6
Fotók: Cséfalvay Á. András
Megosztás
Szikra a gyújtózsinór végén címmel tartott motivációs előadást Góg Anikó, egykori triatlonista, olimpikon, személyi edző, valamint a Krézi-karakter megformálója. Saját tapasztalataira és szakértelmére alapozva hozta létre a BISA-programot, azaz Back In Shape Again, amelynek lényege, hogy az edző által feltöltött gyakorlatsort teljesíteni kell, majd ezt videóra venni és beküldeni. A lehető legszarkasztikusabban tükröt tart előttünk, ahol az összes kifogásunk visszaköszön. Kifigurázza mindazt, amit az emberek felhoznak, ha edzésről van szó.
„A jelenlegi életvitel teljesen távol áll attól, amire eredetileg ki lett találva a testünk. Egy ördögi körben vagyunk és szerintem tudatosság nélkül nem lehet kitörni belőle. Már az is nagyon jónak számít, ha az előadásokkal annyit el tudok érni, hogy az emberekben felébred a tisztelet a saját testükkel szemben” – nyilatkozta a Paraméternek.
Szülei mellett Egerszegi Krisztina is nagy hatással volt rá, és az ő sikerei inspirálták arra, hogy az úszást válassza, amit később a triatlonra váltott. „Kaptam magam mellé két nagyon klassz sportos szülőt, akik kijártak futni és engem is magukkal vittek, annak ellenére, hogy bizonyára lábatlankodhattam körülöttük. Ott hagyhattak volna a nagymamánál, de ők nem ezt választották. Innentől kezdve nekem egy társasági esemény lett az, hogy mehetek a szüleimmel futni.”
A közönség tagjai olyan témákról hallhattak érdekes gondolatokat, mint a pozitív gondolkodás, a személyes felelősségvállalás, illetve az egészségünk védelme. Lényegre törően jellemezte az egészséges életmódot, valamint felhívta a figyelmet az elhízás veszélyeire is.
Anikó hisz abban, hogy a fizikai mozgásra lettünk kitalálva, habár mondhatjuk, hogy az életünk körülményei fosztanak meg minket ettől.
"Mindenkinek van választása: lehet lift, de lehet lépcső is.”
Elmondta, nem feltétlenül az edzés a fontos, hanem az, hogy fizikailag legyünk aktívak. Ha megadjuk a testünknek azt, amire szüksége van, akkor azzal utána már nincs dolgunk. Vannak, akik fizikailag aktív munkát végeznek, akkor nekik nyilván nem kell utána az edzőterembe menniük.
„Sokszor mondják azt az emberek, hogy majd elkezdenek edzeni, ha lesz energiájuk. Edzőként rengeteg kifogást hallgatok végig, mondhatni, hogy a hétfő a gyónások napja.”
„Bárkinél el lehet érni azt, hogy egy életre meggyűlölje a sportot, de hiszek abban, hogy ugyanígy meg is lehet szerettetni. Ha valaki negatív élményeket tapasztalt a sporttal, akkor is azt tanácsolnám, hogy adjuk meg az esélyt, hiszen annyi lehetőségből tudunk választani.”
Rámutatott arra, hogy a kis lépések is számítanak, hiszen a nagy változásokhoz először apró tettekre van szükségünk. Valaki a napi tábla csokoládé helyett már csak felet eszik meg, később talán már elég lesz ennél is kevesebb. Sokkal nagyobb stresszt okozunk azzal, hogyha hirtelen mindent kihagynánk, mintha szép fokozatos lépésekben gondolkodnánk.
„Fontos számomra, hogy adhassak. Már az is nagyon jónak számít, ha az előadásokkal annyit el tudok érni, hogy az emberekben felébred a tisztelet a saját testükkel szemben. Nagyon hálás vagyok azért, hogy azt csinálom, amit szeretek. Nyolcévesen már tudtam, hogy én bizony tesitanár leszek, habár ez picit változott, de végül is edző lettem. Számomra a sport egy eszköz, egy oldószer a stresszre, a fájdalomra, az örömre, mindenre. A sport annyi mindent jelenthet” – árulta el az egykori olimpikon.
