Németh Ilona: A nekem adott díjjal a kultúra veszélyeztetettségére hívták fel a figyelmet

Ahogy arról beszámoltunk, az állampolgári bátorságért járó Fehér Holló díjat idén többek között Németh Ilona vizuális művész vehette át. A Munkácsy-díjas képzőművész az életműve elismeréseként kapta a kitüntetést, a díj odaítélésének indoklásában kiemelték, alkotásaival és hozzáállásával tükröt tart a társadalom elé. Németh, aki már a rendszerváltás során is aktív volt, a Nyílt Kultúra platform tagja, a Kultúrsztrájkot koordináló bizottság tagja, illetve egyike azon nyílt levél elindítóinak, amelyben Martina Šimkovičová leváltását követelték. Ezt a tiltakozást közel 190 ezren írták alá. A tárcavezető azonban a petíció miatt büntetőeljárást kezdeményezett, azt állította, hamisak a tiltakozás alatti aláírások. Némethet nyáron a rendőrség ki is hallgatta, amit a művész példátlan túlkapásnak tartott. Végül a hatóságok azonban a büntetőeljárás megindítására nem találtak okot és elvetették a minisztériumból érkező feljelentést. A képzőművészt a kitüntetése kapcsán kérdeztük.

Miként értékeli, hogy idén többek közt önt tüntették ki a Fehér Holló díjjal?

Amikor felhívtak, hogy én lehetek az egyik jelölt, nagyon meglepődtem. Egyetemi tanárként, képzőművészként, de akár állampolgárként én mindig azt teszem, amire szükség van ahhoz, hogy jobb helyzetben éljünk. Hallatom a hangom, ha valamivel nem értek egyet. Az egész családom ilyen, nálunk gyerekkoromtól kezdve mindig társadalmi és politikai kérdések voltak az asztalon. A társadalmi felelősségvállalás mindig is jellemző volt a családunkra. Ez pedig az én gyerekeimre is érvényes. Ugyanakkor az, hogy én kaptam a díjat, azzal is összefügg, hogy a kultúra a tavalyi parlamenti választás óta az érdeklődés homlokterébe került, mert az első pillanattól kezdve olyan intézkedések érkeztek, amelyeket a kulturális közeg elutasított. Így tehát, hogy én kaptam a díjat, egy szimbolikus dolog is egyben, a kultúra veszélyeztetettségére hívták fel ezzel a figyelmet.

Hogyan tudná összefoglalni, hogy miért kell távoznia Martina Šimkovičovának a kulturális minisztérium éléről?

A miniszter asszonnyal az a probléma, ahogy a tárca vezetéséhez hozzáállt. Az látszik, hogy nem ismeri a kultúrát, ami egy kulturális miniszter esetében tragikus. Šimkovičová olyan területre tévedt, amelyről nincs elég információja, talán soha sem érdekelte, hogy mélyebben megismerje, mi történik ebben a szférában. Ezáltal olyan, mint mikor egy elefántot beengednek a porcelánboltba és ott mindent tönkretesz. Én azt feltételezem, a miniszter asszony nincs tisztában mindennek a hosszútávú következményeivel. A Szlovák Nemzeti Galériát (SNG) és a Szlovák Nemzeti Múzeumot is egy hozzá nem értő személy vezeti. Az állítólagos krízismenedzser, amikor megérkezett az SNG-be, szinte meglepődött, hogy a falakon képek vannak, illetve váratlaul érte őt, hogy az intézményben nem művészek dolgoznak. Ugyanígy problémaként említhetném a Művészeti Alapot (FPU), amely eddig független intézményként támogatta a kultúrát, de amelynek a tanácsában most többségbe kerültek a minisztérium jelöltjei, a szakmai bizottságok pedig elvesztették az autonómiájukat. Ez azt jelenti, politikai döntés fog születni arról, ki kap támogatást és ki nem. Hasonlóan problémát jelent, hogy a közmédia elveszíti a szabadságát, a kulturális intézmények vezetőit pedig indoklás nélkül leválthatják, helyükre pályázat nélkül nevezhetnek ki új személyeket. Legutóbb pedig a műemlékvédelmi hivatalok tönkretétele felé tettek egy lépést. Ennek következményeképpen hosszú évek óta védett épületek válnak kiszolgáltatottá a gazdasági érdekeknek. Ezek a döntések olyanok, amelyek nyomán, ha nem feltételezzük, hogy a minisztérium vezetése szándékosan tönkre akarja tenni a saját kultúráját, akkor azt kell gondolnunk, egyszerűen hiányában vannak a szakértelemnek.

Mennyire látja egybevágónak vagy éppen eltérőnek a szlovák kulturális miniszter tevékenységét és a magyar kormány által meghirdetett kultúrharcot?

