GUBÍK LÁSZLÓ: "Be kell robbantanunk a motort, éreztetni kell, hogy új szelek fújnak"

Ön a Magyar Szövetség elnöke, a Szövetség a Közös Célokért elnöke, az Esterházy Akadémia igazgatója és a Via Nova ICS elnöke. Kihagytam valamit? 

Talán még a Martosi Rendezvényligetet és Népfőiskolát. 

Van még valamilyen funkciója egyébként? 

De jure van, de facto nincs. 

De facto most már csak ahogy azt a kongresszust megelőzően, sőt a kongresszuson és a kongresszust követő napokban is mondtam, és azóta most már van két és fél hétnyi pártelnöki tapasztalatom is, hogy erre a fajta szolgálatra a 24 óra is kevés. Ennek etikai és praktikai okai is vannak, hogy én miért foglalkozhatok ezek után csak a Magyar Szövetséggel és ezáltal a magyar párttal és az ebbéli szolgálattal. A civil szférában eddig betöltött szerepköreimet a már említett szervezeteknek az élén természetesen mind leadom. 

És miről mond le a legkevésbé szívesen? 

Még talán annyi, hogy még pontosabb választ adjak az előző kérdésre, hogy így a magam elé kitűzött határidő, hogy ezt ténylegesen lebonyolítsuk minden téren ahol kell tisztújítást, ahol nincs rá szükség az alapszabály szerint, ott gyakorlatilag egy ilyen szimpla átadást – ez az idei naptári évben mind meg fog történni. Karácsonyig az ön által felsorolt összes szervezetet már más személy fogja képviselni. Ez az általam említett Martosi Rendezvényliget és Népfőiskolán tulajdonképpen már meg is történt, amikor a tisztújítást követő héten a Lakiteleki Népfőiskolán volt egy Kárpát-medencei népfőiskolai találkozó, és ott már bemutattam Lezsák Sándor előtt az utódomat, Jancsó Sándort, aki évekig munkatársam volt Martoson, a rendezvényligetben és a népfőiskolán. A legjobb kezekbe került a népfőiskola vezetése, és ez meg fog történni a többi szervezet élén is.

Hadd ne kérje, hogy priorizáljam bármelyik szervezetet, mert az összeset szívügyemnek tekintem. 

Mindegyiket más miatt. A Via Novát azért, mert mégiscsak összeköt egy bajtársiasság azzal a csapattal, akivel elkezdtük, de egyébként ott az átadást összekötném a párt ifjúságpolitikájának az átalakításával. Ilyen szempontból ez volt a legkönnyebb. A Szövetség a Közös Célokért egy megörökölt szervezet, de szerintem, mivel ott volt előttem is vezető, ezért biztosan az utód is megfelelő lesz. Az Esterházy Akadémia az összes közül az, ami saját gyermek. Ott az ötletgazda és az alapító is én volnék, de ott is megvan már a kiszemelt, aki szerintem megfelelő módon viheti majd tovább az örökséget. És ez nem azt jelenti, hogy kiszállnék ezeknek a szervezeteknek az életéből, mert hát miért tenném? 

Pártelnökként egyébként is a kötelességem a közösséggel és a társadalmi szervezetekkel foglalkozni, de az, hogy más vigye, más vállalja a felelősséget a döntésekért, az szerintem vitán felül áll. 

Szívesen vállalta viszont annak idején, 2011-ben azt, hogy elveszíti a szlovák állampolgárságot. 

Ezt nem vállaltam szívesen. 

Azzal, hogy felvette a magyar állampolgárságot, tudta, hogy ez vár önre. Miért tartotta fontosnak, hogy inkább magyar állampolgár legyen, mint szlovák? 

Ezt nem tartottam fontosnak, és most sem tartom annak. Azt fontosnak tartottam, hogy magyar állampolgár legyek, azt viszont soha nem akartam, hogy elveszítsem a szlovák állampolgárságomat. Ezt kismilliószor lenyilatkoztam a magyar sajtóban is, meg egyáltalán beszélgetésekben és nyilvános eseményeken. Sőt, a szlovák közvélemény előtt is, hogy elhibázottnak tartom ezt az árukapcsolást, ha úgy tetszik, hogy egy állampolgárság felvétele, ami ráadásul az én esetemben nem csak érzelmi okokból történt, azaz kulturális, nemzeti vagy nyelvi azonosulásból. Én akkor Budapesten joghallgató voltam. Ha én a magyarországi közszférában szerettem volna elhelyezkedni, akkor ahhoz nekem egyébként magyar állampolgárságra is szükségem volt. Ilyen szempontból ott volt egy konkrét jogi kötelék is, de ahogy hangsúlyoztam, az a jogcím, amellyel én az állampolgárságomat szereztem, ez a születésnek a jogcíme, ami a lehető legerősebb, már csak emiatt sem akartam megválni a szlovák állampolgárságomtól, és ezt most már tizenharmadik éve hangsúlyozom, és igazából ezt vissza is utasítom. Most is láttam a szlovák sajtóban, hogy “vymenil slovenské štátne občianstvo za maďarské” (a szlovák állampolgárságát magyarra cserélte – szerk. megj.), amikor ezt írják, akkor úgy egy kicsit úgy dühös leszek a magam módján, hogy ácsi, itt egy alkotmányellenes törvényről volt szó. Ráadásul a törvény ellentmond a szlovák alkotmány alapvető rendelkezéseiben foglaltaknak, mert hiszen ott feketén-fehéren le van írva, hogy akarat ellenére senki nem fosztható meg szlovák állampolgárságától, és ahogy hangsúlyoztam, az én akaratomban sosem állt, hogy elveszítsem a szlovák állampolgárságot. Ez egy szép hosszú küzdelem volt, amely még nem ért véget. Ha most itt felsorolnám az összes fórumot és az összes tapasztalatot, legyen az rendőrségi fórum, bírósági fórum, nemzetközi fórum, politikai fórum, akkor még lehet, hogy kétszer meg kéne hívniuk, hogy ezt mind körüljárjuk. 

