A halál torkából megmenekülő hoteligazgató bizonytalan, míg Černák egykori jobbkeze egyenesen bemártotta a pozsonyi alvilág fura urát

A Kýbel néven is ismert Lališt többek között azzal vádolják, hogy szerepet játszott Miloš Piliar (1998), Eduard Dinič (1998), Alojz Házy (1998), Robert Dinič (1998), Daler Hlavačka (1999) és Roman Deák (1999) meggyilkolásában.

A szerdai tárgyaláson először a pozsonyi CKM Junior Hotel egykori igazgatója tett tanúvallomást. A ’90-es évek közepén a Dinič testvérek érdekeltségébe tartozó szálloda a szlovák alvilág egyik fontos találkozóhelyeként működött. A tanú, Ľuboš V., elmondta, hogy recepciósként kezdte pályafutását a hotelben, és ekkor ismerkedett meg a Dinič testvérekkel, Eduarddal és öccsével, Roberttel, akik az éjszakai bár biztonságáért feleltek.

Eduard és Robert a ’90-es évek elején saját bűnszervezetet hoztak létre. Hatalmas vagyonukat védelmi pénzekből, privatizációs ügyletekből, valamint számos szórakozóhely, játékgépterem és erotikus szalon üzemeltetéséből szerezték. A bérleti szerződésen keresztül a CKM Junior Hotelt is megkaparintották, amelynek vezetését Ľuboš V.-re bízták.

A testvérpár halála

A szlovákiai alvilág azonban nem korlátozódott a Dinič-féle bűnszervezetre. A fővárosban sorra alakultak újabb klánok, amelyek gyakran – akár a nyílt utcán is – egymásnak estek. Eduard – aki a bűnszervezet feje volt – egy idő után úgy döntött, hogy kiszáll, mindent felad, és Franciaországban folytatja az életét.

Ľuboš V. erre így emlékezett vissza a szerdai tárgyaláson:

"Egy nappal a halála előtt Eduard Dinič személyesen jelezte nekem, hogy Franciaországba költözik, miután valakitől – ha jól emlékszem, a szlovák titkosszolgálatot is említette – megtudta, hogy valami készülődik ellene. Azt mondta, hogy az öccsét itthagyja, és hogy továbbra is én vihetem a hotelt. Nekem Robo Diničcsel szorosabb volt a kapcsolatom, Edo halála után pedig még inkább kötődtünk egymáshoz"

Eduard terve végül nem jött össze, a francia Riviéra felé tartó gépre soha nem ült fel:

1998. május 9-én este hatalmas robbanás rázta meg a pozsonyi Aranyhomok (Zlaté piesky) strandot. A detonációt egy zsalukő alá rejtett tízkilós TNT okozta, amely hatalmas krátert hagyott maga után. A robbanásban Eduard Dinič vesztette életét, aki éppen akkor készült elhagyni kedvenc üdülőhelyét.

A vádlott ellen zajló tárgyalás során több tanú is arról vallott, hogy a robbanószerkezetet a lévai Jozef Roháč és maga Lališ helyezte el a betonelem alatt, miután rájöttek, hogy Eduard rendszeresen teniszezik a strandon.

Vérfürdő a buli után

A bűnszervezetet Eduard öccse, Robert Dinič vette át, akinek még ideje sem volt kiélvezni a klán fejeként adódó lehetőségeket. Öt hónappal báttya kivégzése után Robertet is elérte a halál. A férfit és testőrét 1998. október 4-én egy panellakás előtt 37 lövéssel gyilkolták meg.

Ľuboš V. szerint aznap a Junior hotelben Robert Dinič kétéves kislánya születésnapi buliját tartották.

