervek “bizalmasnak minősítették az egész nyomozást”.

A három gyanúsított ellen zajló rendőrségi vizsgálatot a Nemzeti Nyomozó Iroda Szervezett Bűnözés Elleni Főosztálya végzi. Hamis tanúzásra felhívás bűncselekményéért három évig terjedő szabadságvesztés szabható ki.

Amennyiben a befolyásolási kísérlet valóban megtörtént, és összefüggésben van a Döcher-gyilkosság kapcsán zajló büntetőperrel, a bűnügy tényét a bíróságon bizonyítékként lehet felhasználni a vádlott Uszikov ellen. Ha beigazolódna, hogy a gyanúsítottak elkövették a bűncselekményt, Uszikov védőjét az ügyvédi hivatástól is eltilthatják.

Az újonnan indított büntetőeljárással kapcsolatban érdeklődtünk az Országos Rendőr-főkapitányság sajtószolgálatánál is, de kérdéseinkre cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz.

Sátor, a “nagyon kemény ember”

A technikai kényszerszünetekkel is tarkított tárgyalási napon csupán három tanú kihallgatására nyílt mód. Mindannyian Döcher György egykori ismerősei voltak. Közülük ketten nem tudtak említésre méltó információval szolgálni a gyilkosság indítékával vagy az elkövetők kilétével kapcsolatban.

Igaz, egyikük a merénylet idején ott volt a Kicsi presszóban. A férfi Döcher “segítője” volt, ő volt az, aki reggelenként elment Döcherért a börtönbe, délután pedig visszavitte oda – hiszen a későbbi áldozatnak a börtönigazgatóság lehetővé tette, hogy szabadságvesztése idején külső helyszínen dolgozzon.

"Nem árulok el titkot, ha azt mondom, igazából nem dolgozott. Inkább biliárdozott"

– mondta a tanú. Döcher Györgyről emellett az is kiderült, hogy aktuális partnerei nem szívesen játszottak vele, mert bár szeretett, de nem nagyon tudott biliárdozni, és nagyon mérges volt, ha veszített.

A tanú egyébként a presszóban csupán néhány perccel azelőtt állt fel Döcherék asztalától, hogy a merénylő kivégezte az ott ülő két férfit, miközben életben hagyta Döcher feleségét, akinek az orra előtt záporoztak a géppisztolyból leadott lövések. A férfi a presszó másik végében épp egy játékgépet nyomogatott, amikor meghallotta a puffogást, vagyis a lövéseket. A csuklyás merénylő hosszú kabátját, és arcát takaró sálát fel tudta idézni, de más részletre nem emlékezett. A lövések hallatán – ahogy a többi vendég is – kiszaladt a vendéglátóhelyről.

A férfinak úgy rémlett, hogy a kettős gyilkosságot megelőző időszakban Sátor Lajost is látta a szóban forgó presszóban. A későbbi dunaszerdahelyi maffiavezért amúgy nem ismerte, de annyi rémlett neki, hogy Döcher azt mondta Sátorról, hogy “egy nagyon kemény ember”.

A soron következő tanú Döcher egykori börtöntársa volt, 1996-ban egyszerre szabadultak, majd évekig együtt jártak edzeni.

"Valakinek el kellett árulnia a Gyurit"

– vallotta 1999-es rendőrségi kihallgatásán az áldozat barátja, és ezt az álláspontját a mostani tárgyaláson is fenntartotta.

Ezen a ponton az elsőrendű vádlott heves egyetértésének adott hangot. Turek hangsúlyozta: szerinte valakinek le kellett adnia a jelzést, hogy Döcher ott ül az asztalnál. Ellenkező esetben a gyilkos azt kockáztatta, hogy “vakon” megy be a presszóba, hátha ott találja a célszemélyt. Ez utóbbit a vádlott nem tartotta valószínűnek.