De az biztos, hogy ez a küzdelem még nem ért véget, mert az, hogy én most visszaszerezhetem a szlovák állampolgárságomat, az amiatt történik, mert hogy abba a szűk halmazba, abba a szűk kivételbe tartozom, akik az úgynevezett ötéves szabály szerint visszakaphatják. Magyarán én tudom bizonyítani, hogy öt évig volt Magyarországon lakcímem, ezáltal visszakaphatom a szlovák állampolgárságomat, de ettől függetlenül az én álláspontom nem változott. Azt szeretném elérni, és most már politikusi szerepkörből, hogy mindenki, aki szabadon vállalná a magyar állampolgárságnak a felvételét, az mindenféle retorzió nélkül ezt megtehesse. Azok a bajtársaim, vagy sorstársaim, akik mellettem álltak a küzdelemben, de nem vehetik vissza a szlovák állampolgárságot, mint ahogy én megtehetem, számukra is elégtétel legyen szolgáltatva. Hogy mit nyertem vagy mit veszítettem? Hát élettapasztalatot elsősorban, meg harci kedvet, és ha úgy tetszik harcedzettséget. 

Meg azért reflektorfényt is és ismertséget is szerzett ezzel, nem? 

Igen, de ez csak ilyen velejárója a történetnek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem állt feje tetejére az életem. Én akkor 25, talán 26 éves voltam, amikor ezt a lépést megtettem, és azért ez egy teljesen új élethelyzet volt, hiszen én addig egyetemista voltam, illetve az ifjúsági szférában mozogtam. Az, hogy nekem egyik napról a másikra kamerák elé kellett állnom, élő műsorban kellett szerepelnem, beszédeket kellett mondanom, az egy olyan felelősséget rakott azért a vállamra, mert nemcsak magamat képviseltem, hanem egy ügyet is. Ha ott, azokban a napokban vagy abban a küzdelemben nem állok helyt, akkor lényegében egy ügyért nem állok ki. Ezért mondom, hogy én harcedzettséget és élettapasztalatot szereztem, ami egyébként a későbbiekben nem jött rosszul. 

Milyen lelki nyomot hagyott önben az állampolgárság elvesztése. Volt ilyen egyáltalán? 

Én nem vagyok egy szentimentális ember. 

Nem muszáj nagyon mélyre ásni. 

Én nem ilyen patetikus módon közelíteném meg. De voltak ennek egyébként olyan szempontból szép pillanatai, hogy amikor Kassán, mondjuk a Fő utcán vonulunk, és ráadásul még szlovákok is szimpatizálnak velünk, amikor magunk mellé tudunk állítani jó szándékú, jó érzésű embereket, amikor azért a világ minden tájáról kap az ember üzeneteket, hogy hajrá Laci, és küzdjetek, és döntsétek meg ezt az alkotmányellenes törvényt, azért az lelkileg föl tudja tölteni az embert. Az, hogy a negatívumairól is beszéljek, azért ha azt nézzük, hogy az a csapat, amelyik belekezdett ebbe a küzdelembe, én voltam az első, aki vállalta, és aztán lényegében városra lebontható, hogy hogy nézett ki a folyamat. Mert jöttek először a lévaiak, Dónyik Erzsébet, aztán Kassai Gyula, majd jöttek a komáromiak, Boldog Olivér, Fehér István, és aztán jöttek a rimaszombatiak, és végül is aztán a történet szimbólumává, jelképévé Ilonka néni vált a lányával, Anikóval. Hogyha itt bármiféle lelki nyomról beszélhetünk, akkor ezeknek a sorstársaknak az elvesztése, merthogy sem Ilonka néni, sem a lánya, sem Dolník Erzsébet nincsenek már az élők sorában. És az, hogy ők nem élhették meg, hogy elégtétel legyen nyújtva számukra, és adott esetben nem szlovák állampolgárként adhatták vissza a lelküket a Teremtőnek, hogyha valamiféle lelki nyomorról kéne beszélni, vagy valami hiányérzetről, akkor talán ezt kéne mondanom. 

Vissza fogja szerezni a szlovák állampolgárságot, feltételezem. 

Legalábbis rajtam nem fog múlni. 

Ha indulni akar a választásokon, akkor ez elengedhetetlen feltétele ennek. Mennyire technikai jellegű dolog ez ön számára, és mennyire fontos misszió? 

Én inkább kötelességként fogom most már föl.

Én egy hosszú küzdelemre készültem föl. Én ezt egyfajta jogi harcként fogtam föl. Az, hogy most egy új helyzet áll elő, ami engem egy új szerepkör, ha úgy tetszik, új szolgálat elé állít, az új kihívásokkal is jár. Az új kihívás a közösség nem csak ilyen jogi, hanem politikai szolgálata is. Tehát a politikai közösségem, és itt leszűkíthetném a pártra is, a Magyar Szövetségre, de mondhatnám a tágabb közösséget is, elvárja tőlem pártelnökként, hogy az ön által is említett parlamenti versenyben, ha úgy tetszik, küzdelemben, az élére álljak elnökként a közösségemnek, és ehhez elengedhetetlen feltétel, hogy visszaszerezzem a szlovák állampolgárságomat, és ez meg is fog történni. 

Mennyire fog ez a sajtó nyilvánossága előtt zajlani? Arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire kerül majd ezáltal ismét reflektorfénybe? 