"Úgy fél nyolc körül, mikor már véget ért az ünnepség, nekem kellett volna Roboval hazavinni a kislányát az édasanyjához, Ľubicához (Robert Dinič volt felesége - szerk. megj.) aki a Tőketerebesi utcán lakott. Kaptam egy hívást, hogy várnak a hotel recepcióján, hogy valamit gyorsan el kell intézni, de Robo erősködött, hogy menjek vele. Miután beültünk az autóba, és áthajtottunk a rámpán, Robo arra kért, hogy maradjak a szállodán, ő és testőre, Martin Fojtík majd hazaviszik a kislányt. Azt mondta, fél óra múlva visszajönnek. Maradtam a szállodán. Nagyjából egy óra múlva felhívott Ľubica, hogy valaki szétlőtte Robot" - emlékezett vissza a tanú, hogyan menekült meg az utolsó pillanatban a halál torkából.

A kivégzésben Jozef Roháč és a Sýkora-klán egyik magasrangú tagja, Ivan Cupper vett részt, akik egy fehér furgonban rejtőztek el, amelyet pár nappal korábban az exfeleség lakásával szemben parkoltak le. Megvárták, amíg Robert Dinič megérkezik a panellakás elé. Ekkor Roháč és Cupper előugrottak a furgonból, és szitává lőtték a két férfit.

A tanú a szerdai tárgyaláson elmondta, hogy a ’90-es évek végén sokaknak fájt a foga a testvérpár vagyonára, és mivel a haláluk körülményeiről nem tud sokat, ezért bizonytalan abban, hogy ki áll a kegyetlen kivégzések mögött.

A tanúval ellentétben az ügyészség sokkal határozotabb álláspontot képvisel, a hatóságok meg vannak győződve arról, hogy a gyilkosságok megtervezésében Róbert Lališ is kivette a részét.

Az eljárás során több tanú is arról vallott, hogy Kýbel jól járt a testvérpár halálával. Egyrészt fejét vették egy rivális bandának, másrészt Diničék érdekeltségei szabad prédává váltak.

“Gyanús alakok”

Ilyen préda lett a Ľuboš V. által igazgatott hotel is. A tanú a tárgyalás során elmondta, hogy miutána a testvérpár védő keze eltűnt, a szálloda egyre kevésbe tűnt biztonságos helynek. Ľuboš V. úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy mindenféle “gyanús alak” jelent meg a hotel éttermében, akik jókat ettek-ittak, majd fizetés nélkül távoztak. Ráadásul az éjszakai bárban is megszaporodtak az erőszakos esetek.

Diničék halála után számos őrző-védő cég jelentkezett szolgálatra, a tanú végül a pozsonyi DKFB céget szerződtette. A cég mögött František Borbély állt, aki a Sýkora-klán egyik magasrangú tagja volt, és a bűnszervezet “üzleti tevékenységeit” irányította. 2015-ben a bűnszervezet támogatásáért vádalku keretében hat év nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték, a büntetés háromnegyedének letöltése után 2020-ban feltételes szabadlábra helyezték.

A hotel egykori igazgatója nem látott összefüggést a testvérpár kivégzése és aközött, hogy a Sýkora-klán egykori tagjának cége betette a lábát a szállodába. Elmondása szerint Borbély nem helyezett rá nyomást. Azért választotta ki a DKFB-t, mert annak ügyvezetőjével egy hullámhosszra került.

Ľuboš V. vallomása után a vádlott is szót kért. Véleménye szerint a tanú nyilatkozata is alátámasztja, hogy a Dinič testvérek érdekeltségei feletti befolyás megszerzése teljesen legális úton történt.

Černák bankára

A szerdai tárgyalás második felében egy igazi alvilági nagyágyút kísértek be az állig felfegyverzett kommandósok a tárgyalóterembe. Miloš Kaštan, Mikuláš Černák egykori jobbkeze fontos szereplője a Lališ ellen indított büntetőpernek. A besztercebányai boss “bankára” 20 éves börtönbüntetését tölti, többek között Miloš Piliar (1998) és Alojz Házy (1998) meggyilkolásában betöltött szerepe miatt.