Ugyanakkor Uszikov felhívta a figyelmet arra a furcsaságra is, hogy a merénylő a hosszabb utat kínáló bejáratot használta, nem pedig azt az oldalsó ajtót, amin belépve nem kellett volna végigsétálnia az egész vendéglátóhelyen, míg eljut Döcher hátsó sarokban lévő törzsasztaláig.

“A Sanyi megölette a Gyurit”

A tárgyalási nap utolsó kihallgatása sikerült a legtartalmasabbra. A tanú, István a 90-es években autótelepet üzemeltetett, ahol megismerte az oda egy alkalommal betérő elválaszthatatlan párost, Tureket és Döchert. Tisztában volt azzal, hogy az alvilág ismert figuráiról van szó, de ez nem zavarta őt. Egyrészt az akkori zavaros időszakban az ilyen körök gyakran foglalkoztak autókkal, másrészt Döcherék segítettek neki visszaszerezni pár kocsit, amit tőle mint kereskedőtől tulajdonítottak el különböző autótolvajok.

A tanú így jellemezte Döcher Györgyöt és Uszikov Alexet – amikor utóbbit még Haris Sándornak hívták:

"Két különböző ember... Sanyi pénzcentrikus és erőszakosabb volt, idegből vagy bosszúból cselekedett inkább. Gyuri meg kultúráltabb, szélesebb látókörű ember volt, jobban vágott az esze. (...) Ha tárgyaltak egy emberrel, azt a Turek mindig meg akarta verni, a Gyuri meg meg akarta védeni. (...) Úgy jellemezném őket, mint a jó meg a rossz. A jó az a Gyuri volt, a Sanyi meg a rossz"

István később Döcherhez került közelebb, baráti viszonyt ápoltak, családilag is tartották egymással a kapcsolatot. Mivel akkoriban Istváné volt a Colosseum diszkó, ott is igénybe vette a páros szolgálatait: az általuk ajánlott embereket foglalkoztatta kidobóként. A tanú azt állította, Döchernek és Tureknek személyesen soha nem adott védelmi pénzt a szolgáltatásért, csak az embereiket fizette ki. Ezen a ponton viszont parázs vita alakult ki az elsőrendű vádlott és a tanú között. Az adok-kapok így hangott:

Turek: Nem tudom, miért próbálod most tagadni, de te fizettél nekünk minden hónapban. Én a Gyurival elszámoltam erről.

István: Ez nem igaz. Az embereket fizettem, de nektek nem adtam pénzt.

Turek: Akkor miért csináltuk? De továbbmegyek, ’97-ben vettem egy telket fent a hegyen. Négymillió forintért vettem meg, és tőled kaptam a pénzt.

István: Igen, azóta se kaptam vissza.

Turek: Nem, mert nem ajándékba adtad.

István: Nem ajándékba adtam, kölcsönadtam.

Turek: Fizetségként adtad. Egészen a Gyuri haláláig fizettél nekünk minden hónapban. Nem mondanám, hogy védelmi pénzt… A szolgálatainkért adtad, hogy ne legyen probléma.

A tanú arról is beszámolt, hogy a gyilkosság után Turek vitte el az özvegynek Döcher hamvait. Ráadásul az urnával megállt a tanú autótelepén is – amit István nem tudott mire vélni. Az elhangzottakra reagálva Uszikov azt mondta, azért vitte oda hozzá az urnát, hogy István leróhassa kegyeletét egykori barátja hamvai előtt.

István vallomásából az is kiderült, hogy Döcher özvegyétől később ezt a mondatot hallotta:

"A Sanyi ölette meg a Gyurit."

…bár az is igaz, hogy ilyen értesüléssel soha senki más nem állt elő, akkor közöltek vele ilyet először és utoljára. “Nekem ugyanúgy tragédia volt, hogy meghalt a Gyuri, mint bárki másnak” – védekezett Uszikov, de azt nem tudta megindokolni, miért vádolta őt az özvegy.

A másodrendű vádlott az egész tárgyalási napon nem nyilvánult meg, senkihez nem volt kérdése, sem hozzáfűznivalója.

A büntetőper október 3-án további tanúkihallgatásokkal folytatódik.