Bőgőkürttől volt hangos az egyházkarcsai alapiskola udvara

A Dunaszerdahelyi Járási Vadászkamara és a Dunaszerdahelyi Járási Vadászszövetség égisze alatt működő Fiatal Természet- és Vadászbarátok Klubja látogatta meg a diákokat. Szabó Gabriella, a klub elnöke és vadásztársa, Culka Dominik interaktív előadásokkal kalauzolták el a gyerkőcöket a vadászat világába.

Kezdésképp a tanulók Wass Albert Mese az erdőről című történetét hallgathatták meg, majd az erdőben való megfelelő viselkedésről tanultak. Ezután magával a vadászattal ismerkedhettek meg. „Elmagyaráztuk a gyerekeknek, hogy a vadászat nem csak a vadászatról, az állatok megöléséről szól.

Hangsúlyoztuk, hogy a vadász legfontosabb kelléke nem a fegyver, hanem a távcső, hiszen az év minden szakaszában figyeljük a természetet és az állatokat egyaránt.

A vadász a természetért, az állatokért dolgozik. Elmondtuk például, hogy mi vagyunk azok, akik figyelemmel követjük az állatok erdőben való viselkedését, s mi látjuk el azokat a túlélésükhöz szükséges feladatokat, melyeket egyes időszakokban nem tudnak egyedül megoldani. Hozzátettük, hogy az állat lelövése csak a legvégső stádium. A tapasztalataink azt mutatják, hogy ezzel kapcsolatban még mindig sokan tévhitben élnek és a vadászokat mindössze zöldruhás, fegyveres embereknek vélik. Éppen ezért a klubunk egyik célja, hogy ezt a gondolatot helyre tegyük már a legkisebbek fejében is” – fejtette ki Szabó Gabriella.

A vadászoknak fontos a megjelenésük, a vadászetikett pontosan előírja, mikor, mit illik viselniük. Éppen ezért Gabrielláék bemutatták a megfelelő öltözékeket, sőt, akinek kedve támadt, fel is próbálhatta azokat.

Később előkerült a bőgőkürt. Ez az a hívóeszköz, melynek nem szabad hiányoznia egyetlen szarvasvadász-felszereléséből sem. A kürtöt Culka Dominik szólaltatta meg, aki a vadászok által használt több jelzést, valamint különféle állathangokat is bemutatott. Végül a diákok lehetőséget kaptak az eszköz kipróbálására.

A kürtölés után a trófeákkal való ismerkedés következett.

„Megemlítettük a gyerekeknek, hogy bár a trófea köznyelven zsákmányt jelent, egy vadász számára ezek ennél sokkal többet jelentenek. Elmeséltem nekik, hogy én magam például minden egyes trófeámról tudom, hogy mikor, milyen eszközökkel és hol ejtettem el az adott vadat, s ha rájuk pillantok, akkor nem a zsákmányt látom bennük, hanem az átélt élmények jutnak az eszembe. Elmondtam nekik, hogy a trófea számunkra a barátságot is jelképezi, ugyanis a vadászatok során nagyon sok barátság alakul ki”

– fűzte hozzá a klub elnöke.

Az előadások után a gyerkőcök foglalkoztatókönyvet kaptak. Az ebben szereplő kvízkérdéseket együtt oldották meg. „Ezt mi állítottuk össze a számukra. Olyan kérdések szerepeltek benne, melyekre a helyes válaszok az előadásokon elhangzottak. Ezzel egy kicsit mondhatni számot adtak az aznap tanultakról” – jegyezte meg Gabriella. Ezen kívül további játékok is helyet kaptak a foglalkozáson, melyeket a lurkók nagy örömmel próbáltak ki.

A gyerekek figyelmét sikeresen lekötötték az iskolájukba érkező vendégek. Ezt bizonyítja, hogy rengeteg kérdést tettek fel nekik. „Nagyon örültünk neki, hogy a gyerekek kérdeztek. Ez volt az első ilyen rendhagyó természetismeret-óránk, de bízunk benne, hogy egyre több helyre eljutunk majd vele.

A célunk az, hogy minél szélesebb körben megismerjenek minket, vadászokat, s az általunk végzett munkát. Szeretnénk egy másfajta kaput megnyitni a kicsik előtt, hogy közelebb kerüljenek a természethez”

– zárta beszélgetésünket a Fiatal Természet- és Vadászbarátok Klubjának elnöke.