Ficónak vagy Šimkovičovának csókolhat majd kezet, aki nem szégyelli

Post Image

Ficónak vagy Šimkovičovának csókolhat majd kezet, aki nem szégyelli

Headphones icon
07:55
camera

2

Ficónak vagy Šimkovičovának csókolhat majd kezet, aki nem szégyelli

Robert Fico és Martina Šimkovičová - TASR 

Megosztás

Ez itt a Paraméter napi hírösszefoglalója, a LÉNYEG. A nap legfontosabb eseményeit szemlézzük, így garantáltan nem marad le semmiről.

Podcastjaink elérhetők az Apple Podcasts és a Google Podcasts alkalmazásban, valamint a Spotify-on is!

Egyáltalán nem kellett ahhoz semennyi jóstehetség, hogy prognosztizálja egy-egy gondolkodni képes halandó a Robert Fico kormányának módszereit. Cinkosai közül páran le voltak csukva, bár többnyire csak vizsgálati fogságban. Ám csak olyanok legyintsenek erre, akik még nem voltak kénytelenek rácsok mögött tölteni egyetlen percet sem. Ne is legyenek, hacsak nem kívánkoznak oda. Mármost, amikor a sokak által bölcsnek tartott köznépnek köszönhetően sorfordító lett Robert Ficóék számára a választások eredménye, nyilvánvaló volt, hogy nekimennek a velük szemben alulmaradt ellenfeleknek, mint bolond tehén a fiának. Ez a helyzet szülte meg a revans, ha úgy tetszik, a vak bosszú kormányát.

Az államnyelvi ámokfutam

Az Andrej Danko-féle Szlovák Nemzeti Párt politikusai nem kerültek börtönbe, hiszen semmi közük nem volt Fico előző kormányához, tehát alkalmuk sem volt bűnözni. Most viszont, hogy leigazoltak a szlovák fasisztáktól néhány vendégjátékost, egyszeriben a mérleg nyelve pozíciójában találták magukat. Csakhogy ehhez képest tulajdonképpen kiszúrták a szemüket a kulturális miniszteri poszttal. Tomáš Taraba ugyan megkapta a jó pénzes környezetvédelmi tárcát, ám neki voltaképpen csak annyi köze van az SNS-hez, hogy a náci Marián Kotlebáéktól dezertált idegenlégiósként a párt listáján indult a választásokon! Így le sem sajnálja Dankót, aki hozzá képest különben is egy fogalmatlan bugris.

Maradjunk hát a kulturális miniszteri posztra kitalált Martina Šimkovičovánál, aki Andrej Dankónál is butább, egyszersmind gátlástalanabb alaknak tűnik. Aligha számonkérhető ez az állítás, ha tudunk ennek a nőszemélynek az eddig elkövetett cselekményeiről. Elég csak a káderpolitikáját, meg a álhírtévés múltját vizsgálni. Ha ez megvan, aligha csodálkozhatunk azon, hogy miért olyan a kulturális tárcától kiszivárogtatott államnyelvtörvény tervezete, amilyen. Két lehetséges verzió van arra nézvést, hogy miért jutott eszébe a minisztérium észkombájnjainak, a szlovák nemzet édesanyanyelvének ennyire vehemens védelme.

Egyrészt olyanok kattannak rá e témára, mint bármelyik a neten öncélúan kommentelő sültparaszt. Aki mindössze arra képes, hogy jellemzően helytelen nyelvhasználattal gajdolva kitagadja az anyanyelvéből, nemzetéből, az univerzumból azokat, akiknek más a véleményük bármiről, mint az övé.

Másrészt, mivel Andrej Dankoék a többi tárcához képest csak egy homokozót kaptak a kormányban, rádásul parlamenti képviselők is faképnél hagyták őket, eldöntötték, hogy borsot törnek szövetségeseik orra alá. Elővették hát az államnnyelvtörvényt, rábízták módosításának előkészítését a kéznél levő leghülyébb nacionalistára, majd kiengedték a művet a világ elé, mint rossz szellemet a palackból. Így született meg az a jogszabálymódosítás, amely alapján adott esetben bizonyos helyzetekben betiltanák a magyar és egyéb kisebbségek nyelvét, a törvényszegőkre pedig akár 20 ezer eurós bírságot is kiróhatnának. Vagyis a kulturális minisztérium a mečiari idők szintjére szigorítaná az államnyelvtörvényt. 

