Megosztás
Nagyon fontos, hogy lett új egészségügyi miniszterünk, az még fontosabb, hogy tudományos alapozással (tehát pl. nem antivaxerekkel) szeretne dolgozni. Majd meglátjuk, mit enged meg neki a pénzügy és a kormányfő.
De sok más mellett az egyik legfontosabb hír az oktatási miniszter minapi megszólalása volt. Amit kiállásnak is nevezhetnénk. Még pedig azon két ok miatt jelentős, mert: 1. rajta kívül senki sem szokott ebből a kormányból szót emelni az extrémisták ellen – hiszen részei… 2. Mert az egészségügynek napról napra lehet új minisztere, sőt bármely vonatkozó törvény estéről reggelre megváltoztatható, de az iskola szinte kimozdíthatatlan gépezet, amelyben évtizedekbe kerül eredményt elérni, tehát hosszú távú, stratégiai munkát igényel. Ha ott valami kisiklik, az évtizedekig javíthatatlan, arra nem pár egyén, hanem nemzedékek mehetnek rá.
Közismert szlovák ma éppen „republikás” fasisztáink márpedig épp ezért vetették ki hálójukat a fiatalokra, ezért vettek tűz alá egy iskolát. Hiszen, ha az iskolák elkezdenek beszarni, akkor azok jelenlegi státusza bedől. És akkor ők – a fasiszták, de akár mások is – az iskolákban hatalomátvételbe foghatnak.
Ma az iskolák apolitikusak – nagyon helyesen. Igaz, hogy olykor egy ideologikus többség az iskolatanácsban meg tud szabadulni egy-egy igazgatótól, ami de jure és de facto is könnyebb, mint az igazgatónak kirúgni egy-egy extrémista tanárt… Mégis az ország (szinte) minden állami iskolája igyekszik kerülni a politikai ideológiák beáramlását – teszik ezt a törvénnyel és a demokráciával összhangban.
Országunk már megélte, hogy egyes korszakokban a szélsőjobb, másokban a szélsőbal kisajátította az oktatást – amely nagyon hosszan és nehezen tért magához. A társadalomra pedig az iskolák leuralása olyannyira rányomta bélyegét, hogy máig nem tért magához igazán. Nincs annál nagyobb veszély, minthogy egy – bármely – politikai ideológia hatalmaskodhasson az oktatásban, s kisajátítsa, ellopja a gyerekeket. Talán csak az, hogyha egy kifejezetten erőszakos, militáns és kirekesztő ideológia teszi.
Ezért aztán nagyon fontos, hogy az iskolák ne féljenek. Hogy ne lehessen rájuk olyan politikai nyomást gyakorolni, amelynek következtében nemcsak a politikától lesznek mentesek, hanem társadalmi-etikai kérdésekben sem mernek majd a tanítók vagy az intézmények állást foglalni, mint az most megtörtént a trencséni giminek a megemlékezéstől való visszatáncolásával. Egy terrorcselekmény áldozatairól való megemlékezés igenis fontos etikai (tantárgy!) polgári- társadalmi (dettó!) téma, alkalmat ad a nevelésben konkrét elemzésekre, tanulságok levonására, sőt akár vitára is, ami gyermeknek és pedagógusnak egyaránt motiválóbb az elméleti általánosságokon való kérődzésnél.
Nagyon helyes, hogy a gyerekek és az áldozatok érdekében a kezdeményezést átvette a város önkormányzata, és hogy a miniszter még idejében elküldte a szélsőségesen tapló szélsőséges politikusokat a… Továbbtanulni. Bár ők nem annyira hülyék történelemből, mint amilyennek mutatkoznak, csak éppen gátlástalanul hazudnak a történelemről.
Ha bármelyik iskola félni kezd az ilyenektől, mert olyan erősnek látszanak, amilyen erőszakosnak látszanak, az az iskolarendszer politikai semlegességét fogja veszélybe sodorni. S jaj akkor a gyerekeknek! És aztán mindenkinek.