Reflektorfényben most nincs hiányom, ami azt illeti, az ittlétem is szerintem ezt bizonyítja. Nem a reflektorfény miatt teszem mindezt, de én úgy gondolom, hogy a közvélemény és a nyilvánosság megérdemli azt, hogy ezt az ügyet úgy alaposan kivesézzük. Hiszen például az olyan félreértésekre ne adjunk okot, és ezt akár a szlovák közvélemény előtt is el kell mondani, hogy itt nem állampolgárság cseréről volt szó, hanem egy alkotmányellenes jogfosztásról. És az, hogy én most visszaszerzem a szlovák állampolgárságot, azzal tulajdonképpen bizonyítom, hogy én erről soha nem akartam lemondani, és egyébként a továbbiakban is küzdeni akarok azokért, akik nem vehették vissza. Úgy gondolom, hogy a nyilvánosságnak tartozunk ezzel. Egyébként az összes visszaigényléshez szükséges dokumentum bekérése folyamatban van. Ez a következő napok, legfeljebb hetek kérdése. Amint ezek a rendelkezésemre állnak, akkor pedig elindul a folyamat. 

Ha már itt tartunk, nem kéri meg Gyimesi Györgyöt, hogy egy bokrétával intézze el az SNS-nél a kettős állampolgárság tilalmának eltörlését? 

A belügyminiszter nem hölgy. 

Tehát nem lenne ilyen könnyű dolga? Lehet, hogy az SNS-re tudna hatni. Ott van a barátja, Tomáš Taraba. 

Nem tudom, hogy Taraba úr tud-e ebben a kérdésben segíteni. Egyébként, ha innét közelítjük meg, akkor nekem érdekem, hogy a kormánypárti politikusok ebben partnerek és ne ellenlábasok legyenek. Teljesen mindegy, hogy a kormánykoalíció melyik tagjáról, melyik pártjáról beszélünk. Minél kevesebb az ellenlábas ebben a történetben, valószínűleg annál gördülékenyebb lesz az állampolgárságnak a visszaszerzése. De hogy egy kicsit még fokozzam a helyzetnek a drámai mivoltát, azért az, hogy egy nemzetiségi párt vezetője, akit alkotmányellenesen fosztottak meg az állampolgárságától, és ennek ellenére visszaigényelné a szlovák állampolgárságát.  Hát, hogy is mondjam, szerintem itt azért nem kéne, hogy további akadályokat gördítsenek az utamba, főleg, hogy minden jogi feltételnek megfelelek. Magyarán nagyon bízom benne, hogy ezt belátja a kormánykoalíció, akár kormányzati szinten valamelyik tagja, akár a többi politikusa. 

Mit szólt ahhoz, amikor megtudta, hogy Gyimesi György, az ön által vezetett párt csicseri alapszervezetének tagja ellátogatott a Kulturális Minisztériumba, és Martina Šimkovičová tárcavezetővel tárgyalt arról, hogy mi is legyen a nyelvhasználati törvény módosításával kapcsolatban. Feltételezem, nem tudott erről a kezdeményezéséről. 

Gyimesi Györggyel én egyeztettem a napokban, és arra kértem őt, és igazából abban maradtunk, hogy a nagypolitikában, ha úgy tetszik, a parlamenti politizálásban szerzett tapasztalatait, ha ő azt a közösség érdekében szeretné kamatoztatni, akkor azt én csak üdvözölni tudom. De mindez párosuljon csapatjátékkal, mert eredményt csak úgy lehet elérni, és én ebben is vagyok érdekelt, és ebben nyújtom én az együttműködésem, de ahogy azt hiszem, pont ezzel a szófordulattal éltem, kettőn áll a vásár. 

Partizánakciónak tartja azt, amit Gyimesi csinált? 

Nem. Kilengésnek tartom, partizánakciónak nem. 

Mit fog tudni tenni az ilyen kilengések ellen? 

Ahogy mondtam, az együttműködésben vagyok érdekelt, és ezt nyomatékosítva el is mondtam neki. 

“Olyan szövetséget képzelek el, ahol a politikai kultúrát nem kizárólag a párthűség és a falkaszellem határozza meg” – mondta megválasztása előtt tartott beszédében. Ennek éppen eleget tesz az, amit Gyimesi György csinál, nem? 

Mármint mire gondol? 

Arra, hogy nem párthűség és falkaszellem vezérli őt, hanem az, hogy ő egyedül csinál valamit anélkül, hogy megkérdezné. 

Na jó, de az, hogy adott esetben nem csak a pártlogikát követjük, attól még a közösségi logikát követhetjük. 

És a közösségnek az érdeke pedig az, hogy mondjuk ha valaki a kormányzati képviselőkkel tárgyal, akkor a lehető legfelkészültebben menjen oda. Mondjuk én ebben a történetben Horony Ákosra hagyatkozom elsődlegesen, merthogy az ő szakértelme, legyen az akár az államnyelvtörvény, akár bármilyen jogi kérdés tulajdonképpen, szerintem ő a mérvadó. Én a közösségi- és a szakmai szempontokat tartom szem előtt elsődlegesen. Az pedig, hogy nem a falkaszellem, vagyis nem a pártlogika határozza meg a további működést, ez természetesen nem zárja ki azt, pontosabban nem negligálja azt, hogy egyébként bizonyos szintű pártfegyelemre azért természetesen szükség van. De hogyha csak az elmúlt heteket nézem, történetesen, amikor az alsócsallóközi polgármesterek ülésére meghívást kaptam egy olyan polgármestertől, aki nem párttag. Egyébként ott is ült több olyan településvezető, aki nem tagja a Magyar Szövetségnek. Attól, hogy a Magyar Szövetséget vezetem, én még érezhetek felelősséget és felelősséget is érzek minden magyar civil és önkormányzati vezető iránt. A két héttel ezelőtti időközi választáson négy polgármesternek is küldtem gratuláló levelet, köztük kettő olyan volt, aki nem tagja a Magyar Szövetségnek. Én mégis fontosnak éreztem a Magyar Szövetség éléről is, hogy kifejezzem a jókívánságaimat, mert szerintem ez hozzátartozik a közösségi szellemhez, ahhoz, amit én képviselni szeretnék, és ahhoz, hogy az egész közösségünkre tekintsünk úgy, mint egy magyar családra. 