A Morákként is ismert Piliart 1998 elején egy Szenc környékén található hétvégi házhoz csalták a Sýkora-klán tagjai. Miután rohypnollal elkábították, a bűnszervezet egyik tagja, konkrétan Ivan Cupper rongyot tömött a szájába, és addig öntötte belé a kloroformot, amíg el nem veszítette az eszméletét. Testét szőnyegbe csavarták, majd nem messze a hétvégi háztól, az erdő szélén egy illegális sírba helyezték.

Bár Kaštan korábban vádalku keretében beismerte, hogy parancsot adott Černák katonájának, Miloš Piliarnak a kivégzésére, a szerdai tárgyaláson mégis azt állította, hogy a gyilkossághoz semmi köze. Szerinte Černák rendelte meg a férfi halálát, de mivel ő ezt tagadta, ráadásul a Sýkora-klán több tagjai is Kaštan ellene vallott, úgy látta, hogy hiábavaló lenne a védekezése, ezért magára vállalta a gyilkosságot.

A tanú a szerdai vallomásában elmondta, hogy Černák 1998 elején már börtönben ült, és attól tartott, hogy Piliar, aki számos kivégzésnél jelen volt, további piszkos ügyek felgöngyölítésében segíti majd a rendőrök munkáját. Az áldozatnak erre nyomós oka is volt: 1998 környékén egy losonci cég felgyújtása miatt keresték a hatóságok.

"Miloš Piliar egy egyszerű gyerek volt, aki azt csinálta, amit Černák parancsba adott neki. Ennek az egyszerű fiatalembernek két látássérült gyermeke volt. Černák pedig húzta mindenféle ügybe, amelyek természetesen következményekkel jártak. Černák féltette az életét és a szabadságát, ezért akarta megöletni. A leggyengébb láncszem volt, aki érzelmileg kötődött a gyermekeihez és a családjához" - vázolta fel saját verzióját Kaštan, amely szöges ellentétben áll az ellene hozott ítélettel, amely szerint személyesen rendelte meg Morák kivégzését a Sýkora-klánnál.

Kaštan Alojz Házyval kapcsolatban beismerte, hogy tudott a kivégzéséről. Házy, aki egykor Mikuláš Černákkal is jó kapcsolatot ápolt, egy idő után szoros kapcsolatot épített ki a Dinič testvérekkel. Kaštan szerint Eduard halála után, Lališ Házytól is szeretett volna megszabadulni. A tanú úgy vallott, hogy 1998 első felében éppen Csehországban bujkált, amikor Lališ azzal kereste fel őt, hogy el kéne tenni Házyt láb alól.

Kaštan elmondta, hogy mivel a vádlott Házyt a besztercebányai klánhoz közel álló személyként tartotta számon, arra kérte őt, hogy egyrészt adja áldását a kivégzésre, másrészt válasszon ki egy hozzá közel álló embert, aki a pozsonyi klán egyik tagjával közösen meggyilkolja Eduard Dinič egykori jóbarátját.

Kaštan Alojz Kromkát kérte fel, míg Lališ Martin Bihárit választotta. Ők ketten egy pozsonyi benzinkúthoz csalták Házyt. Kromka egy pisztollyal és egy revolverrel hat lövést adott le az áldozatra. Holttestét ezután kidobták egy árokba.

Róbert Lališ minden vádpontban ártatlannak vallja magát. Védekezésképp leginkább azzal érvel, hogy a beidézett tanúk az alacsonyabb büntetésért összeesküdtek a hatóságokkal, és szándékosan próbálják besározni a nevét.

A vádlott büntetőperét azt követően kezdték újratárgyalni, hogy a Legfelsőbb Bíróság márciusban hatályon kívül helyezte a férfira 2018-ban kiszabott életfogytiglani börtönbüntetést. Ennek oka az ártatlanság vélelmének megsértése volt. A döntés után Kýbel nem került szabadlábra, a szökés veszélye miatt jelenleg előzetes letartóztatásban van. 

A per december közepén további tanúk kihallgatásával folytatódik.