Trump 24 órás „béketerve”, avagy ütközőzónával a békéért

Amióta Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, úgy tűnik, már át is vette az ország irányítását, annyira az ő terveiről és elképzeléseiről szól most minden. Ez érthető is, hiszen amióta utoljára elnök volt, a világban két sorsdöntő háború is indult (egy orosz támadás az ukrán szuverenitás és így: a nemzetközi rend és biztonság ellen, valamint egy iszlamista támadás Izrael és így: a nyugati civilizáció egésze ellen). Nem mindegy tehát, mit tervez a világ egyetlen szabadelvű nagyhatalmának első embere.

Eddig minden jel arra mutatott, hogy Ukrajna ügyében semmit, leállítja a katonai támogatásokat és megadja Putyinnak, amit az kér. Pedig ez egyáltalán nem lefutott ügy még. A jó hír viszont az, hogy a válság ismét esély: Európának a jövőben többet kell költenie saját védelmére, az nem járja, hogy jóléti meg klímacélokra költi az adófizetők pénzét, de a NATO-ban Amerikától várja a védelmet.

Jó egy éve annak a különböző variációit hallhattuk, hogy Trump Ukrajnában 24 óra alatt teremtene úgynevezett „békét” azzal, hogy átengedi a megszállt területek egy részét az oroszoknak, de ezt is úgy adta elő, mintha ez rajta múlna. Holott aki beszélt már akár csak egyetlen ukrán emberrel is az elmúlt két évben, pontosan tudja: ezek elszánt emberek, hazájuk egyetlen négyzetcentijét sem engedik át a megszállóknak. Lehet, hogy meggyötörtek, hogy fájdalmas kompromisszumokra kényszerülnek, de egy alkuról kizárólag ők döntenek, senkinek a proxy háborúját nem vívják.

Erről feledkezik meg az ukránokat két éve cserben hagyó, nyíltan Putyin érdekeit követő magyar miniszterelnök is, aki egy, az ukránok feje fölött kötendő amerikai-orosz megállapodásban látja a „béke” biztosítékát. Fel sem merül benne, hogy Ukrajna – bármilyen nehéz helyzetben van is most keleten, az oroszok pl. csak októberben 490 négyzetkilométernyi területét foglalták el – nem ül asztalhoz bármilyen feltételű békeszerződést aláírni.

A jelek szerint nemcsak Orbán, de az EU vezetőinek egy része is abból indul ki, hogy a magyar miniszterelnök van annyira bensőséges viszonyban Trumppal, hogy tudja, mit tervez a leendő elnök a háború gyors lezárása érdekében. Pedig egyrészt Orbán egy centivel sincs beljebb, semmivel sem kevésbé izolált az EU-ban, mint előtte, másrészt még Trump legbelső köre sincs minden információ birtokában – ennek is köszönhető, hogy az elmúlt napokban két megerősített hír két ellenkező üzenetet hordoz.

1) A Pompeo-opció kilőve. Két nappal azután, hogy napvilágot látott az Axios hírportál információja arról, hogy Trump volt külügyminisztere, Mike Pompeo esélyes lehet a védelmi miniszteri posztra, Trump a Truth Social közösségi médiában közölte: sem Pompeo, sem Nikki Haley volt ENSZ-nagykövete nem kap posztot a következő adminisztrációban. Ez azért fontos fejlemény, mert Pompeo nyáron nagy feltűnést keltett írást publikált a The Wall Street Journal-ben arról, hogy Trump béketerve vélhetően egyáltalán nem az, amire sokan számítottak.

Pompeo nem saját vágyálmaként, hanem Trump terveként prezentálta azt a gondolatot, hogy a leendő elnök az „erő általi békét” hirdeti (épp ezt üdvözölte Zelenszkij, amikor gratulált Trumpnak a győzelemhez), minden korlátozást feloldana az ukrajnai fegyverszállításra és a fegyverek használatára, 500 milliárd dolláros kölcsönbérletet biztosítana Ukrajnának, felpörgetné Ukrajna NATO-tagságát, és orosz bankokra is kiterjesztené az amerikai szankciókat.

A volt külügyminiszter nem mellékesen emlékeztetett arra, hogy éppen Trump volt az, aki 2017-ben, három évvel a Krím illegális annektálása után feloldotta Obama elnök korábbi ukrán fegyverembargóját, és Javelin páncéltörő rakétákkal látta el a megtámadott országot. Pompeo kizárásával nagyon valószínű, hogy az általa ismertetett stratégia is kilőttnek tekinthető.