Ön a párttal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ott rekedtünk valahol félúton egy koszorúzás és egy gulyásfőző verseny között. Ehhez képest Gyimesi György egy interjúban azt mondta, hogy szerinte az ön első dolga az volt, hogy elment koszorúzni, azóta volt egy krumplifesztiválon és egy újabb koszorúzáson, és “nem értem, hogy ha ismerik a hibákat, miért nem próbálják meg kijavítani azokat” – tette fel a kérdést Gyimesi György.

Ha csak az elmúlt napokban megejtett sajtótájékoztatót vesszük, amikor határozottan tiltakoztunk az államnyelvtörvény tervezett szigorítása ellen, amikor a konszolidációs csomag kapcsán kiadott közleményünket vesszük, amelyet egyébként követte egy köztársasági elnöknek küldött levél, amikor az említett önkormányzati fórumon történő megjelenésünk, illetve amit ezt követni fogja az önkormányzatok finanszírozását kapcsolóan, egy teljesen új rendszernek az ajánlása következik, vagy mondjuk a vágsellyei és a galántai gyermeksürgősséggel kapcsolatos föllépést ha vesszük, és akkor még talán van még egy-kettő konkrét szakmai kérdés, amiben megnyilvánultunk. Ha ezt nézzük, akkor én nem a koszorúzós vagy gulyásfőzős pártként definiálnám a Magyar Szövetség működését. Hogy a szakmai- vagy politikai tevékenységünket nem követi Gyimesi György adott esetben, az nem gondolom, hogy a mi hibánk lenne. 

Mivel kezdte munkáját a Magyar Szövetségnél? Mit kell leginkább és elsőként gatyába ráznia a pártnál. 

És még talán az előző kérdéshez annyit szeretnék hozzátenni, hogy mivel a közösség pártja volnánk, bár egyébként már Magyar Szövetség a nevünk, nem pedig Magyar Közösség Pártja, de ettől még a magyar közösségnek a pártja vagyunk. A kettő szerintem kéz a kézben jár. Amellett, hogy kiállunk azokban a kérdésekben, amelyek oldandók, és amelyek húsba vágók, és amelyek az emberek mindennapjait és életét érintik, adott esetben egy jogszabály ellen tiltakozunk, vagy saját tervezettel állunk elő, vagy reagálunk egy bennünket hátrányosan érintő helyzetre, ez a politikai része. Csakhogy számbeli kisebbségi sorsba sodródott közösség, mint amilyen a felvidéki magyarság is, meg úgy en bloc a kárpát-medencei magyarság. A közösségépítés, mint olyan, és a közösségi szellem, meg a közösség szolgálata az szinte ugyanannyira fontos, mint a szakmai politizálás. A krumplifőző verseny vagy krumplifesztivál, vagy említhetném még az Alma és Kacsa Fesztivált, mert az egy napon volt, vagy a többi közösségépítő rendezvény, ahová egyébként a helyiek kijönnek, tehát a választókkal találkozik a politikus, azok szerintem nem lebecsülendők, hanem éppen a politikai munka szerves részét képezik, és a kettő kéz a kézben jár. Ezt alábecsülni szerintem az alázat hiányára vall. 

Mivel kezdtem? Ugye ez volt a kérdés. 

Igen.

Fel kell mérni a pártot mind szakmai téren, tehát úgymond a központban, mind regionális téren, hogy melyek azok a hiányposztok, amelyekre feltétlen új emberre vagy feltétlen új megközelítésre van szükség. Én a korszakváltást hoztam be, amelynek örülök is, hogy így megmaradt a köztudatban. Ugye ez volt a – nevezzük így – elnöki kampányomnak a mottója, és azóta gyakorlatilag a párt ezt magáévá is tette, ezt én a legutolsó betűig komolyan gondolom, és ezt szeretném sugallni a továbbiakban is. Nyilván ez nem fog egyről a kettőre menni, de az, hogy rögtön be kell robbantanunk a motort, és rögtön éreztetni kell, hogy itt azért új szelek fújnak, az egészen biztos. És ennek a reakcióidőben, a munkatempóban, meg az említett szakmaiságban is szerintem meg kell nyilvánulnia. Úgyhogy most tulajdonképpen csak hogy válaszoljak a kérdésre, lényegében a terep, vagy ha úgy tetszik, állapotfelmérés történik, és a fejemben már ott van az a csapat azokra a területekre, legyen az a kreatív munka, legyen az a sokat emlegetett és sokat ragozott agytröszt, tehát akik a méréseket elvégzik a megfelelőbb szakmai döntéshozatal érdekében. Na, meg legyenek azok a regionális emberek, akik a párt végtagjai a régiókban, tehát akik a terepmunkát elvégzik, ez mind folyamatban van. 

Mit tud tenni konkrétan annak érdekében, hogy a szlovákiai magyarok ne csak azért szavazzanak a Magyar Szövetségre, mert az a magyar párt? 

