1
Fotó: TASR
Megosztás
Amikor a belügyminiszter azt állította, hogy a titkosszolgálat a Fico elleni merényletről készült jelentését maga Fico rendelte meg, akkor vagy 1. elszólta magát, vagy pedig 2. nem tudja, mit beszél.
Az első eset azt jelentené, hogy minden különbözőségre irányuló kísérlet – annak látszata – ellenére a Hlas továbbra is gyakorlatilag a Smer szatelitje, és csak a piszkos munka elvégzésére tartja a miniszterelnök a nulla autonómiával rendelkező pártot.
Második esetben a miniszter amatőr.
Egyébként a két eset nem zárja ki egymást.
Mindenféleképpen bajban vagyunk, mert nem lehetne ekkora káosz. A kijelentések és cáfolatok, szerencsétlen magyarázkodások gordiuszi csomójának nem lett volna szabad létrejönnie. Valaki hazudik, valakik hazudnak, esetleg fordítva, ami ugyanaz.
Minden jel arra mutat, hogy – sejthető volt – a SIS politikai megrendelésre dolgozik. Megint. A SIS általában politikai megrendelésre dolgozik, sajnos. Kevés olyan időszaka lehetett a titkosszolgáknak, amikor ez nem így volt. Márpedig gyakorlatilag felmérhetetlen, hogy bel- és jelen helyzetben külpolitikai szempontból mekkora károkkal járhat egy teljesen elszabaduló, mindenféle reális ellenőrzést nélkülöző titkosszolgálat. Elképzelni azonban el lehet róla mindent – már csak az eddigi tapasztalatok alapján is. És ezek a tapasztalatok nem csak egy-egy kázus esetenkénti hibajegyzékét jelentik, ezek a tapasztalatok már történelmiek.
A SIS a jelenlegi formájában és főleg a jelenlegi törvényi hátterével, befolyásolhatóságával, ellenőrizhetetlenségével gyakorlatilag megérett a pusztulásra. Legalábbis egy demokratikus államban ebben a formájában nem létezhetne tovább.
Amíg viszont Fico ül a miniszterelnöki székben, biztosan nem változtat ezen. Meg más sem.
Kéne már egy Watergate-jellegű botrány ahhoz, hogy az emberekben tudatosuljon: a hatalommal való visszaélés, ráadásul az olyan politikai visszaélés, amelybe ex vagy pedig aktív titkosszolgák keverednek a konkurencia eltaposásának céljából, az bizony nagyon árt mindenkinek. De lehet, hogy mégsem. Ha emlékszünk Mečiar amnesztiáinak „lezárására”, a közvéleményre, nyugodtan lehetünk akár szkeptikusak is.
Ez nem Amerika, itt a polgári felháborodás és a számonkérés nem divat, a feltáró sajtó ellenség, a hazugság normális. Mert hagyjuk.