2) Nincs kilőve az elfoglalt területek visszaszerzése. Közvetlenül Trump győzelme után figyelemre méltó nyilatkozatot tett a jelölt egyik kampánytanácsadója, Bryan Lanza a BBC-nek: miközben azzal vádolta Bidenéket, hogy „nem adták meg Ukrajnának a képességet és a fegyvereket ahhoz, hogy még a legelején megnyerje ezt a háborút”, kijelentette, hogy „a következő amerikai vezetés az ukrajnai béke megteremtésére fog fókuszálni, nem pedig az oroszok által elfoglalt területek visszaszerzésére.”

„A Krímnek vége”, ha Ukrajna ragaszkodik az annektált félsziget visszaszerzéséhez a béke feltételeként, „magatokra maradtok” – üzente (szerinte) Trump nevében a republikánus tanácsadó. Igen ám, de az elnök emberei itt is megtagadták a hírvivőt: közölték, hogy Bryan Lanza „nem dolgozik Trumpnak, és nem beszél a nevében.” Nyugodtan kiindulhatunk abból, hogy nem adtak volna ki egy ilyen nyilatkozatot, ha valóban abban gondolkodnának, hogy a béke árába a megszállt területek „elengedését” is belekalkulálnák.

Tehát egyelőre sem a megalkuvó „béke”, sem a területek visszaszerzése nincs kizárva. De akkor mi a Trump-terv valójában? Már eddig is volt jele annak, hogy a stratégiáját titkoló volt-leendő elnök nem egy új müncheni egyezményre készül: bár számos kínos Putyin-mentegető kijelentést tett, ő sem gondolhatja komolyan, hogy területi engedményekkel véget lehet vetni a Kreml agressziójának.

Idén áprilisban már volt egy félfordulata, amikor közölte, hogy Ukrajnának kölcsön formájában ajánlanának segítséget, fegyvereket adnának hitelre. Zelenszkij támogatta is az ötletet, mondván, ha „aközött kellene választania, hogy most kapja meg a csomagot hitelre vagy egy év múlva ingyen, akkor azonnal megvenné hitelre.” Néhány napra rá pedig neki volt köszönhető, hogy a kongresszus fél év republikánus jegelés után végül el tudta fogadni a 61 milliárd dolláros ukrán katonai segélycsomagot.

Volt egy, a Trump-féle retorikával összecsengő szeptemberi tanácsadói terv, amely szerint Ukrajna csak akkor kaphat több fegyvert Washingtontól, ha béketárgyalásokba kezd Putyinnal, de szóvivője azért fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy „csak a Trump vagy kampányának felhatalmazott tagjai által tett kijelentéseket lehet hivatalosnak tekinteni.”

Most pedig, ha hinni lehet a WSJ-nek és a The Telegraph-nak, itt tartunk:  a megválasztott elnök azt tervezi, hogy az európai és brit erők hozzanak létre egy több mint 1000 kilométeres pufferzónát az orosz és az ukrán erők között. „A javasolt béketerv befagyasztaná a jelenlegi frontvonalakat, és megkövetelné Ukrajnától, hogy 20 évre elhalassza NATO-tagsági törekvéseit. A javaslat szerint az Egyesült Államok fegyvereket biztosítana, de sem csapatokat, sem finanszírozást nem adna az ütközőzóna érvényesítéséhez.”

A Financial Times „autonóm zónákról” beszél, más lapok demilitarizált zónáról tudnak, de azt nem tudni, mi lenne az oroszok által megszállt területek státusa, milyen perspektívát kapna Ukrajna a területek visszaszerzésére, mégis mi alapján kéne 20 évre lemondaniuk a NATO-tagságról (legitimnek fogadva el Putyin „biztosági érdekeit”) és egyáltalán: mit jelentene ez a sokat emlegetett béke szempontjából?

A hír mindebben természetesen az, hogy még semmi sincs eldöntve, de Trump üzletemberi énje már beiktatása előtt megkezdte a világ elrendezését, telefonok sorát bonyolítja európai vezetőkkel – és nem biztos, hogy ennek a tervnek a része a világvége Ukrajna számára. Továbbra is arra a mondatára várunk, amit Macron francia elnök mondott ki, az ő szájából viszont igazán nagyot szólna: „Az érdekünk az, hogy Oroszország ne nyerje meg ezt a háborút.”

A szerző újságíró, publicista, blogja: individualista.hu