Hát a szakmaiság. Egyrészt munka, szakmaiság és egység. Bármennyire is elcsépelt, főleg az utóbbi – szerintem ezek a kulcsfogalmak. De én az egységet nem kvótaegységként képzelem el, mert szerintem az elmúlt éveknek ez volt az egyik rákfenéje, hogy úgy akartuk összekovácsolni működőképes párttá a Magyar Szövetséget, hogy kvóták alapján neki ennyi jár, nekem ennyi jár, amannak meg annyi jár, ez nem működik. Tehát hogyha nincs egy olyan program, egy olyan közös jövőkép, ami bizalmi légkört teremt, és ami fölülírja ezt a platform meg kvóta logikát, és ennek ellenére terel mindenkit egy irányba, akkor nem tud működni a történet. És én ebben vagyok érdekelt. Én konzervatív ember vagyok. Ezt nem nehéz kikutatni, meg nem nehéz ennek utána járni. Én ezt vallom, ebben hiszek. És a konzervativizmust nemcsak eszmei értelemben, hanem inkább úgy is értem, mint egyfajta életfelfogást. Szerintem nálam a konzervativizmus a józan ész és a reális gondolkodás és a két lábbal a földön járással jár együtt. És ha ezt látom, és a realitásokhoz igazítom a pártnak a politikáját, akkor azt jelenti, hogy jó döntéseket és megfelelő lépéseket tudom meghozni, és ha a megfelelő lépéseket és döntéseket hozzuk meg, akkor meg nincs szükség kvótákra, meg nincs szükség platformokra, hanem akkor tudunk mindenkit egy irányba terelni. És ezt nem ideológiai politizálással lehet elérni, mert szerintem ez zsákutca, hanem ezt szakmai és ügyekre reagáló politizálással. Ezt hívtam én a programomban is, meg azóta is Felvidék First-ként. Tehát hogy foglalkozzunk a régiók húsbavágó kérdéseivel, azokra reagáljunk, nyújtsunk kézzelfogható megoldásokat a választóknak, vagy adott esetben, ha nem tudunk nyújtani, mert mondjuk parlamenten kívüli pártként azért mégiscsak limitáltak a lehetőségeink, akkor legalább érezzék, hogy foglalkozunk velük, és van egy jövőképünk, amely mentén mi az együttműködést elképzeljük az emberekkel. Tehát én ebben a szakmaiságban, ebben a jövőképalkotásban és ebben a kohézióban hiszek, és szerintem ez tudja fölülírni az ideológiai lövészárkokat meg a platformlogikát is. 

Van konkrét elképzelése azzal kapcsolatban, hogy az ideológiai ellentéteket hogy fogja tudni felszámolni a pártban? 

Szerintem erről beszélgettünk. 

Igen, elég sok általánosságot fogalmazott meg, ezért kérdezem, hogy valamilyen konkrét lépés van-e már. 

Ha konkrét lépést szeretnék most mondani, akkor azért mondom, hogy nincs rá szükség, mert per pillanat nem érzek ilyen konfliktusokat. Én nem érzem azt, hogy reagálni kéne párton belül bárkinek valamilyen ideológiai különvéleményére. Az elnökségi ülés pedig kifejezetten pozitív és kifejezetten jó hangulatban telt, tehát semmiféle disszonancia nem volt az elnökségi tagok között, úgyhogy magyarán ez bizakodásra ad okot. De hogyha lesz ilyen, akkor természetesen azt majd kezelni kell, de én most nem látok semmiféle ideológiai kilengést, inkább azt látom, hogy mindenki fölfogta az új filozófiát, és e mentén rendezkedik be a Magyar Szövetségen belül. 

A liberális és a konzervatív választók számára hogyan akarja egyformán vonzóvá tenni ezt a pártot? Gondolom, hogy szakmaisággal, stb., de valamilyen konkrét elképzelése van ezzel kapcsolatban? Konkrét lépésekre ezen a téren sincs szükség? 

Térjünk vissza akkor a konkrétumokhoz. Államnyelvtörvény. Azzal, hogy mi elutasítjuk a szigorítást, elutasítjuk a kiterjesztését mondjuk más alanyokra, adott esetben a vállalkozókra, vagy elutasítjuk mondjuk a szankcióknak az emelését, szerintem ez egy olyan lépés, amivel egy konzervatív ember is, meg egy liberális ember is egyet kell, hogy értsen. Ha azt nézzük, hogy az oktatási reformon belül adott esetben veszélybe kerülhet a középiskoláknak a jogalanyisága, és lépni kell, és olyan tervet kell nyújtani, hogy hol érdemes mondjuk alapiskolát középiskolával összevonni, vagy mi adott esetben helyben a legjobb megoldás. Ez megint csak egy olyan dolog, amivel helyben egy konzervatív embernek is, meg egy liberális embernek is egyet kell értenie. Ha azt nézzük, hogy az önkormányzatokra milyen terhek hárulnak, nem vagyok ebben szakember, de most azért kiokosítottak a polgármesterek alaposan, hogy kezdek nagyon is képben lenni az őket érintő húsba vágó kérdésekkel. Szóval ez megint csak olyan, hogy ha nekik segítünk, és jön egy teljesen új javaslat a finanszírozási rendszerre, meg rámutatunk az anomáliákra, az a faluban élő konzervatív embernek, meg liberális embernek is jó. Úgyhogy ha konkrétumokról beszélünk, akkor szerintem a konkrétan megoldandó kérdésekre adott konkrét válaszok, ezek tudják feloldani az említett törésvonalakat, és ez tudja vonzóvá tenni egy konzervatív ember számára, meg egy liberális ember számára is a Magyar Szövetséget. És én ezt ilyen szolgálatként is fogom fel. Ez nem azt jelenti, hogy az értékrendem változna. Ez azt jelenti, hogy az a szolgálat, amit vállaltam, abban benne van az, hogy az összmagyarságot kell képviselnem. 