Én azt gondolom, az említett folyamat magyarországon már hosszabb ideje és folyamatosan zajlik. Ráadásul már ennek az elején is volt egyfajta vízió, hogy honnan hová szeretnének eljutni. Ezt a szlovák kultúrában nem lehet látni. A mostani események Szlovákiában talán az ötvenes évekre hasonlít, amikor hozzá nem értő politikai jelöltek kerültek kulturális intézmények élére. Ezzel szemben Magyarországon jelenleg van egy kultúrpolitika, egy identitáspolitika és egy ideológiai harc is folyik a kultúrharc hátterében. Ennek értelmében a magyar kormány ideológiáját képviselő személyeket támogatják, a többieket hagyják kivérezni. Ugyanakkor nem tudok olyanról, hogy Magyarországon megtörtént volna, hogy egy senki vezeti a Nemzeti Galériát. Ezzel együtt el kell mondani, míg a szlovákiai változásokat úthengerszerűen hajtják végre, Magyarországon inkább egy hosszabb folyamatról van szó, de annak is már látjuk a negatív következményeit. Ezek határozottan eltávolítják a magyar kultúrát attól, ami a világban történik. Nálunk a kultúrában megvalósított intézkedések inkább azt szolgálják, hogy ködösítsenek, elvonják a figyelmet azokról az intézkedésekről, amelyeket a kormány más területeken hoz.

A kulturális szférát fenyegető veszélyek kapcsán mit vár el a szlovákiai magyar érdekképviselettől?

Én úgy látom, hogy Szlovákiában, részben magyarországi hatásra, az itteni magyarok nem igazán érzékelik, hogy mi történik a hazai kultúra egészében. Úgy látom, a szlovákiai magyar érdekképviselet azt gondolja, sütögetheti a saját pecsenyéjét attól függetlenül, hogy mi történik az országban. Én azonban nem tudok így gondolkodni. Úgy látom, mi is felelősek vagyunk ezért az országért, hiszen ez a hazánk. Itt kell olyan körülményeket közösen kialakítanunk, amelyek között normálisan tudunk élni. Itt érdemes felhozni a kulturális minisztérium által kidolgozott, nyelvtörvénymódosítási-javaslatot, amely akár 30 évvel vetheti vissza a nyelvhasználati jogainkat. Ha mi nem törődünk azzal, hogy mi történik az országos szlovák kultúrában, akkor sokkal nehezebben tudunk partnereket találni ahhoz, hogy a mi problémánkkal is foglalkozzunk. Egy országban nem tudunk együttműködés nélkül valamit elérni. A legfontosabb tehát a szolidaritás és a kooperáció.

Az elmúlt időszakban kulturális sztrájkot is hirdettünk, amiben magyar intézmények is részt vesznek. Éppen most zajlik egy stafétatüntetés amelynek 22 állomása van és Dunaszerdahely is a része lesz. Például így lehet együttműködni. December 9-én pedig a Nyílt Kultúra kezdeményezés Zsolnára hívta össze a szférában tevékenykedő szereplőket, ahová minden magyar szervezetet is várnak.

Díj az életműért

A Fehér Holló díj egy olyan elismerés, amelyet 2008 óta azon személyekneknek adnak át, akik polgári helytállásukkal és kiállásukkal még akkor is a társadalom problémáira hívták fel a figyelmet, ha ebből hátrányuk származott. A díjat minden évben az Aliancia Fair-play és a Via Iuris civil szervezet ítéli oda.

Németh Ilona 1963-ban született Dunaszerdahelyen. 1981–1986 között a Magyar Iparművészeti Főiskola (ma: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, MOME) tipográfia és könyvművészet szakán tanult.

A nyolcvanas években csatlakozott a Dialóg pacifista mozgalomhoz és Duna Kör környezetvédelmi szervezethez, amely fellépett a Bős–Nagymaros vízlépcső megépítése ellen. 1987-ben Juhász R. József képzőművésszel megalapította a Stúdió ertét, népszerűsítve és intézményesítve az alternatív és kísérleti művészetet. A bársonyos forradalom során segített életre hívni a Magyar Független Kezdeményezést (FMK).
 
2000–2003 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem mesteriskolájában szerzett DLA fokozatot. 1991-ben Zürichben, 1998-ban New Yorkban és Bécsben, 1999-ben Párizsban, 2000-ben pedig ismét Bécsben járt különböző ösztöndíjakkal tanulmányúton. 1999-ben részt vett a Velencei Biennálén. 2004-től a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola (VŠVU) Festészeti Tanszékének tanára. 2014 óta az egyetem professzora. A budapesti Ludwig Múzeumban 1999-ben volt tárlata. 2004-ben a győri Városi Művészeti Múzeum rendezett gyűjteményes kiállítást munkáiból. 2001-ben Munkácsy-díjat kapott.