Ha az egyszeri kommentelő verziója érvényesült, akkor mindössze annyi konstatálható, hogy már megint alkalmatlan politikai kalandorok és kormánytisztviselők áldozatai vagyunk. Ha viszont Dankóék Ficót akarták megzsarolni a nyelvtörvénytervezettel, hogy végre komolyan vegye őket, akkor nem lesz a törvénymódosításból semmi. Feltéve, ha kapnak a kormányfőtől valami jelentéktelen trafikot. Márpedig kapnak, hiszen létfontosságúak a kormány számára a parlamenti szavazataik. Ebben az esetben aztán miután a kormányfő lefújja az újratöltött államnyelvtörvény-mizériát, még azt is eljátszhatja majd magyarországi elv- és kebelbarátainak, hogy mekkora magyarbarát ő.

Az utóbbi végkifejlettel számolhatunk. Plusz előfordulhat, hogy néhány magyarságból élő bennfentes buzgómócsingot alakító politikai papagáj is megkapja majd a maga jutalomfalatját. Miután kezet csókol Martina Šimkovičovának…

Ennyi legyen elég az államnyelvi ámokfutam lényegéről. Aki többre vágyik, tallózzon a Paraméteren.

A hegyvidéki települések több pénzt kapnak, mint a síkságiak

Senki ne értse félre, de vannak egyéb fontos gyakorlati dolgok is hétköznapjainkban. Mondjuk az, hogy igazságosabban kellene finanszírozni az önkormányzatokat. Nyilván ezért volt érkezése petíciót indítani az önkormányzatok igazságos finanszírozása érdekében az államnyelvtörvény módosítása miatt hadban álló Magyar Szövetségnek. Azt szeretnék, ha módosulna a tengerszint feletti magasság, illetve a lélekszám alapján járó támogatás. Ugyanis az van, hogy a hegyvidéki települések több pénzt kapnak, mint a síkságiak. Annak ellenére, hogy a klímaváltozás miatt például kevesebbet kell fűteniük. Tekintettel kellene lenni arra is, hogy az alacsonyabban fekvő településeknek speciális igényeket kell kielégíteniük. Komoly kiadás a légkondicionálás, de például májustól októberig folyamatosan külön kiadást jelent a szúnyogok elleni harc, amire sok esetben nincs pénzük az önkormányzatoknak. 

A párt szeretné, ha tárcaközi egyeztetésre bocsátanák az igazságosabb finanszírozás érdekében kidolgozott javaslatait.

Mintha tudna valamit a Fico

Így megy ez, mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. Már amit a vállára vesz… Robert Ficónak most nyilván a legkisebb gondja is nagyobb az államnyelvtörvénynél meg a szúnyogoknál. A világpolitika foglalkoztatja ugyanis. A budapesti informális csúcstalálkozó után arról beszélt, ha az USA csökkenti a pénzügyi támogatást, az EU pedig azt javasolná, hogy Európa a tagállamok kárára növelje az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatást, akkor Szlovákiának úgymond „nem szabad részt vennie az ilyen játszmákban“. Hozzátette, a háború befejezésében valódi érdekeltséggel jelenleg a következő amerikai elnök, illetve Kína és Brazília rendelkezik, akiknek közös tervük van. Fico szerint az EU-nak csatlakoznia kellene ezekhez a szereplőkhöz, és nyomást kellene gyakorolnia a békekötésre, amely minden érintett fél számára elfogadható lenne.

Nocsak, mintha tudna valamit ez a Fico. Mármint Amerika, Kína és Brazília közös tervéről. Ezért kéretik a kedves közönség, ha valaki tudna valamit a közös tervről, segítsen nekünk…

A cikk szerzői

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program