Mennyire Forró Krisztián sara az, hogy az elmúlt választásokat elbukta a párt? 

Melyik választásra gondolunk? Az elmúlt háromra, vagy melyikre? 

Például. 

A politika csapatjáték. Én ezt nem varrnám egy ember nyakába, még akkor sem, ha az az ember az elnök. Nyilván az elnöknek azért van egy plusz felelőssége, mert hát ő személyesíti meg az üzenetet, végső soron a döntések zöme azért mégiscsak, még hogyha testületi döntés is van, azért ő képviseli, de én abban hiszek, hogy a politika csapatjáték. Szóval én ezt sose varrnám egy embernek a nyakába.

Viszont az, hogy vállalni kell érte az elnöknek a felelősséget, azzal tökéletesen egyetértek, és ő ezt vállalta is, hiszen nem indult az elnöki tisztségért. 

Akár sikersztoriként is tekinthetnénk a pártra, ha azt önkormányzati vagy regionális szemüvegen át nézzük. Ön ezt nyilatkozta.

Így van.

Ez tehát Forró Krisztiánék érdeme? 

Ha konzekvens akarok lenni, akkor megint csak azt mondhatnám, hogy nem, ez csapatjáték, és ez mindazon embereknek az érdeme, akik helyben hitelesek, mert valószínűleg azért szavaztak rájuk. Azért szavaztak rájuk a megyei önkormányzati választáson, azért szavaztak rájuk a helyi önkormányzati választásokon, és azért szavaztak rájuk a polgármester-választáson is, mert nyilván megbíznak bennük. És az, hogy ezáltal sikerült olyan eredményt elérni, hogy a 264 polgármesterrel, és akkor itt csak a Magyar Szövetség polgármesteréről beszélünk, ha még hozzáadjuk a független magyar polgármestereket, akkor még szebb szám jönne ki. Ha ezt összeadjuk, akkor egy nagyon komoly magyar erő van a régióban, amiből egyébként profitálnak a nem csak ott élő magyarok, mert hát mégiscsak itt a magyar politikum a legerősebb, az ismeri legjobban a régió problémáit, és ez tud rájuk a legjobban, vagy ezért tud rájuk a legjobban reagálni. Ez hozza vagy ez eredményezi azt a megyei és helyi önkormányzati erőt, amelyre szerintem joggal büszke Forró Krisztián is volt elnökként, meg úgy a Magyar Szövetség en bloc, de hát ez csapatjáték. Az én és az új vezetőségnek az a felelőssége, ami eddig nem sikerült, hogy ebből a regionális erőből sikerüljön egy olyan országos erőt formálni, ami minket visszavisz az A-ligába, vagyis a parlamentbe. 

Már tudja, hogy az elnökségben melyik tag milyen területen fog szakérteni? 

Igen, ez volt az első elnökségi ülésnek a témája.

Minden területnek megmarad a gazdája? 

Igen. Az önkormányzatiságról már beszéltünk, ragoztam eleget, de a régiófejlesztésről is, amellyel a másik alelnök úr, Csenger Tibor foglalkozik kiváló szakembere a témának, meg hát Nyitra megye alelnökeként azért nem kevés tapasztalatot szerzett ezen a téren az elmúlt években, de a női és családügyektől kezdve az igazságügyön át egészen a környezetvédelemig vagy a külügyekig a 16 fős elnökségben mindenkinek megvan a portfóliója. Ezt most hadd ne soroljam föl, mivel tényleg 16 emberről van szó. Meghagyom nekik a bemutatkozás lehetőségét és terét, hogy ne én lőjem le a poént, bár egyébként aki ismeri az elnökségi tagokat, az nagyon könnyen kikövetkeztetheti, hogy ki miért felel, és az ő témájukban pedig én el is várom, hogy sajtózzanak, megnyilvánuljanak és tematizáljanak, hogy menjenek a témák után, merthogy a témák ott vannak, csak le kell hajolni értük. 

Mi lesz a legszembetűnőbb változás az ön által vezetett párt munkájában, kommunikációjában? Mi az, amit ön fontosnak tart, hogy látható legyen? 

– Már önmagában az, hogy ha csak az elmúlt hónapokat megnézzük, akkor legalább öt, de inkább hattal több témában jöttünk elő konkrét javaslattal, mint a közelmúltban. Szerintem ez önmagában elég szembetűnő. A másik az, hogy ne legyen kibeszélés a kánonból, tehát azért már volt egy sajtótájékoztató, és ezen a sajtótájékoztatón az a három ember, aki ott volt, az elnök meg a két alelnök, nem vesztek össze. Nem mondott ellent egyik a másiknak, nem szólt be egyik a másiknak. Azért a közelmúltban ilyenek voltak. A harmadik, ami szerintem fontos lesz a gyors reakció, a tematizálás és az egységes kommunikáció mellett, az pedig a szellemi frissesség. És a szellemi frissesség alatt az agytröszt felállítását, meg fiatal szakembereknek a bevonását is gondolom és értem. A civil szférától indult a beszélgetésünk, és ön felsorolt több társadalmi és ifjúsággal foglalkozó szervezetet, és ahogy mondtam, én nem szeretnék kiszállni az életükből, és ha azt nézzük, hogy ezáltal azért szert tettem olyan tapasztalatokra, hogy megismertem számos huszonéves meg a 30-as éveit taposó fiatalt, akik között vannak olyanok, akik egyetemen tanítanak, mondjuk egy jogi karon, vagy ugyanezt művelik a közgazdaságtan szférájában, vagy vannak kisebbségvédelmi szakemberek, meg vannak nyelveket beszélő emberek, és ha az ő munkájukat, szakértelmüket be tudjuk csatornázni a pártnak a munkájába, akkor én hiszem, hogy az olyan minőségi változást hozhat, ami rögtön érezhető lesz mindenki számára. 

