A windsori víg nők Gál Tamással a főszerepben a Komáromi Jókai Színházban

Sir John Falstaff az angol irodalom – s talán az sem túlzás, hogy az egyetemes drámairodalom – egyik leghíresebb komikus szerepe. Shakespeare-nél két darabban találkozunk vele: a potrohos, korhely lovag előbb mellékszereplő a IV. Henrik cmű királydrámában, majd főszereplővé lép elő A windsori víg nőkben. A népszerű színházi legenda szerint az utóbbi darab egyenesen Erzsébet királynő megrendelésére született, aki szerette volna látni a lovagot szerelmesen.

A IV. Henrikben Falstaffot az ifjú trónörökös, Riki (a későbbi V. Henrik) víg kompániájának a tagjaként ismerjük meg: valamiféle furcsa, támogató, sosem ítélkező apapótlék a kicsapongó életű herceg mellett. Már rég eladta a lekét az ördögnek, gátlástalan és opportunista, aki cinikusan, pontos érzékkel kommentálja a politikai machinációkat. Aztán a trónörökös felnő a feladatához, atyja segítségére siet az ellene lázadókkal szemben, elfoglalja az őt megillető helyet, Falstaffra pedig egyre kevésbé van szükség az új rendben.

Nők és férfiak, házasság, féltékenység, pénz, meg persze hazugságok és cselszövések, álruhák és szerepcserék minden mennyiségben: alaprecept egy  shakespeare-i komédiához. Falstaff üres erszénnyel érkezik meg Windsorba, ahol gyorsan elterveli Fordné és Page-né elcsábítását, hogy általuk megcsapolhassa a módos férjek vagyonát. Gyakorlatilag azonos levelet ír a két asszonynak, de a csábítási terv dugába dől: valahogy mindig mindenki ott sertepertél a légyottok helyszínén, s a remélt hódításból végül nagy leckéztetés lesz. Röviden ennyi A windsori víg nők cselekménye.

Szikora János rendező és Selmeczi Bea dramaturg izgalmas kísérletre vállalkozott az előadásban: a IV. Henrik keretében, mintegy színház a színházban elevenednek meg A windsori víg nők mulatságos epizódjai. A két forrásból gyúrják össze Falstaff alakját, aki így nemcsak komikus figuraként jelenik meg, hanem esendővé és emberivé válik.

„Miért tudjuk Falstaffot megszeretni minden gazembersége, átlátszó kétszínűségé, gyarló emberi tulajdonsága ellenére? Azért, mert nem veszett ki belőle az álmodás, a költészet képessége. Vagyis képes a hétköznapok silány valóságát költészetté nemesíteni. Az a valóság, amelyben Falstaff megszületett, rossz. Falstaff ebből a nyomasztó létből próbálja magát az álmai, a költészete révén szebbé hazudni. És a valóság szebbé hazudásának a képessége tulajdonképpen maga a színház. Ilyen értelemben Falstaff története egy kicsit a színház parafrázisává is válik” – mondja Szikora János, az előadás rendezője.

A windsori víg nők a Komáromi Jókai Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház koprodukciójában született meg. Falstaffot Gál Tamás alakítja, a komáromi társulatból szerepel az előadásban Mokos Attila, Kiss Szilvia, Balla Barnabás, Szabó Viktor, Bernáth Tamás, Béhr Márton, Nagy László és Németh Levente. A székesfehérvári társulatból Egyed Attila, Závodszky Noémi, Decsi Edit, Juhász Illés, Fehér Diána Aida, Andrássy Máté, Kelemen István, Kozáry Ferenc és Atlasz Barnabás erősíti az előadást.