Az Ön vezetésével is a kormánypártok felé fog közeledni a Magyar Szövetség? 

Nem, a Felvidék First arra is vonatkozik, hogy azon túl, hogy a magyar közösség kérdésével foglalkozunk elsődlegesen, amit ugye már kiveséztünk, hogy ez arra is vonatkozik, hogy nem kormánypártként és nem is ellenzéki pártként definiáljuk magunkat, hanem magyar pártként, amelynek fontos a regionalizmus, fontos az őshonos közösségek békés egymás mellett élése, a szlováksággal való jó viszony, de mivel a magyar érdekek mentén politizál, ezért nem tudja magát besorolni se kormányoldalra, se ellenzéki oldalra, ha adott kérdésben vagy adott témákban, adott esetben az ellenzék álláspontja áll hozzá közelebb, akkor azokban az ügyekben miért ne lehetne az ellenzéki pártokkal együttműködni. Például most a KDH-nak az egyik bizottsági tagja vagy képviselője az államnyelvtörvény kapcsán nyilatkozott. Gyakorlatilag ugyanazt mondta, amit mi a sajtótájékoztatón is elmondtunk. Miért ne lehetne ő, vagy adott esetben az ő pártja ebben a kérdésben partner. Viszont ha a kormányhoz való viszonyt nézzük, akkor egyrészt van egy kormánybiztosunk, aki ráadásul a párt egyik legfontosabb vagy a politikájának az egyik legfontosabb kérdéséért is felel kormányszinten, tehát a kisebbségvédelemért, és a párt javaslata volt az ő kinevezése. Másodrészt pedig eredményeket azért mégiscsak kormányon lehet, vagy a kormánytól lehet elvárni. Tehát ilyen szempontból viszont érdekünk is, hogy konstruktívak legyünk, és hogyha adott esetben elérhető valami akár gazdasági téren, akár kisebbségi status quo bővítésben, akkor természetesen nekünk kötelességünk együttműködni a kormánnyal. Úgyhogy a Felvidék First ezt is takarja. Tehát, hogy se nem kormánypárt, se nem ellenzéki, hanem magyar párt. 

Is-is, mind a kettővel. Hogyha kell, akkor a kormánypártokkal, ha kell az ellenzékkel.

Sőt, adott esetben még olyan is lehet, hogy van némi átfedés, hogy akkor van egy olyan téma, amiben egy kormánypárt, meg egy ellenzéki párt is partner. 

A KDH-t említette az ellenzéki oldalon. Van egyébként olyan párt, amelyik közel áll Önhöz, vagy a Magyar Szövetséghez, vagy a filozófiájukhoz, vagy a céljaikhoz? 

Erre már volt rögtön a kongresszust követően is érkezett újságírói kérdés, amikor azt mondtam, hogy én értékrendben gondolkodom, és ügyekben, meg témákban, nem pártokban. 

Elhibázottnak tartottam azt a beszélgetést, vagy azt a vitát, ami elindult, hogy akkor most melyik párt legyen a fő szövetségese a Magyar Szövetségnek. Hát honnan tudjuk, hogy három év múlva, amikor parlamenti választás lesz, akkor az a párt egyáltalán létezni fog-e, vagy ki lesz az elnöke, vagy milyen politikát visz. 

Annyira virulens a szlovák politika, hogy ezt nem tudhatjuk, ezért akkor döntünk jól, hogyha megvan a mi programunk, megvan a mi filozófiánk, ebben konzekvensek vagyunk, és amely szlovák párt ebben partner tud lenni, akkor a partnerünk lesz. És hogyha eljön a választásnak a pillanata, nyilván nem az előző napot értem, hanem amikor már ott vagyunk a parlamenti választás előtt, addigra szerintem ez ki fog kristályozódni. De nekünk az elsődleges az, hogy a mi sorainkat rendezzük. Nekünk most nem kell magunkat hozzáláncolnunk senkihez, sem kormánypárti politikai formációhoz, sem ellenzéki politikai formációhoz, hanem Felvidék First. 

Érdekel a véleménye és az álláspontja az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban. Feltételezem, hogy ön is Oroszországot tartja agresszornak és Ukrajnát a megtámadott félnek. Vagy ez nem így van? 

Szerintem mindenki így tartja. Van egy támadó fél, meg egy megtámadott fél. Ha ezt agresszornak nevezzük, akkor nevezhetjük agresszornak. Ez szerintem vitán felül áll. 

Jó dolognak tartja, hogy a legtöbb ország, Szlovákia és Magyarország kivételével fegyverrel és katonailag is támogatja a honvédő háborút vívó ukránokat? 

Azért szeretném letekerni ezt a témát – természetesen nem fogom megkerülni a kérdést – csak ha a Felvidék First a mi politikai filozófiánk, akkor az azt is tartalmazza, vagy azt is magában foglalja, hogy tényleg a felvidéki magyar közösségnek a húsbavágó és életbevágó kérdéseivel foglalkozzunk. Ez nem alibi a részemről, merthogy mégiscsak a háborúnak a hatása, az energiaválság, az áruk drágulása, ez érint bennünket is. Sőt, hozok még egy szempontot: a kárpátaljai magyar közösségnek a sorsa is természetesen érint bennünket, mert magyarként nemcsak szolidaritásból, hanem azért, mert fontos, hogy a szomszédos államokban is élő és gyarapodó magyar közösségek legyenek. Tehát emiatt valamilyen szinten mégiscsak foglalkoznunk kell vele, de a párt politikája az a Felvidék First. De azért mondom, hogy nem fogom elalibizni a választ. Az én álláspontom szerintem megint olyan, amiben egy konzervatív és egy liberális embernek is egyet kell, hogy értsen, hogy minden további fokozása, vagy minden további eszkalálódása a háborúnak, nemcsak Ukrajnára nézve, meg az ott élő emberek számára nézve káros, hanem a szomszédos államok, sőt az egész világ számára káros. Szerintem egy felvidéki párt éléről sajnos nem nagyon tehetek érte, de mondjuk az ukrán elnök, meg az orosz elnök, meg adott esetben a világpolitika komoly játékosai viszont tehetnek érte, hogy a közeljövőben olyan állapot teremtődjön, hogy az ilyen asztalnál, mint ahogy mi is ülünk, az a 6-8 kulcsember ott üljön, és vessenek véget az őrületnek. És ne kerüljön a további hetekben meg hónapokban az elhibázott döntéseknek, meg a békevágy elmulasztásának a hibája, ukrán és orosz emberek, meg esetleg még odaküldött külföldi katonák tízezreinek vagy százezreinek az életébe. Az én álláspontom ebben ez, úgyhogy béke, béke, béke. 

Feltételezem, hogy az ukránok is békét akarnak, akkor ezt a logikát követve miért nem kérik meg a Nyugatot, hogy azonnal állítsák le a fegyverszállításokat?

Én nem tudom befolyásolni az ukrán vezetést ez ügyben, de feltételezem, hogy a saját érdekeikkel tisztában vannak. Én csak szorítani tudok nekik, meg egyébként mindenki másnak, aki a békés megoldásban érdekelt. Beszélgethetünk erről nagyon sokat, ahogy azért elmondtam én is a véleményem, csak mi ehhez kis játékosok vagyunk, hogy befolyásolni tudjuk. Azt tudjuk tenni, hogy elégszer hangsúlyozzuk, hogy a béke vágya szerintem felülír mindent ebben a kérdésben. 

Ön jó dolognak tartja, hogy fegyverekkel támogassuk az ukránokat? 

A háború semmilyen folytatását nem tartom jó dolognak. 

Hogy nézne ki ez a béke ön szerint? Hogyha leállítanánk, leállítaná a Nyugat a fegyverszállítást? 

Az igazságos béke szerintem a kulcsfogalom. De mivel nem vagyok sem a NATO főtitkára, sem az orosz elnök, sem az ukrán elnök, sem az Amerikai Egyesült Államok elnöke, sem az Európai Unió bizottságának az elnöke, ezért én a Magyar Szövetség éléről meglehetősen korlátozott a mozgásterem, hogy ezt befolyásoljam, de ha szükség van rá, akkor mindegyiknek küldök egy levelet, hogy üljenek le valahol félúton Kijev és Moszkva között, vagy valahol egy teljesen semleges térségben, és rendezzék a dolgot, mert a világban senkinek nem érdeke, hogy folytatódjék a háború.

A politikusok közül nagyon sokan beszélnek a békéről, de keveset hallani arról, hogy hogy nézne ki az ő elképzelésük szerint ez a béke. Ön mondta, hogy igazságos legyen ez a béke, de ez beköszöntene akkor, ha leállna a fegyverszállítás Ukrajnának? 

Nem tudom, mert nem vagyok se geopolitikai stratéga, se államfő, se honvédelmi minisztere egy államnak sem. Szerintem én innen, a dunaszerdahelyi stúdióból, vagy adott esetben a pozsonyi székház elnöki irodájából nem vagyok azoknak az információknak a birtokában, hogy az igazságos békéhez mi vezet. De feltételezem és nagyon bízom benne, hogy azért vannak olyan politikai és katonai vezetők, meg a nemzetközi szervezetek élén olyan vezetők, akik ezeknek az információknak adott esetben a birtokában vannak. Innentől kezdve az ő felelősségük és az ő bölcsességük, és ismétlem, mi csak szoríthatunk nekik, hogy ez megtörténjen, meg elmondhatjuk az ötödik kérdésre is, hogy ez a vágyunk, és ezt kívánnánk, hogy ez megtörténjen. 

Csáky Pál, az ön egyik elődje azt nyilatkozta, hogy Magyarország kormánya nem békepárti, hanem kapitulációpárti. Ha ugyanis nem adunk Ukrajnának támogatást, akkor ez lesz a vége. Nem ért egyet vele? 

Én sok mindenben egyetértek Csáky Pállal és tisztelem is, de én nem gondolnám, hogy Magyarország kapitulációpárti lenne. 

Legalábbis én sem a külügyminisztertől, sem a miniszterelnöktől ilyet soha nem hallottam. Soha. Sőt, ha valaki meghallgatja Orbán Viktornak a tusnádfürdői beszédét, akkor ott azért szerintem egy elég világos képet nyújtott nemcsak a térségről, hanem a világpolitikai helyzet értelmezéséről, és abban egyébként ugyanúgy a béke iránti vágy dominált, egyáltalán nem a kapituláció. Szóval szerintem ezt Csáky Pál félreértette. 

A kapituláción kívül lenne más lehetősége is Ukrajnának, ha nem jutna több fegyverhez? 

A béketárgyalás nem feltétlen jelent kapitulációt. Az jelenthet közös megegyezést is és a fegyverek letételét. 

A Magyar Szövetség elnökeként akkor lennék elégedett, ha… – fejezze be ezt a mondatot! 

– Ha összhangot, gyarapodást és stratégiai nyugalmat hoznánk a közösségeinkbe, amely olyan helyzetet teremt, hogy a gödör mélyéről fölfelé vezet az út, és egy tudatos stratégia mentén szakmai politizálással visszavezetnénk a felvidéki magyar politikumot, és ezáltal a felvidéki magyar közösséget az A-ligába, tehát a pozsonyi parlamentbe.